Nőhiány Ázsiában, túlsúly Európában: hová vezethet?

„Megjöttünk a nőkért, engedjétek őket! Megjöttünk a nőkért, bácsikat a nőknek! Megjöttünk a nőkért! A gazdagokat főleg! Tessék, tessék, lehet sorban állni! A szépek előre, a csúnyák hátra! Nem kell aggódni, mindenki sorra fog kerülni! Azt a kis vöröset, azt, azt, azt csak nyomjátok ide, a szőkét is, azt a nagy orrút nem kérem, de a feketét igen!” – szól a Kiscsillag dalszövege, amelynek témája nem a kínai demográfiai vész, de akár az is lehetne. Mivel az országban egyre kevesebb a nő, a férfiak kénytelenek kerülő úton partnert, feleséget választani. Az interneten virágzik a házassági ajánlatokkal kecsegtető oldalak piaca, az erősebb kutya kattint, és fizet: ha van rá pénze, megkapja az értékes árut, a sokszor külföldről importált hitvest.

Ha nincs lakás, nincs esküvő

„Több mint tízezer gyönyörű lány szeretne ismerkedni és házasodni” – hirdeti az egyik legnépszerűbb kínai társkereső portál, elhallgatva, hogy ha már a sors ilyen kényelmes helyzetbe sodorta azt a kevés nőt, szeretnének még mást is: házat, kocsit, vagyont és gondtalan jövőt. Válogathatnak a kendermagban, és válogatnak is, egy nemrég készített felmérés szerint a kínai hölgyek 68 százaléka nem hajlandó hozzámenni olyan férfihoz, akinek nincsen saját lakása.

S hogy hová tűntek a nők Kínában, Indiában, Pakisztánban, Tajvanon, Dél-Koreában és még néhány ázsiai országban? A hosszú ideje lappangó problémára legutóbb a foreignpolicy.com magyar médiában is több helyen hivatkozott idei cikke világított rá, először azonban Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász hívta fel rá a figyelmet 1990-ben. Miután Dél- és Nyugat-Ázsiában mintegy 100 millió nővel van kevesebb annál, mint amennyit az általános nemi arányszámok indokolnának, és előrejelzések szerint 2020-ra 40 millió fiatal férfi marad pár nélkül a régióban, az indiai szakember kimondta: „Ezek a számok egy szörnyű történet csendes tanúi, az egyenlőtlenség és a tagadás halálesetek sorához vezetett a lányok körében.”

A fiú áldás

Egészen pontosan a lányok és a nőnemű magzatok körében, hiszen a jelenség hátterében a fiúgyermek előnyben részesítése áll. A kulturális hagyományok amúgy is elősegítették a felfogást, amely szerint a családot később anyagilag is gazdagító, társadalmi előmenetelre hivatott fiúgyermek áldás, míg a kiházasítandó és otthonról előbb-utóbb úgyis elszakadó lánygyermek átok. Ám végképp azzal billent a fiúk oldalára a mérleg nyelve, hogy államilag szabályozták a népességszaporulatot, a túlnépesedéstől tartó Kínában például 1979-ben bevezették a híres-hírhedt családtervezési programot, amely az egykézést a további gyermekek után kiszabott bírsággal igyekezett támogatni. Márpedig ha csak egy lehet, akkor az „természetesen” legyen fiú.

„Az anyósom örökké csúfolt, hogy három lánygyermeket szültem. Azt mondta, ha a következő sem fiú lesz, a fia elválik tőlem. Később háromszor estem teherbe, három magzatot kellett megölni, mire végre fiam lett” – mesélte 2011-ben egy Kulwant nevű indiai asszony a BBC-nek, akinek a története csak egy a sok-sok ezer közül. Az ultrahangos vizsgálatok elterjedése nyomán rohamosan megnőtt Ázsiában a szelektív abortuszok száma, és ha esetleg engedik is megszületni a lánygyermeket, sokkal nagyobb az esélye a csecsemőkori halálra, ugyanis nem kapja meg azt a törődést és orvosi ellátást, amelyet fiútestvére élvezne.

Miközben a világon születéskor 100 lányra átlagosan 106 fiú jut, Kínában nem kevesebb, mint 120. Az egészségtelen férfi-túlsúly következményei? Egyre népszerűbb a prostitúció (vagy a fent említett, online feleségválasztás), egyre gyakoribb az emberrablás és egyes elméletek szerint a helyzet elősegíti a leghatékonyabb férfiritkító módszert: háborút gerjeszt. Sőt, ami még meglepőbb, a közvetett hatások között említik az ingatlanárak emelkedését is, hiszen a válogatós hölgyek elkápráztatásához egyre fényesebb lakásra, házra van szükségük az asszonykeresőknek.

Itt a férfi fogy

Világviszonylatban a trend sok helyen ezzel éppen ellenkező, Európa keleti államai közül például Lettországban, Ukrajnában és Oroszországban is figyelmeztettek a közelmúltban a férfihiány veszélyére. De Magyarországot is említhetnénk példaként, az egyik hazai társkeresési tanácsadó oldal cikkében szinte kérleli a férfiakat: „Vigyázzanak jobban magukra, őrizzék meg az egészségüket, hiszen mi, nők számítunk rájuk idősebb korban is.”

A szív- és érrendszeri betegségek, a stressz, az alkoholizmus és a magasabb öngyilkossági hajlam miatt a férfiak általában hamarabb halnak meg a nőknél, így globálisan például a születéskor regisztrált 100 lány / 106 fiú arány a teljes földlakosságra vetítve 100 nő / 101 férfi arányra csökken. Nálunk a népesség 52 százaléka nő, a nők átlagosan nyolc évvel élik túl férfitársaikat. Bár egy kicsivel több fiúgyermek születik, egyrészt a fiúcsecsemők gyengébbek: közülük többet veszítenek el kiskorukban, másrészt a nők a 46 éves korosztályban végképp „egyenlítenek”, 60 évesen pedig már jelentősen: 55–45-re vezetnek százalékban, a 80 éves magyarok között pedig már több mint kétszer annyi a néni, mint a bácsi.
Érdekes eljátszani a gondolattal, hová vezetne a drámai férfiritkulás, és Robert Merle francia író 1974-es Védett férfiak című szatirikus regényében meg is tette. Az elképzelt társadalomban egy járvány következtében elfogynak a férfiak, a jelenség – ahogy a könyv fogalmaz – „egy olyan nemi forradalmat szentesített, amely példa nélkül áll a világtörténelemben. A férfinak csak biológiai szerepe maradt: nemző volt, de apa már nem. Társadalmi hatalmát tapintatosan felszámolták. Elvesztette irányító szerepét, a családi közösség sejtmagjának funkcióját, és a társadalom másodlagos tényezőjévé vált.”