Megy a harc a játszótéren. Eszti fia másfél éves, de már beszél, Zsuzsié kettő is elmúlt, de csak a fejét rázza, ha nem tetszik neki valami. A szószátyár kisfiú anyukája kicsattan a büszkeségtől, a következő Grétsy professzort látja bőbeszédű csemetéjében, Zsuzsi eközben egyre jobban aggódik, hogy az ő fiával valami baj van.
Egy friss amerikai kutatás szerint egy kétéves gyereknek nagyjából 25 szót kellene ismernie és használnia. A kulcsszó a használnia. Azt ugyanis sok kisgyerekes anyuka meséli, hogy a gyerek ugyan mindent megért, a neki szánt feladatokat rendre elvégzi, de beszélni nem akar. A szülők egy része pedig ilyenkor szépen lassan elkezd bepánikolni. Próbálja rávenni a gyerekét arra, hogy legalább egy-két szót napi rendszerességgel használjon, de semmi. Mi rontunk el valamit, ha a gyerek nem bír megküzdeni azzal a huszonöt nagyon könnyű szóval? Tóthné Székely Éva logopédus szerint nagy hiba lenne statisztikai adatokat rávetíteni a saját gyerekünk fejlődésére. „Nem lehet kimondani azt, hogy egy kétéves gyereknek ezt meg azt kell csinálnia, a kicsik fejlődése nagyon eltérő lehet, vannak olyanok, akik hároméves korukig meg sem szólalnak, aztán pedig rohamos tempóban kezdenek el fejlődni, amivel aztán nagyon hamar behozzák a lemaradásukat.”
Erőszakoskodni tilos, úgyse ér semmit
De mégis mit csináljunk? Csak várjunk arra, hogy elkezd magától beszélni? „Vekerdy Tamás szerint a gyereknek hároméves koráig »joga van hallgatni«, késői fejlődésű gyerekeknél ez bőven belefér, ha azonban még ekkor sem kezd el beszélni, akkor nem árt, ha elvisszük egy hallásvizsgálatra, ugyanis egyes orr-, illetve garatmandula-betegségeknek lehet szövődménye a hallóképesség csökkenése” – nyugtat meg mindenkit a logopédus.
Az még önmagában nem adhat okot aggodalomra, ha a gyerek nem beszél 2,5 éves korában, de nem árt figyelni, hogy vajon másban nincs-e lemaradva a kortársaitól. De ezt sem szabad túlságosan erőszakosan csinálni, értelme sincs; ha egy gyerek nem akar, akkor nem fog megszólalni. „Elég, ha sokat beszélünk hozzá, vagy olvasunk vele és játsszuk a megszokott játékokat, a legtöbb gyerek ugyanis magától feláll és megszólal, saját tapasztalatból tudom, hogy nincsen okunk félni attól, hogy a gyerekünk nem tanul meg beszélni, ugyanis a valamilyen rendellenesség miatt visszamaradt gyerekek aránya az egészségesekéhez képest elég alacsony – magyarázza Tóthné Székely Éva. – Az a baj ezekkel a statisztikákkal, hogy a megjelent adatokból szabályokat csinálunk.” Ráadásul amint azt látjuk, hogy a mi gyerekünk valamiért nem felel meg a nagy átlagnak, rögtön megijedünk. Pedig gondoljunk csak arra, hogy Einstein állítólag csak hatéves korában kezdett el beszélni – még bármi lehet a gyerekből.
