Miért az ünnepek alatt jön ki rajtunk a feszültség?
Az ünnepeknek nagyon nagy nehézsége, hogy nincsen tennivalókkal rendszerezve az időnk, mint a hétköznapokban, amikor nem irányul akkora figyelem a kapcsolatainkra vagy önmagunkra. Ahol a kapcsolatok nem harmonikusak, ott karácsonykor feszültségek bukkannak a felszínre, mert nem tudunk mit kezdeni a másikkal, és nincs megbeszélnivalónk. Ilyenkor kezdenek azon veszekedni a családtagok, hogy miért a kacsa volt előbb a menüben, és miért nincs zöld szalvéta a tányérok mellett. A másik eset, ha valaki annyi teendővel pakolja tele a készülődést, hogy ájultan esik a fa alá, és elveszíti azt az intimitást, hogy egymás örömére együtt legyünk. Az ünnep potenciális válság a családban, és a rosszul működő családokban be is következik a baj.
Hogyan lehet tenni ez ellen?
Beszélni kell arról, hogy nem kell tökéletesnek lennie az ünnepi formaságoknak, ezt a görcsöt mindenki tegye le. Ismertem egy házaspárt: minden évben vendégül látták az egész nagycsaládot. Amikor már 24-én délelőtt észrevették magukon, hogy nő bennük a feszültség, átprogramozták magukat. A férj ötlete volt, hogy kiírják egy hatalmas papírra, hogy „Ma semmi sem baj!”. Civakodhatnak a sógornők és a nagybácsik, ők nem szállnak be a játszmába. El lehet ismerni, hogy igen, nálunk szokott lenni feszültség, és akkor fel tudunk rá készülni, hogy ne hagyjuk magunkat. A másik békés megoldás, ami kicsit felold az alól a feladat alól, hogy örülnünk kellene a másiknak, ha beiktatunk egy semleges programot, aminek mindenki örül. Ez lehet a családi album nézegetése, filmnézés vagy egy játékos program, amire a gyerekek is biztos vevők.
Ha egy családtagon látjuk a feszültséget, hogyan tudjuk ebből kibillenteni?
Olyankor neki kell gyártani egy táblát, hogy „Ma semmi sem baj!”. Ez nem vizsga, semmilyen rossz bizonyítványt nem fog kapni, senkinek nem lesz kára abból, ha az egyik süti alja odakap, és a leves nem tűzforrón kerül az asztalra. Vissza lehet rántani a józanságba a családtagokat. De ez még nagyon ártalmatlan félelem ahhoz képest, hogy „Jaj, az apám megint azt mondja, hogy…”. Ahol régi tabuk jönnek fel, ott okos dolog, ha a józan családtag megkéri a többieket, hogy ezt kerüljék el, és a krónikus bajokat máshogy intézzék el. Ezt el lehet ütni humorral, játékkal vagy témaváltással is. Mindig az a legjobb, ha az ember őszintén kimondja, amit gondol, de nem ítélkezően. Meg lehet fogalmazni, mit szeretnénk, csak ne úgy, hogy „Miért nem vagy képes normálisan viselkedni?”, mert az csak további viszályt szül.
Miért ilyenkor súlyosbodik sokaknál a depresszió, és nő meg az öngyilkosok száma?
Az ünnepek veszélyzónák, ezt minden pszichológus tudja, mert az ünnepekhez hozzátartozik a számvetés. A karácsonynak van egy nem kimondott, de nagyon mélyen átérzett jelentése, hogy kikhez tartozom, kikkel van az életem körbepárnázva vagy körbetüskézve. Ugyanez a szilveszter csapdája is, ha úgy látjuk, megint egy olyan év jön, amikor semmi jónak nem nézünk elébe. Ha valaki hajlamos arra, hogy feladja, akkor ez veszélyidőszak.
Az ünnepekkel járó feszültséget állítólag pozitív stresszként is megélhetjük. Ez hogyan működik?
Ez művi kifejezés, bár van valami tartalma. A józan paraszti időkben ezt úgy mondták, hogy „jaj, de izgalmas”. Hát hogyne lenne izgalmas, milyen meglepetést fogok kapni, hogy örül majd az ajándékomnak a másik? A gyerekek számára a fa díszítése is izgalmas, és ez nagyon rendben van. Jó lenne, ha minden családban adódna legalább egy józan családtag, aki ezen az estén különösen odafigyel, hogy mi történik közöttük, és ha szükséges, okos szavakkal terelgeti a beszélgetést a békesség és derű irányába.
Érdekel a téma? A Momentán társulat Fröccs című előadása is ezt járja körbe december 20-án.
