Sztárok anyaszerepben

Akik szerepet cseréltek: Judy Garland – Liza Minnelli

Ha egy csillag felemelkedik, egy másiknak le kell hullania – Judy Garland ismerte a régi hollywoodi igazságot, csak éppen arra nem számított, hogy éppen neki kell majd helyet adnia egyre sikeresebb lányának. Az Óz, a varázsló Dorothyja egyszerre volt büszke és féltékeny lányára, Lizára. Liza Minnelli visszaemlékszik arra, hogy amikor 18 éves zöldfülűként Londonban közösen álltak színpadra, azt érezte, hogy nem az anyja áll mellette, hanem Judy Garland. „Az egyik percben még mosolygott rám, a másikban olyan volt, mint egy nőstényoroszlán, ami féltette a territóriumát a betolakodótól. Az előadók gyilkos ösztöne ébredt fel benne.”

Hogy Liza ilyen korán elkötelezte magát a filmmel és a színpaddal, arról valószínűleg a gének tehetnek. Először két és fél évesen került vászonra pár másodperc erejéig, és gyerekkorát a Metro-Goldwyn-Meyer filmgyárban töltötte apja, a rendező Vincente Minnelli ölében. Színészekkel, technikusokkal barátkozott, esténként otthon a partikon éneklő anyját hallgatta. Judy Garland azzal dicsekedett, hogy neki köszönhetően lett Liza az, aki. Tehetsége valóban ösztönözte lányát, aki gyerekként megmenekült attól a kínszenvedéstől, amelyet Judynak kellett elviselnie a karrierjét erőszakosan egyengető anyjától, Etheltől, de máskülönben nem kímélte. Az otthoni szerepek felcserélődtek. Liza anyáskodott saját anyja felett, emellett háziasszony is lett: irányította a személyzetet, ügyelt arra, hogy féltestvérei iskolába járjanak és rendesen egyenek. Ami azonban még ennél is fárasztóbb volt, állandóan őrködött, hogy anyját megvédje önmagától és az öngyilkosságtól. Valószínűleg ő volt az egyetlen lány Los Angelesben, akinek saját pumpája volt a gyomormosáshoz, ha anyja gyógyszereket vett be, sőt egyszer a lábaiba kapaszkodva fogta le, amikor Judy azzal fenyegetőzött, hogy kiugrik egy szálloda ablakából.

„Gyerekeim közül ő hasonlít rám a leginkább” – jellemezte lányát Judy, és a hasonlóság szembetűnő volt nemcsak külsejüket, hanem kedvteléseiket és rögeszméiket tekintve is. Liza is – akárcsak anyja – meg volt győződve róla, hogy csúnya, és emiatt nőként mindvégig bizonytalan maradt. Férfiakban is hasonló volt az ízlésük, olyannyira, hogy Liza első férjét, Peter Allen táncos-énekest Judy egy koncerten szúrta ki lányának. Azt viszont ő sem sejthette, hogy lánya is osztozik majd a sorsán: Liza alig három héttel az esküvő után férjét egy férfival találta egy ágyban. Mintha átok lett volna: ugyanígy kapta rajta Judy Garland férjét in flagranti egy másik férfival, ahogyan Ethel is a nagypapát.

21 évesen aztán Liza megelégelte, hogy anyja fölött gyámkodjon. Eltávolodtak egymástól, ritkán találkoztak, Liza a telefonban is letagadta magát. A magára maradt és teljesen elszegényedett Judy a másik lányánál keresett vigaszt. A fagyos viszony azonban enyhült, amikor Liza első lemeze megjelent. Garland büszke anyaként nyilatkozta, hogy Lizának „még sokat kell tanulnia, de jó énekes és még jobb lesz”.

Forradalmár anyából kontyos nagymama: Vanessa Redgrave – Natasha és Joely Richardson

Alig múlt négy éve, hogy az angol film és színház nagyasszonya, Vanessa Redgrave egy síbaleset következtében elveszítette lányát, az ugyancsak színésznő Natasha Richardsont. Akkoriban újra megjelentették pár évvel a tragédia előtt lányainak írt levelét, amelyben tévedéseiről, szeretetéről és hálájáról vallott. Arról, hogy lányainak sikerült, ami neki nem: csodálatos anyának lenni, s tudja, ezt nem tőle örökölték. A színészdinasztiából származó Vanessa könyvekből és gyermekorvosoktól tanulta a gyereknevelést, de a színészet és a marxizmus iránti vonzalma elragadta őt gyerekei mellől. „Emlékszem – írja Natashának –, hatéves voltál, amikor könyörögtél, hogy több időt töltsek otthon veletek. Próbáltam elmagyarázni, hogy amikor a Dolgozók Forradalmi Pártjának kampányolok vagy pénzt gyűjtök a menekültek javára, a ti generációtok életét teszem jobbá. Most már tudom, hogy hiba volt. Akkor azt hittem, ez a helyes. Nem azért, mert nem akartam veletek lenni, hanem mert nem tudtam mindenre figyelni.”

Vanessa egyedülálló anyuka volt, férjétől, Tony Richardson rendezőtől elvált, és szakított nagy szerelmével, Franco Neróval is. Sokszor dadus vigyázott a gyerekekre – a két lányra és öccsükre, Carlóra. A nyugat-londoni, jellegtelen családi ház mindig tele volt forradalmárokkal, nem csoda, hogy Natashának egy életre elege lett a politikából. Natasha kamaszként dühét és szomorúságát tévézésbe és evésbe fojtotta, húga, Joely pedig olyan családról álmodott, mint amilyet a tévéreklámokban látott, akik együtt vacsoráznak, utána kakaóznak és a kandalló előtt nevetgélnek. Kétségbeesetten vágytak a stabilitásra, mégis mindketten anyjuk hivatását választották. Vanessa Redgrave nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy gyermekei „ennek ellenére” szeretik. Nem tudta, míg unokái nem születtek, milyen fontos a nők jelenléte a családban, nemcsak anyaként, hanem nagymamaként is. Hibáit úgy igyekszik jóvátenni, hogy minél több időt tölt unokáival.

Franciás elegancia, olaszos szenvedély: Catherine Deneuve – Chiara Mastroianni

Ők voltak az álompár: az európai film két csillaga, Catherine Deneuve és Marcello Mastroianni négy évig tartó kapcsolata alatt öt filmet forgattak együtt, és megszületett lányuk, Chiara. Ekkor Mastroianni majdnem 50 éves volt, Catherine pedig még David Bailey fotográfus felesége. Különváltak, amikor Chiara kétéves volt, így ő még azt sem látta, hogy szülei megcsókolják egymást, legfeljebb a filmvásznon.

Amikor megtudta, hogy lánya színésznő lesz, Catherine nagyon csalódott volt, és kiborult. Azt akarta, hogy komoly szakmát válasszon és egyetemre menjen. „Egy nap azt mondta nekem, hogy régésznek kellett volna mennem. Csak néztem rá, hogy micsoda?!” Deneuve maga is fiatalon hagyta ott az iskolát, s bár nagyon sikeres színésznő volt fényes karrierrel, tudta, hogy szerencséje volt, sok színésznő nem kap ennyi lehetőséget. Amikor Chiara Rómában elújságolta apjának, hogy a színészetet választotta, bulit tartottak. Apjával amúgy mindent megünnepeltek – az érkezését, az elutazását, és ami közben történt. Anya és lánya már több közös filmben alakítottak anyát és lányát. Chiara szerint az ottani kapcsolatuk igen különbözik a valóságostól. „Ha nem az anyám lenne, félnék vele dolgozni. Sokan azt hiszik, hogy hűvös, de nem az. Nagyon vicces, csak idő kell, míg kiismeri magát rajta az ember, és ez látszik a filmeken is. Titokzatos és szerény, és karizmája annyira erős, hogy elfedi énjének benső részeit.”

Magánéletük is hasonlóan alakult: Chiarának is két gyereke van, Milo és Anna, két híres apától. Egyedülállóként neveli őket, ahogyan Catherine mellett sem volt férfi, mégsem hiszi, hogy ugyanazokat a mintákat ismétli, az ő életét nem lehet hasonlítani gyerekkora hullámvasútjához. Catherine sokat volt távol, Chiara pedig alig várta, hogy esténként a szállodában felhívhassa. Hétköznapi szülőket szeretett volna, akik irodában dolgoznak, és esténként otthon vacsoráznak. Deneuve mentegetőzik lánya előtt, hogy nem sokat hagyta magára őt és bátyját, de elég ránézni, hány filmet forgatott, hogy kiderüljön, kinek van igaza.

„Büszke vagyok rá, mert olyan független – meséli Chiara. – Nem engedelmeskedik másoknak, kicsit lázadó filmen és az életben is. De engem sem kell félteni, cool mama vagyok.”

Május 1-ig vártuk a ti történeteiteket az idei Terézanyu-pályázatra, amely ismét egy tabutémát járt körül: a nők anyjukkal és lányukkal való kapcsolatát, illetve azt, mennyire meghatározó az édesanyánktól kapott minta. A zsűri már javában dolgozik, és nemsokára kiderül, kik nyerik meg az értékes díjakat és a publikációs lehetőséget! Ha többet szeretnél tudni, katt ide!