A magyar származású, ausztrál Gabriel Nagy a nyolcvanas évek végén munkahelyéről indult haza feleségéhez, valamint 9 és 11 éves gyermekeihez, ám útközben balesetet szenvedett. Az autója teljesen kiégett, ő maga pedig, nem tudni hogyan, de megmenekült, viszont az emlékezetét teljesen elveszítette. A rendőrség hiába kereste, nyoma veszett.
 |
|
23 év után találkoztak újra Forrás: The Courier Mail |
„Az eltűnése után mindenki azt kérdezgette: hol az apád? Ez túl sok volt, túl fájdalmas. Senki sem tudott magyarázattal szolgálni apám eltűnésére, aki addig egy szerető, gondoskodó apa volt” – mesélte a férfi lánya, Jennifer, egy ausztrál lap riportjában.
A család pár hónappal később, a keserű emlékektől menekülve elköltözött Sidney-ből, ám a feleség ügyelt arra, hogy a telefonkönyvben mindig megtalálhatók legyenek, ha Gabriel keresné őket. Lassan azonban beletörődött abba, hogy a férje biztosan meghalt.
Eközben az amnéziás férfi városról városra bolyongott, fogalma sem volt arról, hogy kicsoda, ezért kitalált magának egy nevet, és alkalmi munkákból élt. Több mint két évtizeden át. Gazdaságokban, építkezéseken, halászhajókon dolgozott és elhagyott épületekben vagy munkásszállásokon húzta meg magát. 2006-ban aztán egy lelkész felkarolta és gondnoki állást, valamint lakhatást kínált Gabrielnek a parókián, aki örömmel élt a lehetőséggel. Amikor az élete rendeződni látszott, beugrott a valódi neve, és már Gabriel Nagyként feküdt be a kórházba egy szürkehályogműtétre.
A férfit hivatalosan halottá kellett nyilvánítani ennyi év után, csakhogy a rendőrnyomozó még egyszer rákeresett a névre, és az egészségügyi nyilvántartásban megtalálta. Az ott megadott cím alapján felkereste a férfit és közölte vele, hogy eltűnt személyként körözik. Fényképeket mutatott neki a családjáról és alaposan kikérdezte, hogy megbizonyosodjon, valóban ő az, akit keres. Gabrielnek a fotók, valamint a feleségétől, a lányától és a szüleitől kapott levél alapján szinte rögtön visszatértek az emlékei.
Azonnal levelet írt szeretteinek, három nappal később pedig sms-t kapott akkor már 32 éves lányától. „Azt írta: Szia, apa! És ez elég volt ahhoz, hogy elsírjam magam.” Pár perccel később aztán a mobiltelefon megcsörrent, Gabriel órákon át beszélgetett a feleségével és a lányával. 23 év után bőven volt mesélni valójuk egymásnak.
Két héttel később találkoztak, Jennifer már felnőttként látta viszont apját. „Olyan volt, akár egy lassított felvétel: rohantunk a reptéren egymás karjaiba.” Bár a férfi a mai napig is munkahelyén, a parókián lakik, rendszeresen látogatja a családját, és ők is gyakran utaznak hozzá. „Reményt akarunk adni az embereknek, hogy elhiggyék, néha jó dolgok és akár csodák is történnek.” És valóban: elveszett családtagok találnak újra egymásra a Facebook segítségével, és mint ez a történet is bizonyítja, akár anélkül is. Tanulság, hogy reményt soha nem szabad feladni.
