Hogy vegyük rá a gyereket a takarékoskodásra?

„Nem szabad minden pénzt elkölteni, muszáj takarékoskodni, hogy a jövőben legyen mihez nyúlni” – ez maradt meg egy hetedikes vértesboglári fiúban, aki néhány hónapja az osztályfőnöki óra keretében tartott pénzügyi gyorstalpalón vett részt. „A gyerekek tulajdonképpen azt sem tudták, miről van szó – meséli tapasztalatait az oktató, Nacsák Tamás, a kifejezetten hetedik–nyolcadikos korosztálynak szánt pénzügyi tananyag összeállítója és előadója. A pénzügyi tanácsadó szerint nagyon is ráférne a felső tagozatosokra a fejtágítás. – Fontos lenne, hogy ha otthon nem is jön össze, legalább a suliban megtanuljanak néhány fontos dolgot a pénzről, és elgondolkodjanak azon, miért érdemes takarékoskodni, vagy hogy mi a befektetés lényege.”

Kell egy cél, hogy ne szórják el a pénzt

Annál is inkább, mert ha pénzről van szó, sok gyerek szeretné minél hamarabb árura cserélni. „A múltkor az egyik kislány véletlenül kétszer hozta be a pár száz forintot, amit buszra szedtünk – meséli Horváth Krisztina, harmadikos osztályfőnök. – Amikor kiderült, nagyon megörült, és gyorsan berohant a boltba, hogy vegyen rajta valami édességet. Persze megbeszéltük utána, hogy ez nem helyes, ugyanakkor megtiltani sem lehet, hogy a gyerekek tanítás után beugorjanak a közértbe. Ez a szülők dolga” – mondja a pedagógus, és hozzáteszi, hogy az iskolában nincs büfé, ezért a tanulók kimehetnek a szomszéd boltba, ha otthonról nem hoznak tízórait.

A szülői példa a legerősebb persze akkor is, ha a pénzről van szó: egyesek addig költenek, amíg van mit, mások viszont már egészen korán célorientáltságra nevelik a csemetéiket. „Ha kitűzök egy célt – legyen az például külföldi nyelvtanulás vagy előtakarékoskodás az egyetemi évekre -, amit el akarok érni, könnyebben mondok le a nasiról vagy egy moziról, hogy félre tudjam tenni a pénzt” – magyarázza Nacsák Tamás, aki a saját gyerekeit is hasonló elvek szerint neveli. Szerinte bizonyos esetekben a kicsik sokkal felelősségteljesebb döntésekre képesek, mint a szülők, akik egy idő után megtörnek, mert a kamasz fiuk vagy lányuk folyamatosan a fülüket rágja. „Sokkal könnyebb, ha együtt tűzzük ki a célokat és határozzuk meg a lépéseket, amelyeket meg kell tennünk a cél elérése érdekében. Egy idő után már a gyerek fog ránk szólni, ha nem tartjuk magunkat a megbeszéltekhez” – teszi hozzá a tanácsadó.

Kamatozik a perselybetét

Vannak gyerekek, akik szinte megszállottként kuporgatnak és számolgatnak, miközben folyamatosan a hőn áhított tárgy lebeg a szemük előtt, amire gyűjtenek. „A kisiskolás fiam nagyon szeretne egy laptopot, és elszántan gyűjt is rá – mesélte a Nők Lapja Cafénak Anikó, aki kétgyermekes anyuka. – Minden pénzt azonnal eltesz, amit például a húsvéti locsolásért vagy újévi köszöntésért kap, de ha valamit be kell fizetni az iskolában és marad egy kis visszajáró, azt is oda szoktuk adni neki. Peti perselyét egyébként családi banknak is használjuk néha, ha épp nincs nálunk készpénz, előfordul, hogy tőle kérünk kölcsön, aztán a törlesztést persze mindig megfejeljük némi kis kamattal” – teszi hozzá az anyuka.

Ha ovisokról vagy kisiskolásokról van szó, a jól bevált perselyezés talán még mindig a legegyszerűbb módja a takarékoskodásnak. „A perselyemben gyűjtöm a pénzem, ha kapok, azt beleteszem. Megvárom, amíg elég sok lesz, aztán valami értelmes dologra elköltöm” – vágta rá egy nyolcéves kisfiú kérdésünkre, mit jelent számára a takarékoskodás. A perselybe gyűjtögetés egyébként már közelít az igazi megtakarításhoz, és a szakemberek szerint ez a hozzáállás a pénzügyi nevelés lényege: arra tanítani a gyereket, hogy ne költsön el minden pénzt, amit pedig megtakarít, azt érdemes befektetni, hiszen a befektetéseink után kamat jár.

Kényszer kell, hogy félretegyünk?

Ahogy arról egy korábbi riportban részletesen beszámoltunk, a pénzügyi oktatással foglalkozó szakemberek szerint jó megoldás az anya- vagy apabank: lényege, hogy a szülők a gyerekek anyagi helyzetéről, illetve megtakarításairól otthon vezetnek nyilvántartást. Akár a borítékos módszert, akár az excel táblát választjuk, a lényeg az, hogy legyen egy olyan „számla”, amelyről kivenni nem lehet, csak betenni, és a megtakarított összegre kamat jár. A szakemberek szerint a takarékoskodásra nevelést épp annyira komolyan kellene venni, mint mondjuk az egészséges életmódra szoktatást, és ehhez a szemlélethez ma már egyre többen csatlakoznak, sőt sokan a gyerekkel együtt tanulják a pénzügyi alapokat.

Kifejezetten a gyerekek részére nyitható bankszámlákkal a pénzintézetek is várják azokat a fiatalokat, akik komolyan gondolják a takarékoskodást. Másrészt léteznek olyan megtakarítási számlák, ahol a szülők gyűjtögethetnek a gyerekeiknek. Ezeknek persze csak úgy van értelmük, ha minden hónapban tartjuk a meghatározott összeg befizetését. „Sok embernél csak úgy működik sikeresen a megtakarítás, ha valahogyan rá vannak kényszerítve a fizetésre – mondja Nacsák Tamás. – A magyar családok többségében sajnos nem túl jó a fizetési fegyelem, és ez nem függ feltétlenül az emberek anyagi helyzetétől. Ha nincs kényszer a fizetésre – például nem fizetés esetén elveszítjük a hozamot vagy megszűnik a megtakarítás –, sokszor találunk fontosabb kiadást. Indok mindig van: nem mondhatom a gyereknek mindig, hogy ne menjen annyit moziba, be kell fizetni azt az iskolai kirándulást. És mindig a takarékosság tűnik a legkönnyebben elhagyható havi tételnek, hiszen nincs közvetlen következménye, a futamidő vége pedig általában túl messze van a mához képest” – teszi hozzá a szakember.