“Kiderült, hogy meleg a férjem”

“Kamaszkorunk óta ismertük egymást. Ugyanabba a középiskolába jártunk, Ákos végzős volt, én harmadikos, amikor egymásba szerettünk. Amikor csak tudtunk, együtt voltunk, pár hónappal később pedig megkérte a kezem. A ballagása után megtartottuk az eljegyzést, amit persze mindenki ellenzett, legfőképp az apám, akivel anyám halála óta együtt éltem. “Kilenc hónap múlva unokám lesz!” – háborgott előre, és ijesztgetett, hogy tönkreteszem az életemet egy pasi miatt, aki még csak nem is férfias.

Az eljegyzés után két nappal kiderült, hogy terhes vagyok. Ákos számára nem volt kérdés, hogy vállaljuk a gyermeket, rám azonban még várt a középiskola utolsó éve. Egyszerre voltam boldog és nagyon ijedt; úgy éreztem, nem tudok hirtelen felnőni a feladathoz. Már az abortuszbizottsághoz tartottunk apámmal, amikor félúton meggondoltam magam, azt mondtam, képtelen vagyok végigcsinálni, lesz ami lesz, én ezt a kisbabát megtartom. Még azon a nyáron összeházasodtunk. Ákos dolgozni kezdett, én pedig boldogan készültem az anyaságra. Januárban gyönyörű kislányunk született. Ákos csak a munkának és a családjának élt, hamarosan elkezdett főiskolára járni, én befejeztem a középiskolát, két év múlva pedig megszületett a második gyerekünk. A harmadik gyereket Ákos kezdeményezte, engem persze nem kellett győzködni. Amikor ő is óvodás lett, beiratkoztam az egyetemre. Annak ellenére, hogy a gyerekek szinte minden időnket lefoglalták, úgy éreztük, pontosan ilyen életről álmodtunk. Ráadásul a szex is hibátlan volt. Mivel teljesen tapasztalatlanok voltunk, együtt fedeztünk fel mindent. Kíváncsiak és nyitottak voltunk bármire, ami a másiknak örömet okozott.

Ő

Időnként néztünk együtt szexvideókat. Egyszer csak az az érzésem támadt, hogy Ákost inkább a férfiak érdeklik a filmeken. Kezdtem rosszat sejteni. Lehet, hogy a férjem vonzódik a férfiakhoz? A gondolatot elhessegettem. Hamarosan megjelent Ákos életében egy barát, akit egyre többet emlegetett. Szokatlan volt, hiszen korábban egyáltalán nem volt rá jellemző, hogy barátokkal, haverokkal bárhova eljárna. Féltékenységemet félretéve úgy döntöttem, megismerem a rejtélyes idegent, aki ekkora hatással van az életünkre. Elmentünk egy bárba, és én nagyon meglepődtem, a pasi ugyanis egyáltalán nem volt szimpatikus, a stílusa kifejezetten taszított. Mitől olyan fene jó barátod? – kérdeztem hazafele a kocsiban. “Attól, hogy a szexualitásban hasonló dolgokra vagyunk nyitottak” – fakadt ki a férjem. “Hogy érted ezt? Te lefeküdtél vele?” – kiáltottam. Kiderült, hogy igen.

Mi és ők

A következő napokra nem emlékszem pontosan. Tudom, sokan észrevették rajtam, hogy óriási baj van. Nagyon ki voltam borulva. Rengeteget beszélgettünk, veszekedtünk, de – valószínűleg önvédelemből – töröltem az agyamból majdnem mindent. Egy jelenetet viszont képtelen vagyok kiverni a fejemből. Ahogy a férjem fekszik az ágyon és zokog, hogy milyen jó volt lefeküdni egy férfival… Kétéves volt a legkisebb gyerekünk. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz velünk.

Az illetővel párszor még találkoztak, de szép lassan vége lett. Ákos teljesen össze volt zavarodva. Egyikünk sem értette, mi történik most vele. Leginkább csak kérdéseink voltak, amikre a válaszokat közösen igyekeztünk megtalálni. A vonzalmát a férfiakhoz nem tagadta, és mivel ez az új érzés őt is felkavarta, elment a kérdéseivel egy pszichológushoz. A következő öt évben semmilyen jelét nem láttam annak, hogy kevés lenne az, amit tőlem kap. Minden folytatódott úgy, mint rég, kizárólag egymásnak és a családnak éltünk. A kamaszkorunk, a családunk, az otthonunk, a gazdag szexuális életünk és a titkának gyötrelmes felfedezése furcsa mód mind közelebb hozott minket egymáshoz. Mivel Ákos kivételesen jó férj és apa volt, a válást elképzelhetetlennek tartottam. Hogy mit gondoltam az “alapproblémáról”? Talán a homokba dugtam a fejem. Majd elmúlik, mi pedig túljutunk rajta, ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal áltattam magam. Mert nem lehet azt összerakni, hogy hozzámész valakihez tizenhét évesen, aki hetero, de később kiderül róla, hogy meleg. Az eszemmel felfogtam lassan, de a szívemmel nem ment. A mai napig megrázom néha a fejem.

Forgatókönyvek

Később egy családi házba költöztünk, én még mindig bíztam benne, hogy az, ami történt, csak egy rossz fejezet lesz az életünkben. Egy nap azonban találtam nála egy könyvet, ami a melegek társadalmi helyzetéről szólt. Kiderült, hogy a vágyait a férfiak iránt nem tudta félretenni. Mégis együtt maradtunk még nyolc évig. Ez alatt különböző időszakok váltották egymást. Volt, hogy elterveztük, hogy mindketten cölibátust vállalunk, majd nyitott házasságban éltünk, volt, hogy valamelyikünk magányos volt, és előfordult, hogy próbáltunk csak egymásra figyelni. Volt olyan férfi, aki nagyon akart volna engem, de én a meleg férjemet választottam. A családunk felbomlása olyan lett volna, mintha mindent elveszítenék.

Utolsó fejezet

A házasságunk végén már sok fájdalmas vitánk volt. Addigra tele voltunk sebekkel. Annak ellenére, hogy egymásnak már nem tudtuk megadni mindazt, amire nőként, férfiként vágytunk, nehezen éltük meg a másik külső kapcsolatait. Nekem pedig egyre elviselhetetlenebb lett az, hogy a gyermekeink nem tudhatják, minek a feszültségét és keserűségét látják rajtam. Nyilvánvaló volt, hogy hamarosan vége lesz. Azt is tudtuk, hogy ezt Ákos fogja kimondani. Rengeteget beszélgettünk, közben mindkettőnknek fel kellett készülnie az új szerepre, neki arra, hogy vállaltan melegként éljen, nekem pedig az elvált nőére. A legszívbemarkolóbb mindig az volt, ha elképzeltük, hogy fogják ezt a gyermekeink megélni.

Amikor közöttünk kimondódott, hogy vége, Ákos egyenként leült a gyerekekkel, és elmondta nekik, hogy meleg, van egy szerelme, és hogy el fogunk válni. Mindannyian máshogy fogadták. A lányunk sírva fakadt, és ontotta a kérdéseket magából. A fiaink a szeretetükről biztosították Ákost. Mondtuk nekik, hogy bármit és bármikor szabadon kérdezhetnek, így a válásig tartó fél évben sokat beszélgettünk mindarról, ami “a mi történetünk”. A gyermekeink Ákos iránti szeretete töretlen, de a válás, a család felbomlása miatt érzett fájdalmuk csak lassan engedi magát megmutatni.

Én

A legtöbb nő ezt a történetet megalázónak élné meg a nőiségére nézve. Ezt az érzést én sokáig félresöpörtem. Tudtam, hogy a környezetem átlagon felül csinosnak és nőiesnek tart, magam is úgy éreztem, hogy én mindenekelőtt nő vagyok, és csak ezután jön minden. A férjem mássága sem tudta ezt megrengetni, legalábbis sokáig így hittem. Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy be merjem vallani: igenis elbizonytalanodtam abban, hogy vonzó nő vagyok. De túl lehet élni ezt is, és túl is kell. Hiszen a férjem mássága róla szól, nem rólam. Magam mögött hagytam már a nehezét, ezzel együtt néha még fáj, hogy elveszítettem a férjem, és fáj az is, hogy ő az én hiányomat nem tragédiaként éli meg, hiszen kapott helyettem egy teljesen új, izgalmas életet. Olykor még tesz egy-egy kijelentést, ami nagyon szíven üt. “Elvesztegettem egy csomó évet a meleg identitásom felfedezéséből” – mondta például nemrég. “De hiszen te apa is voltál, nemcsak egy meleg pasi” – válaszolta a lányom azonnal, nekem pedig egyre csak az járt a fejemben, hogy akkor mit jelenthettem neki én mint nő és mint feleség? És mit jelentett vajon a szex velem? Egy része a közös életünknek mégis hazugság lehetett?

Ezek a kérdések még foglalkoztatnak, de ma sem csinálnék semmit másképp. Az együtt töltött huszonkét év hatalmas ajándék, és nemcsak azért, mert három gyönyörű gyerekem született. Talán furcsa, de én ezektől az évektől rengeteget kaptam. Ákos révén sok, a mienkhez hasonló történet hallottam. Más emberré váltam, mint aki e nélkül lettem volna. Kisöpört belőlem egy csomó sztereotípiát, át kellett gondolnom, miként tudok én bármilyen másságot elfogadni. Hol vannak a külvilág által szabott korlátok, s vajon hol vannak az én belső kereteim. Kényszerített arra is, hogy újrafogalmazzam; mit jelent például a férfiasság. Én Ákost férfiasnak tartottam, hiszen felelős volt, megbízható, biztonságot adott, és nagyon tudott szeretni. Elvesztheti valaki a férfiasságát csak azért, mert a férfiakhoz vonzódik? És én mitől vagyok vajon jó nő? Attól, ha van mellettem egy férfi, akit felizgat a testem? És mik vajon egy párkapcsolat, házasság alapjai?

A múltat ugyan lezártuk, elváltunk, különköltöztünk, ennek ellenére szinte naponta beszélünk telefonon. Bizonyos értelemben társak maradtunk, kivéve persze a szexet. Hogy a jövő milyen lesz? Rejtély. A múlt karácsonyt együtt töltöttük mindannyian, és velünk volt Ákos jelenlegi párja is. Nincs bennem kész forgatókönyv a jövőre nézve, csupán arra törekszem, hogy az élethez és a magam igényeihez minél őszintébben kapcsolódjak.”