Az egyik legsúlyosabb és leggyakoribb csecsemőbántalmazási forma a „megrázott gyermek”-szindróma (Shaken Baby Syndrome). Elszenvedői újszülöttek és kétévesnél kisebb gyerekek. A rázás miatt kórházba kerülő csecsemők sérüléseiért 60 százalékban az apák, 13 százalékban az anyák, míg a maradék részben idegen felvigyázók vagy családi ismerősök, rokonok a felelősek.
Mi történik pontosan?
A csecsemők az éhséget, a fájdalmat, a teli pelus miatti diszkomfortérzést vagy a magányt mind-mind sírás, rosszabb esetben ordítás formájában „öntik szavakba”. Nem is lehet erre más módszerük még ennyi idősen. Sajnos rengeteg a meggondolatlan, tudatlan szülő, aki a zajártalom miatti pluszfeszültséget egy acélos rázással vezeti le. Az arányaiban, vagyis a testükhöz mérten nehéz és nagyfejű kisbabák nyakizmai ebben a korban még nagyon gyengék, nem tartanak. Egy erőteljes rázás hatására az agy a koponyafalhoz csapódva sérülhet, bevérezhet. Az agyi sérülés súlyossága függ attól is, hogy meddig tart a rázás, pillanatnyi téboly-e vagy hosszabb sokk, de számít az agresszió gyakorisága és intenzitása is. Mivel legtöbbször nem jár külső nyomokkal, akár fel sem ismerik a tüneteket időben, és amikor az apró áldozatok kórházba kerülnek, sokszor már késő. Egyes források szerint a sérültek egyötöde a rázást követő napokban életét veszti, a fele súlyos vagy maradandó sérülést szenved (vakság, süketség, görcsök, tanulási nehézségek, agykárosodás) és csak alig 30 százalékuk gyógyul meg teljesen.
Őrjítő szirénázás
A gyermekekkel szembeni durva bánásmód megelőzésére létrejött angol szervezet, az NSPCC (National Society for the Prevention of Cruelty to Children) a szülőket és újszülötteiket is igyekszik védeni oktatófilmjével, amit minden, a liverpooli kórházban szült nővel megnézetnek. Náluk háromezer csecsemőből legalább egy szenved agysérülést rázás következtében, közülük egy eset a 14 éves korában elhunyt Ellis Brigdené. A súlyos agysérülés három hónapos korában érte a kisfiút, amikor a család egyik barátja vigyázott rá. A gyermek édesanyja azt nyilatkozta, Ellis rövid élete során soha nem ismerte őt fel. Hiába gondozta nagy odaadással, anya létére még azon is sokszor elgondolkozott, hogy vajon jó-e egyáltalán, hogy gyermeke túlélte a rázást.
A brit szervezet álláspontja szerint mindennél fontosabb, hogy a szülők megismerjék a dolog valós veszélyeit, ugyanakkor elismerik, hogy egy kisbaba érkezésével sokszor hatalmas nyomás és stressz nehezedik arra, aki egyedül van otthon a bébivel. Elég csak arra gondolni, hogy egy erőteljesebb csecsemőüvöltés akár a 110 decibelt is elérheti, ami jócskán „lehagyja” Marija Sarapova teniszezőnő híres sikításait, sőt vetekszik egy oroszlánüvöltéssel vagy egy komolyabb sziréna hangjával is. Nem nehéz elképzelni, hogy mindez órákon, napokon, vagy akár heteken keresztül hogyan hathat a kimerült, kialvatlan szülőkre, akik közül sokan agresszívan reagálnak. A motiváció persze nem mentség ilyen súlyos veszélyeztetésnél – sem a jóérzésű emberek, sem a bíróság előtt.
Itthon leginkább az első gyermeket bántják
Az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet (OGYEI) tájékoztatásából megtudtuk, hogy Magyarországon évente harminc gyermek hal meg egyértelműen bántalmazás, elhanyagolás következtében, de mintegy húszezer szenved folyamatosan ilyesmitől. Ötévesnél fiatalabb korban az összes törés több mint negyede szándékos agresszió következménye! Legtöbbször az elsőszülötteket bántják, talán a tapasztalatlanság miatt – a háromévesnél fiatalabb kicsiknél pedig a megrázás a leggyakoribb bántalmazási forma. Általában a fáradt, kontrolljukat vesztett szülők, gondozók okozzák itthon is ezt a fajta sérülést – a felnőttek nem is sejtik, hogy milyen súlyos bajt idéznek elő ezzel.
Van megoldás
A reklámokban látott idilli családi reggeliken vagy az osztálytalálkozókon mások által elénk tolt megindító gyerekfotókon minden olyan egyszerű és kerek. A valóságban viszont a kisbabát vállaló szülőknek gyakran kell szembesülniük nehéz pillanatokkal – ez kivédhetetlen. A következmények viszont megelőzhetők.
| Néhány tanács stresszes szülőknek:
– Babasírásnál gyakran beválhat a simogatás, az éneklés, a ringatás, a fel-alá járkálás, de akár a zenehallgatás is. |
