„A nagyobbik fiam sulija nagyon komoly anyagi gondokkal küzd. Persze a fiam miatt is szeretnék segíteni, de az iskola tanítási módszere is nagyon szimpatikus számomra. Náluk lényegesen több figyelem jut egy-egy gyerekekre, mint egy átlagos iskolában, a gyerekeket abban erősítik, amiben jók, tehetségesek. Kiemelt szerepet kap a tehetséggondozás, nem próbálják őket felesleges korlátok közé szorítani, alternatív módszerekkel dolgoznak. Én ezt maximálisan átérzem, mert gyermekkoromban általában én voltam a fekete bárány. Nem tudtam odafigyelni az órákon és otthon sem szerettem tanulni, viszont ami érdekelt, azért teljes gőzzel küzdöttem” – mondta Kamarás Iván, aki két barátját, Till Attilát és Ganxsta Zoleet is segítségül hívta, hogy készítsenek az iskolának egy társadalmi célú, figyelemfelkeltő kisfilmet.
Fotó: Kropf Attila
„Nagyon megható volt, hogy Tilla és Zolee is első hívó szóra jöttek. Pedig a forgatás vasárnap volt, ráadásul gyereknapon, amikor a saját gyerekeikkel lehettek volna. Ezúton is nagyon köszönöm nekik és minden stábtagnak az áldozatos munkát, jó érzés látni, ahogy egy jó ügyre ennyi ember megmozdul és cselekszik” – mesélte Kamarás, aki eltitkolta barátai előtt, hogy mi, azaz ki vár rájuk a forgatáson!
Elsőként Tilla érkezett meg a helyszínre, akit a sminkbe kísértek. Ott került sor a nagy találkozásra.
„Először felvettem a ruhát, amit a helyszínen kaptam, majd arra kértek, hogy menjek át a másik terembe. Ott egy kisfiú ült, akkor még nekem háttal. Elsőre csak annyi tűnt fel, hogy nagyon hasonló zakó van rajta, mint rajtam. Amikor a gyerek megfordult, akkor láttam, hogy szinte azonos ruhában vagyunk, és ő nagyon hasonlít rám, vagyis a gyerekkori arcomra. Néhány másodpercig szóhoz sem jutottam. Ekkor a rendező, Géczy Dávid elmesélte, hogy a filmben mindhármunknak lesz egy gyerekhasonmása, ők jelképezik a múltat, mi pedig a jelent. Ezzel szeretnék azt az üzenetet tolmácsolni, hogy a deviánsabb gyerekből is lehet értékes felnőtt, bár én inkább a húszas éveimben őrültem meg igazán” – mesélte nevetve Tilla, akinek nagy élmény volt ez a speciális időutazás.
Ganxta Zolee hasonmását igazán vagány kisfiú játszotta, aki természetesen sapkában és kendőben állt kamera elé.
„Én az iskolában két dolgot utáltam: tanulni és bejárni. A sport és a zene érdekelt. Punk- és rockzenét hallgattam, és persze hoki és foci volt a program minden mennyiségben. Fantasztikus lett volna, ha az én gyerekkoromban van egy suli, ahol azt erősítik bennem, ami jó, és nem próbálnak betörni egy rendszerbe, amelyben sosem vittem volna semmire. Én is nagyot röhögtem, mikor bemutattak a mini Ganxtának, de a legnagyobb az volt, hogy még könnycseppet is rajzoltak az arcára, nagyon vagány volt. Szóltam neki, hogy a forgatás után azért mossa le, de ha tényleg olyan mint én, akkor most is arcán a tetkóval rohangál” – nevetett a zenész, aki gondolkodás nélkül állt a jó ügy mellé.
„A film már el is készült, én pedig nem is tudom szavakkal leírni, mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett benne. Csoda volt számomra, ahogy ezek a remek emberek dolgoztak és segítettek. Nekünk a gyereknap amúgy is a szívünk közepe, de most igazi ünnepé varázsolták – mondta az iskola igazgatója, Csirmaz Erzsébet.
