Éjjel dúl a harc a használt gyerekruhákért

„Már függő vagyok, azt hiszem. A kislányomnak már nem fér a szekrényébe lassan több ruha. Pedig most is foglaltam pár szépséget. A bíróságon a válási papírokon okként Ruhafalva fog szerepelni” – írta egy anyuka az egyik legnépszerűbb online gyerekruhabolt virtuális vendégkönyvébe. Sokan szó szerint lesben állnak, amikor a webáruház közösségi oldalán megjelenik, hogy hamarosan feltöltés várható, sőt napokkal korábban már ízelítő fotókkal csábítják a vásárlókat.

A ruhák tényleg szépek, általában menő angol márkák darabjai, amelyekhez a bolti árnál sokkal olcsóbban lehet hozzájutni: például egy Next vagy Debenhams pamut felső ovis méretben 3-4 ezer forint körül kapható, míg egy hibátlan használtat már 1400-1600-ért meg lehet csípni a neten. A különbség pedig egyáltalán nem mindegy: a gyerkőcök nőnek, mint a gomba, jó, ha pár hónapot hordanak egy ruhát. 

„Az anyukák meg akarják kaparintani az új darabokat, és sokszor el vannak keseredve, ha lecsúsznak valamiről” – erősíti meg Szegedi Rita, az áruház egyik tulajdonosa, aki szerint sokaknak már szenvedélyükké vált a ruhavadászat, és képesek órákig bogarászni a bolt kínálatában. Ugyanakkor még így is kevesebb időbe telik, mintha valódi boltokat járnának végig a különlegességek után kutatva. A vásárlók többsége, nem meglepő, lányos anyuka: a bevételek jelentős részét a lányruhák eladása adja a tulajdonos szerint.

„Képesek erre kuporgatni az utolsó fillérjüket”

Boltkórosok persze máshol is felbukkannak. „Vannak anyukák, akik éjjel 11 és 2 között kitartóan ülnek a gép előtt, és látjuk, ahogy az elsőtől az utolsó darabig végigkattintják a feltöltött ruhák fotóját – avat be Andrea, egy másik webáruház-tulajdonos. – Az eset egyáltalán nem egyedi, csak nem mindenki akarja vagy meri talán saját magának sem bevallani, hogy függővé vált. Van olyan vásárlóm, aki rengetegszer csalódott az online piactereken vásárolt ruhákban, mégsem tudott leállni. Amikor a webáruház mellett megnyitottam az utcai boltot, ahol minden egyes darabot a kezébe vehet, azt mondta, megmenekült, már nem vesz meg mindent a neten. Vannak anyukák, akik márkás kollekciókat gyűjtenek, addig nem nyugszanak, amíg az utolsó darab harisnyáig be nem szerzik az összes darabot, pedig nem olcsó mulatság. És képesek erre kuporgatni az utolsó fillérjüket is – súgja meg az eladó-tulajdonos, aki hozzáteszi, hogy az ovis és kisiskolás méretű ruhákért, különösen hónap elején, szó szerint közelharcot vívnak az anyukák. – A múltkor egy 110-es méretű kezeslábas körül valóságos harc dúlt, szerencsére viszonylag simán eldöntöttük, ki vigye haza.”

Ami a boltot illeti, egyáltalán nem mindegy, milyen a körítés: Andrea Pest megyei boltjában a ruhákat vállfákon, polcokon helyezik el, messze nem a turkálófíling, sőt kifejezetten igényes, hangulatos a berendezés. Sok egyedi cucc, egész jó áron. – Fél éve nyitottam, addig csak a neten árultam, és őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ekkora sikere lesz az üzletnek – vallja be a tulajdonos. – Igaz, nagyon odafigyelek az áru minőségére, de arra is, hogy ízléses legyen a kirakat, semmiképp ne emlékeztessen egy bálabutikra.”

De nincs ez másként a világhálón sem: az anyukák ott is szeretnek egyedi, igényes környezetben vásárolni. „Számít az oldal megjelenése, a szövegezés, a részletes tájékoztatás, és ez mind-mind alapja a bizalomnak, ami elengedhetetlen a webes vásárláshoz – véli Szegedi Rita. – Persze az sem utolsó szempont, hogy korrekt legyen a minőségi kategorizálás, és ha nem tetszik a holmi, amit kapunk, vissza lehessen küldeni.” Az áruházakban egyébként le is lehet foglalni a ruhákat, bizonyos összeg felett ugyanis ingyen postáznak. Vagyis a csábítás elég erősnek tűnik, és a biznisz pörög is, hiszen egyre többen választják a kényelmes, otthonról intézhető gyerekruha-vásárlást.

A börzék sem megbízhatóak?

Sokan panaszkodnak az online piacterekre, hogy sok a csaló, a mindig más név alatt visszatérő kereskedő, akik persze úgy tesznek, mintha a gyerek kinőtt holmiját szeretnék pénzzé tenni. „Én már csak olyantól vásárolok, akit százszázalékosra értékeltek, mert többször belefutottam a nagyon gagyiba – magyarázza Zsuzsa, két kisgyerek anyukája. – A múltkor szétmállott a weben szerzett csizma talpa a gyerek lábán, mire a vonattal Pestre értünk, mehettünk rögtön az első cipőboltba. Gondolom, egy ideje már ott állhatott valahol – panaszolja az anyuka, aki szerint sokszor elrejtik a hibákat, vagy megpróbálják úgy fotózni az árukat, hogy a valóságosnál jobb állapotúnak tűnjenek. – Egyébként egyáltalán nem vagyok megszállott netes vásárló, jobban szeretem élőben látni, amit megveszek. Két pici gyerek mellett viszont nagyon ritkán jutok el bárhová is, ha pedig őket is magammal viszem, nézelődni vagy válogatni teljes képtelenség, ezért jobb híján marad az internet” – teszi még hozzá. Ő inkább német oldalakon vásárol, ott kevesebb az átverés, igaz, neki az ott élő rokonok miatt nem macerás a szállítás.

Ha megbízható eladókat, illetve vevőket keresünk, és nem hajtunk feltétlenül a legmenőbb márkákra, megoldást jelenthetnek a közösségi oldalak bababörzéi is, ezeken ugyanis ismerősök osztják meg egymással eladó holmijukat. Legalábbis a csoportok ezzel a céllal jönnek létre, egy idő után viszont idegenek is beférkőznek az ismerős anyukák közé. „Sajnos az utóbbi időben nagyon felhígult a társaság, egyre több az olyan tag, aki egyértelműen nem a saját cuccait árulja – mondja Csilla, egy csákvári, kétgyermekes anyuka, aki az elsők között csatlakozott a helyi webes börzéhez. – Idegenek, kereskedők is simán bekerülnek a börzecsoportokba, és egy idő után követhetetlenné válik, ki kitől kapott meghívást. Pedig az ember szívesebben vásárol ismerős anyukától, és előfordul, hogy egy-egy vásárlás vagy csere folyamán még új barátságok is szövődnek.”

Nem pénztárcafüggő, ki vesz használtat

Olyanok is akadnak, akiknek eszükbe sem jut, hogy használtat vegyenek. „Nincsenek határozott elveim ezzel kapcsolatban, de szerencsére annyira nem is vagyok rászorulva, hogy a gyerekruhákon spóroljak – vallja be Szilvi, aki egy ötéves kislány és egy hétéves kisfiú anyukája. – Igazából eddig nem gondoltam rá, hogy használt ruhát vegyek, az új ruhákért pedig mindig elmegyek a jól bevált márkaboltokba. Nem arról van szó, hogy viszolyognék a használt ruhától, hiszen a lányom is örököl az unokatestvérétől. Mondjuk, nagyon jó minőségű ruhái vannak, legtöbbször alig látszik rajtuk, hogy használtak. A fiamról pedig a nővérem fiára szállnak a jobb állapotban lévő cuccok” – mondja az anyuka, aki azt is elárulja, hogy a feleslegessé vált holmikat nem tartogatja sokáig: ami a családban már senkinek sem jó, azt a közeli bizományiba viszi, ahol egy kis pénzt is kap értük.

Mindenesetre az áruház-tulajdonosok szerint a minőségi használtruha-piac még alakulóban van, és a szokások is folyamatosan változnak: aki nemrég még el sem tudta képzelni, hogy ne új ruhát vegyen a gyerekének, ma már a jobb minőségűt szívesen megveszi használtan is. „A mi vásárlóink is többnyire a jól szituált családok közül kerülnek ki, ami nem jelenti azt, hogy ők ne lennének árérzékenyek” – magyarázta a webáruház-tulajdonos, Rita. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy a szülő pénztárcájától függ a gyerekgardrób értéke. Lehet érv a környezettudatosság is, hiszen a ruha végül is újrahasznosul, de megvan a praktikuma is: amit már egyszer-kétszer kimostak, az biztosan nem fog megnyúlni vagy összemenni.