Az idei enyhe tél – vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy elmaradt tél – hatása nemcsak az, hogy ebben az évben rekordkorán lehet meggyet és cseresznyét szüretelni, vagy hogy simán megterem nálunk a kivi és a füge, hanem az is, hogy jóval több idegesítő rovarra számíthatunk az amúgy kellemesnek induló nyárestéken. Több a kullancs és több a mindenféle bogár is, de ami igazán bosszantó, igen, az a szúnyogok túlnépesedése.
Vízen, földön, levegőben
 |
| Forrás: www.gyerekdal.hu |
Változó az, hogy melyik faj egyedei hogyan vészelték át az (elvileg) hideg évszakot: pincék falán, vízjárta gyepeken vagy lárvaként a vízben: a lényeg az, hogy nem pusztultak el sokan közülük, mint máskor, amikor a fagyos napok megtizedelik az állományt, hanem bizony itt vannak köztünk – és ezt nemsokára saját bőrünkön érezhetjük.
Hogy hányan vannak, ezt nem tudjuk, abban viszont egyetértenek a szakértők, hogy sokan. Ez a Balatonnál már világosan látszik: az úgynevezett óránkénti csípésszám mostanra meghaladja a harmincat, esetenként az ötvenet is eléri (hát nem próbálnánk ki)… Ez az a küszöb, aminél már elrendelik a kémiai irtást, ahogyan az a múlt héten meg is történt. Kis megnyugvást adhat az, hogy április elején már volt egy első forduló: akkor “biológiai gyérítéssel” próbálkoztak a part menti önkormányzatok.
Ha nincs nagy szél, akkor elvileg két este alatt végig tudják permetezni az egész üdülőövezetet, és a teljes szezonban még ötször kell irtaniuk a gépeknek – mindezt százmillió forintért.
Malária és társai
Ez már csak azért is fontos, mert – túl azon, hogy egyetlen szúnyog képes megkeseríteni a borozásunkat a teraszon – ezek a repülő izék csúnya, sőt egyre csúnyább betegségeket terjesztenek. Világszerte évente több mint egymilliárd ember fertőződik meg vérszívó ízeltlábúak útján terjesztett betegségekkel, közülük egymillió ember meg is hal – mondta el a közelmúltban Pusztai Zsófia, a WHO Magyarországi Irodájának vezetője. “Amiatt, hogy ma már sokan földrészeket utaznak át, valamint a klímaváltozás és a városiasodás miatt olyan rég elfeledett betegségek üthetik fel a fejüket újra Európában, mint például a több mint hatvan éve eltűnt dengue-láz és a malária. Dengue-láz-járványról 2010-ben Franciaországban és Horvátországban számoltak be, 2012-ben a Portugáliához tartozó Madeira-szigeteken 2000-nél is több esetet regisztráltak. Tavaly pedig mintegy 5 ezer maláriás esetet észleltek Görög- és Törökországban. A nyugat-nílusi láz egész Európában terjedőben van. Magyarországon az elmúlt évben 31 eset fordult elő, ami csaknem duplája a korábbi évhez képest” – ismertette a helyzetet Pusztai Zsófia. Ezeket a betegségeket sokan szerencsére csak kalandregényekből ismerjük, de nem hangoznak túl jól, az biztos.
Nem is kérdés tehát: végezzük ki azonnal a teljes populációt. Szórjuk tele méreggel a levegőt, hadd hulljanak az utolsó egyedig. Vagy mégsem?
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a szúnyogirtás kockázataira hívja fel a figyelmet. Mint mondják, a kémiai védekezés látszólag olcsó ugyan, de a kültakarón át felszívódó és idegrendszeren keresztül ható, szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények természetkárosítóak, és védett területeken nem is alkalmazhatók. “Ezekről az »emlősbiztos« szerekről sorra kiderül, hogy hosszú távon akár az emberekre nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak – írják. – És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezek a vegyszerek nem szelektívek, azaz nemcsak a szúnyogokra, de az összes rovarra (például a virágokat beporzó méhekre), és ezáltal az összes rovarfogyasztó állatfajra, gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatnak!”
Ez az oka például annak, hogy a fecskék az elmúlt tíz évben átlagosan 46 százalékos állománycsökkenést szenvedtek el. Nem csoda, hiszen irtáskor épp az ő fő táplálékforrásukat pusztítjuk el.
“A kontakt hatású idegmérgeknek a repülő szúnyog testével kell érintkezniük, ezért csak hajnalban vagy este lehet eredményesen alkalmazni ezeket, amikor az állatok a legaktívabbak. A talajon vagy a növényzeten üldögélő egyedekre nem hatnak – magyarázzák, majd hozzáteszik: – Hosszú távú alkalmazásuk rezisztenciát, vagyis az irtószerrel szembeni ellenállóságot okoz.”
Így is lehet
Mi hát a megoldás? Az egyesület szerint jobb a fizikai és biológiai védekezés, vagyis a szúnyogháló, ultrahangos készülékek, az ereszcsatornák, vízelvezető árkok tisztítása. Emellett létezik biológiai irtás is: olyan baktériumfaj, ami kizárólag a szúnyoglárvákra nézve halálos. Ám ez a módszer nem olyan egyszerű, mint a kémiai szereké (pontosan ismerni kell az adott területen előforduló pangó vizeket, az előforduló szúnyogfajokat, a lárvák fejlettségi állapotát…), így a legtöbb önkormányzat nem bíbelődik vele, hiába volna hosszú távon biztonságosabb, és még gazdaságosabb is.
Nagy szerencsénk, hogy a természet teszi a dolgát, így bizonyos madarak, kisemlősök, denevérek is segítenek nekünk a ritkításban – sajnos azonban ezeknek az állatcsoportoknak ma már nagy része veszélyeztetett nálunk.
Maradnak nekünk a büdös spray-k, a hol hatékony, hol nem hatékony füstölők – vagy a szobában borozás.
