A édesapa pénztárcájában csupán pár érme árválkodik. Pontosan 1,84 eurót számol össze –
egyértelműen kevés, hogy egy meleg ebédet vegyen magának. „Lara, adsz öt eurót
ebédre?” Tizenhárom éves lánya lesújtó pillantása a válasz.
„Sajnálom, papa. Nem tehetek arról, hogy az összes pénzedet elköltötted. – Majd egy rövid
hatásszünet után így folytatja: – Esetleg szó lehet arról, hogy a kertben megdolgozz a
zsebpénzedért – nyugtázza nagylelkűen. – A füvet már éppen ideje lenne újra lenyírni!”
 |
| Szülő-gyermek szerepcsere Fotó: welt.de |
Az apának nem szokása, hogy gyerekétől kunyeráljon zsebpénzt, egy kísérletről van szó: a házaspár, Jochen és Helga Metzger felcserélték a szerepeket a gyerekeikkel. A nagyokból lettek a kicsik, a kicsikből a nagyok, s egy hónapon át élnek a szabály szerint. „Engedélyt kell kérnünk, ha például el szeretnénk menni a barátainkhoz. El kell végeznünk azokat a feladatokat, melyeket Lara (13) és Jonny (10) leosztanak ránk” – meséli az apuka. Természetesen a családi kassza – 700 euró – is a gyerekek kezében van. A játék idejére a szülők bank- és hitelkártyákat a szomszéduknál helyezték letétbe. „A feleségem és én fejenként 40 euró zsebpénzt kapunk. Pénzügyileg teljesen a gyerekeink jóindulatától függünk” – folytatja a férfi.
A gyerekek szeme persze felcsillan, ahogy a pénzköteget megpillantják, ami nem csoda, hiszen Lara egy hónapra 10 euró zsebpénzt kap, ha azt számítjuk, hogy hatévi zsebpénz van a birtokában, egy percig sem kell csodálkozni. Ám a gyerekek úgy viselkednek, mint egy szigorú pénzügyminiszter krízis idején. Kidolgoznak egy okos pénzügyi tervet, melynek alapja: négy hét szigorú spórolás. Stratégiájuk szerint a kísérlet utolsó napján közösen szeretnének a megtakarított összeg fenekére verni, mintegy jutalomként a szigorú menedzsmentért.
A második napon a kislány elővesz egy kockás füzetet, és listát készít arról, hogy mi van itthon, illetve mire is kell feltétlenül költeni. Homlokráncolások közepette tájékoztatja szüleit arról, hogy ki fog dolgozni egy hétnapos étrendet, és összeállítja az ahhoz szükséges bevásárlólistát. „Nem szeretem, hogy olyan dolgokat is megvesztek, amikre nincs is igazán szükségünk, aztán csak megromlik a sok finom étel. Ezt nem tartom jónak, nálam ilyen nem fordulhat elő!”
A kisfiú a pénzügyek tekintetében teljesen átengedi az irányítást a nővérének, a hétvégén pedig engedélyezett egy látogatást apjának a teniszbajnokságra. „Furán éreztem magam, mialatt a fiammal áthajtottam a városon. Normál esetben csomagoltam volna némi szendvicset és üdítőt, ásványvizet, de mellőztem a megjegyzéseket, teljesen rábíztam magam a fiamra. A játék alatt az éhhaláltól a véletlenül a zsebemben felejtett 5 eurós bankjegy mentett meg bennünket. Szomjunkat a férfi WC csapjából folyó vízzel csillapítottuk – meséli az apuka.
Különbség lányok és fiúk között
Fontos tapasztalás, hogy egy tizenhárom éves lány egy egész hétre előre tervez, egy tízéves fiú pedig csak akkor gondol az étkezésre, ha megéhezik. Kutatók szerint a hosszabb távú tervezést a gyerekek legkorábban tizenkét éves koruk körül kezdik elsajátítani. A Jonny korú gyerekek gyakran elfelejtik a házi feladatukat, a tolltartójukat, a matekfüzetüket vagy a tornazsákjukat, de tízórait se csinálnak maguknak. Lara viszont hosszabb távra tervez. A két gyerek tehát az emberi fejlődés fontos határvonalának két oldalán helyezkedik el. A Minden hatalmat a gyermekeknek! mindenképpen biztatóbban hangzik, ha a gyermekek közül legalább egy átlépte már a felnőttkor küszöbét.
Az anyának sem könnyű
A kísérlet az édesanya számára is tartogatott kemény meglepetéseket. „Néha, ha éhesen, fáradtan megjöttem a munkából, a konyhában étel helyett felfordulás és üres hűtőszekrény fogadott. A megjegyzésemre, »Még szerencse, hogy a száraz kenyérre megivott víz laktat!«, csuklóból jön Larától a válasz: »ez is egy újabb tapasztalat«.” A nő kollégái ismerik a helyzetet, néha kisegítik egy szendviccsel vagy egy kávéval, ami kellemetlen, de még mindig egyszerűbb, mint a gyerekeknél némi többletpénzért kunyerálni.
A történet a negyedik hét végén válik kellemetlenné. A háztartási pénz jelentős része benzinre ment el. Lara és Jonny már rég megállapították, hogy a nagy jutalombevásárlásból semmi nem lesz. Már csak az a kérdés: Kitart a pénz, vagy sem? „Disznóság! – háborog Lara: – Mindenki nyert a kísérleten, csak nekem nem jutott semmi!”
Szemtelen viselkedés
Bár Jonny sem örül, hogy sovány a kassza, de tévénézéssel és számítógépezéssel vigasztalja magát, ám egy napon, „szemtelen viselkedés” miatt mégis tv-tilalommal büntette az édesanyját. Lara ezzel szemben ereje végső határáig vagy még azon is túljutott. Iskola, háztartás, pénzügyek tervezése – a végén pedig a várt jutalom is elmarad. „Ahogy elnézem a zokogó lányomat, feltámad bennem a rossz lelkiismeret. Pénz nélkül az egész semmit sem ér, annyi biztos.”
De hogy honnan jött az őrült ötlet, hogy gyerekeik kezébe nyomjanak 700 eurót? „Őszintén szólva már nem tudom a választ, de következő kísérletnél, ha lesz ilyen, biztosan meg fogom toldani még 300-zal” – mondja az édesanya.
„A kísérlet óta többször is elgondolkodom azon, hogy a gyerekek miért nem költötték el az egész pénzt saját szórakozásukra már az első héten? A kérdésre Lara érdekes választ adott: »Tudod, ez végül is az én pénzem volt, nem a tied! Igazán csak a ti pénzeteket tudom gondolkodás nélkül elkölteni. Ha a saját pénzemről van szó, megszólal a lelkiismeretem«” – mondja az anyuka.
A kísérlet végén megállapítható, hogy a gyerekek a négy hét alatt száz százalékig adósságfékként működtek, és nulla százalékban érvényesült az Ingyen élvezd az életet! elv.
