A Chicagói és a Stanford egyetem szakembereiből álló kutatócsoport ötven, 1 és 3 év közötti gyereket nevelő családot látogatott végig, és lefilmezték, hogyan viselkednek a szülők a kicsikkel, különös tekintettel arra, hogy kap-e, és ha igen, milyen dicséreteket kap. Öt évvel később újra elmentek ugyanezekhez a családokhoz, és a gyerekek kihívásokhoz való hozzáállását, problémamegoldó képességüket vizsgálták.
Kiderült, hogy azok a gyerekek, akik többségében olyan dicséreteket kaptak, melyek folyamatokra koncentrálnak – például Keményen dolgoztál! vagy Kiváló munkát végeztél! –, sokkal nyitottabbak a nehezebb kihívásokra, könnyebben képesek azonosítani a problémákat és megtalálni rájuk a megoldásokat, mint azok, akiket inkább személyre vonatkozó dicséretekkel – Okos vagy! Jó fiú vagy! – halmoztak el a szüleik. A kutatók szerint ennek oka az, hogy míg a folyamatokra vonatkozó dicséretek fejlesztik a gyerek képességeit, addig a személyre szólók inkább azt sugallják, hogy a képességeik rögzítve vannak.
A kísérletek során kiderült az is, hogy bár a szülők általában ugyanannyit dicsérik a fiaikat és a lányaikat, a fiúk mégis több (24%) folyamatdicséretet kapnak, mint a lányok (10%). Ez az egyenlőtlenség komolyan befolyásolhatja azt, hogy a lányok a későbbiekben hogyan értékelik a saját képességeiket, és serdülőkorukra mennyire lesz erős az önbecsülésük.
