A Nemzetgazdasági Minisztérium Családbarát Magyarországért munkacsoportja múlt héten megállapította, hogy még mindig fogy a magyar, és azt is megmondta, hogy miért. Fontos állításuk, hogy bár a párok több gyermeket terveznek, a végén az utódok nem születnek meg. Tanulmányukban felsorolták az okokat is. Szerintük azért nem sokasodunk, mert bizonytalan a jövedelmünk, gyermekek mellett mindkét szülőnek nehéz munkát vállalnia, és a környezet sem támogató: a lakhatási, közlekedési, oktatási feltételek nehézzé teszik a gyermekvállalást. A minisztérium szerint a fiatalok esetenként negatív társadalmi megítélést tapasztalnak a gyermekvállalókkal szemben (ezt nem igazán értettük). Mint írják, azért is kevés a gyerek, mert halogatjuk a szülést.
Nem nyugodtunk bele a hivatalos verzióba, ezért megkérdeztük olvasóinkat, valójában miért nem vállalnak gyermeket vagy további gyermekeket (már ha nem vállalnak).
A válaszok szerint vezető ok az alacsony és/vagy bizonytalan a jövedelmem (27%), sokan éreznek „általános bizonytalanságot” (19%), sokan írják, hogy aggódnak, hogyan fognak tudni dolgozni a gyerek(ek) mellett (10%).
Minden tizedik válaszadó azonban azt mondta, nem is rajta múlik, hogy lesz-e gyereke (akár mert nincs még párja, vagy a társa nem akar gyereket, esetleg nem jöhet vagy jön össze a dolog), amivel furcsa módon többnyire nem is számolnak sem a hivatalos verziók, sem a közgondolkodás. Az bebizonyosodott, hogy negatív megítélésről viszont szó sincs: az „esetenként ferdén néznek rám, ha gyereket vállalok” választ senki nem ikszelte. További 4%-nyi válaszadó nem is tudja még, hogy akar-e gyereket (ez is elég életszerű, pedig ezt a lehetőséget még a társkeresők kérdőívei sem ismerik), 8% pedig a „már van elég gyerekem” opciót választotta. Sokan épphogy gyermeket várnak, és mindössze 6% nyilatkozott úgy, hogy nem akar gyereket. Markáns volt viszont ez a vélemény is: „a magánügyem, hogy akarok-e gyereket”.
