 |
„Egyik gyerekemet jobban szeretem, mint a másikat” |
Ez az egyike annak a számos eredménynek, amelyek a Cambridge-i Egyetem ötéves kutatóprogramjából származnak. A programban a kettő és hat év közötti gyermekek kognitív és szociális fejlődését vizsgálták. A kutatást azt követően indították meg, hogy más tanulmányok azt mutatták, már négyéves korban megmutatkozhatnak azok a viselkedési zavarok, amelyek az iskolában és később is gátolhatják a fejlődést. A program valamennyi eredményét dr. Claire Hughes Social Understanding and Social Lives című, néhány napja kiadott új könyvében tették közzé. A kutatás elsődleges célja az volt, hogy feltérképezze a gyermekek „szociális megértése”, vagyis mások gondolatainak és érzéseinek átélése hátterében rejlő okokat és hatásokat, és magyarázatot adjon arra, miért maradnak le egyes gyermekek kortársaiktól.
A kutatásban 140 gyermeket vizsgáltak kétéves koruktól kezdve, akik alacsony jövedelmű családokból, illetve tizenéves szülőktől származtak. Az ötéves kutatás alatt különféle vizsgálatokat végeztek, többek között megfigyelték a gyermekek interakcióját szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal és idegenekkel, kikérdezték a szülőket, a tanárokat és magukat a gyerekeket, különböző módszerekkel mérték a gyermekek nyelvi és tervezési készségeit, valamint munkamemóriáját és gátló kontrollját.
Az egyik legszembetűnőbb eredmény a testvérekre vonatkozik, akik a kutatók szerint gyakran pozitív hatást gyakorolnak a gyermekek korai fejlődésére, még olyan esetekben is, ahol a kapcsolat nem éppen felhőtlen. Bár a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a hosszan tartó testvéri versengés viselkedési zavarokat és későbbi kapcsolatteremtési problémákat okozhat, enyhébb formájában jótékony hatást gyakorolhat a gyermekkori fejlődésre.
„Az általános nézet az, hogy ha valakinek testvére van, rengeteget kell versenyeznie a szülői szeretetért és figyelemért – állítja dr. Hughes. – Igazság szerint kutatásunk azt mutatja, hogy a gyermekek szociális megértését sok esetben felgyorsíthatja testvérükkel folytatott interakciójuk. Ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a testvér egy természetes szövetséges. Általában egy hullámhosszon vannak, és hasonlóan vesznek részt a lelkiállapotok megismerésére irányuló színlelős játékokban.”
A kutatás másik legfontosabb eredménye azt mutatja, hogy azon gyermekek esetében figyelhető meg a legnagyobb fejlődés, akik sokat beszélgettek a családban. A kutatók úgy vélik, ez is azt bizonyítja, hogy a beszélgetések jellegére és minőségére egyaránt nagy hangsúlyt kell fektetni.
Forrás: medipress
