„A legtöbb gyermekkori strandbaleset okozója nem más, mint a szülői felelőtlenség – szögezte le a Nők Lapja Café kérdésére Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata Egyesület elnöke. – A gyermek még nem képes felmérni a veszélyeket, ezért a szülő dolga, hogy vigyázzon rá.”
Mint azt az elnök szakemberként és családapaként is hangsúlyozta, nem lehet általános közhelyeket felsorolni azzal kapcsolatban, hogy mi jelenti a legnagyobb veszélyt és mi az, ami veszélytelen, hiszen ez nagyban függ a gyerek habitusától, érettségétől. Nem lehet tehát egyértelműen meghatározni, hány hónapos, vagy épp hány éves kortól merészkedjünk a gyerekkel vízközelbe, mint ahogy azt sem, hogy a medencés strand vagy a természetes víz-e a jobb választás. Szülőként mindezt józan, paraszti ésszel magadnak kell felmérned.
Te tiltsd, hanem mutasd meg!
Mivel a gyerekek mindent ki akarnak próbálni, a tiltás nem jó stratégia. Amire azt mondod, nem szabad, azt úgyis meg fogja csinálni. Ha például megtiltod neki, hogy a mélyvizes medencébe ugráljon, szinte biztos lehetsz abban, hogy az lesz az első, amit egy óvatlan pillanatban célba vesz. A szakember tanácsa, hogy tiltás helyett inkább a gyakorlatban mutassuk be gyerekeknek a számukra ismeretlen dolgokat, a példánál maradva: menj be vele a mélyvizes medencébe, hogy melletted, biztonságban, de saját maga tapasztalja meg, nem ér le a lába.
Függetlenül attól, hogy medencés strandon vagy természetes víz partján strandolunk, a legeslegfontosabb, hogy ne téveszd szem elől a gyereket. Beszéld meg vele, hogy nem tilalom, hanem partnerség van: mindent, ami érdekli, megnéztek, kipróbáltok majd, de csak és kizárólag együtt.
Csak segédeszközök!
Ne gondold, hogy ha karúszót vagy úszógumit adsz úszni nem tudó gyerekedre, attól automatikusan biztonságban is van. Ezek ugyanis csupán segédeszközök, amik megkönnyítik, de hangsúlyozottan nem helyettesítik az odafigyelést.
A segédeszközök ráadásul csak akkor hatékonyak, ha a gyerek testméreteinek megfelelő méretet adunk rá. A vízzel való ismerkedés első szakaszában a legjobb választás a karúszó, melyből olyat vegyünk, ami stabilan a gyerek felkarján marad. Ha már van némi vízbiztonsága, néhány tempót esetleg már úszni is tud, váltsunk úszógumira, ez ugyanis szabadabb mozgást enged a vízben, ugyanakkor megkönnyíti a felszínen maradást. Az úszni már tudó gyerekekkel úszógumi nélkül is bemehetünk a vízbe, viszont jó, ha van nálunk egy gumimatrac, amin, ha úszás közben kifáradt, meg tud pihenni.
Bagyó Sándor elmondta: a gyereket csak akkor szabad teljesen önállóan a vízbe engedni, ha legalább három úszásnemben tökéletesen úszik, de 14 éves kor alatt még ebben az esetben sem kifejezetten javasolt.
Veszélyes szülők
Az egyik fővárosi strand névtelenséget kérő úszómestere is alátámasztotta a Bagyó Sándor által elmondottakat: szerinte is a nemtörődöm szülők tehetők felelőssé a legtöbb strandbalesetért. „A legnagyobb lelki nyugalommal napoznak, beszélgetnek, büfébe mennek, közben pedig hagyják, hadd tomboljon a gyerek. A kiskölyök aztán persze elcsúszik a medence partján, kimegy a bokája, vagy ki kell húzni a vízből, mert úszni, azt persze nem tud” – sorolta negatív tapasztalatait.
Szerinte a figyelmetlen szülőknél is veszélyesebbek azonban azok – az általában apukák –, akik ész nélkül direkt belehajszolják gyerekeiket a balesetveszélyes helyzetekbe, bizonyítandó maguk és persze a többi jelenlévő család előtt, hogy az ő gyerekük a legbátrabb. „Ugrálj csak, kisfiam-kislányom, a mély vízbe, szaltózz, mássz fel a legdurvább csúszdára akkor is, ha félsz… Ha rájuk szólunk vagy menteni kell, akkor pedig még nekik áll feljebb”- mondta.
Mint azt az úszómester hangsúlyozta, ők mindent megtesznek ugyan a vendégek biztonságáért, ugyanakkor itthon sajnos még sokan akadnak, akik egész egyszerűen nem értik meg, hogy a biztonságos strandolás alapfeltétele a szabályok betartása, a figyelem és a megfontoltság. Ha pedig a szülők sem hajlandók kulturáltan viselkedni a strandokon, ha ők sem elég elővigyázatosak, vajon hogyan várhatnák el ezt a gyerekeiktől?!
