Az ősi fakultusz a magyar néphagyományban is kiemelkedő szerepet foglal el. A családok életében még ma is van egy ünnep, amikor mindnyájan fa köré gyűlnek: a karácsony, de sok kis településen, sőt városokban is máig élő hagyomány például a májusfa állítása is. A karácsonyfa alá helyezett gyümölcsök, az ágaira akasztott termések a család bőségének, boldogságának mágikus szimbólumai. Sok háznál még él a szokás, hogy ezen a jeles ünnepen egy almát annyi cikkelyre vágnak, ahányan az asztalt körülülték azt remélve, hogy ha valamely családtag eltéved, eszébe jut, kivel ette együtt az almát, és hazatalál. Az alma nemcsak a család, de a termékenység és a kísértés jelképe is. Magjából előszeretettel jósoltak javasasszonyok és próbálták meglátni jövendőjüket fiatal lányok és fiúk, akik párválasztás előtt álltak.
Az élet fái
Számos, fával és gyümölccsel kapcsolatos babona és szokás kötődik a várandóssághoz és születéshez is. Még ma is gyakori, hogy egy újszülött érkezésekor fát ültet az apa. Ennek a hagyománynak régen igen mély jelentése és “koreográfiája” volt: ehhez a fához kötötte a közösség az újszülött sorsának alakulását, annak fejlődéséből, gyümölcseiből következtetett arra, hogy a fa gazdájára milyen események, bajok és örömek várnak. A természeti népek világképe szerint a fát Isten rendelte őrzőnek az ember mellé, és ki számára a fát ültették, az olyan titokzatos és erős kapcsolatot ápolt a fájával, amely a halál után is fennmaradt, hiszen ez alá temették el a kertben, így táplálva tovább saját testével a fát, ami egykor gyümölcsöket adott neki táplálékul. A fiúk fája hagyományosan a körte, míg a lányoké az alma vagy a dió volt, és egyes vidékeken a méhlepényt is beletették abba a gödörbe, amibe a születés napján a fát állították, hogy így is erősítsék a fa és gazdája élethosszig tartó kapcsolatát.
Termékenységi babonák
A különféle gyümölcsök a termékenységi rítusokban és hiedelmekben is fontos szerepet játszottak. Kettős gyümölcsöt például nem ehetett az az asszony, aki nem akart ikreket szülni, de okosan tette, ha tartózkodott az egrestől és a szedertől is, mert ezek fogyasztásától erősen szőrös gyermek született a babona szerint. Ezektől eltekintve a gyümölcs minden viselős asszony számára ajánlott volt, és ha bárhova ment, mindenhol friss gyümölccsel kínálták, ilyen vágyait haladéktalanul igyekeztek kielégíteni, mert úgy gondolták, ha nem kapja meg, akkor elvetélhet. A gyümölcsfőzés viszont kifejezetten tiltott volt az akkori kismamáknak, mert ez is vetéléssel fenyegetett. A hiedelem szerint nem csak a gyümölcs volt jó hatással a terhes asszonyokra, hanem ők is a termőre forduló gyümölcsfákra: ha egy fiatal fa első gyümölcsét viselős nő ette meg, akkor abból várhatóan jól termő fa cseperedett.
A SIÓ számára is különösen fontosak a magyar gyümölcsök és az azokhoz fűződő hagyományok. Nem véletlen hát, hogy a legújabb SIÓ reklám is egy férfi és gyümölcsfája különleges kapcsolatát mutatják be. A hagyományok iránti tisztelet nemcsak a hirdetésekben, hanem a kíméletes gyártási technológiában is megfigyelhető, hiszen 1977 óta különös gondot fordítanak arra, hogy mindig a legjobb alapanyagokat felhasználva állítsa elő termékeit. A kiemelkedő minőséget garantálja, hogy az alapanyagok beszerzésénél Magyarország kitűnő mezőgazdasági adottságaira és nagy hagyományokkal bíró gyümölcstermesztési kultúrájára alapozhat. Ezért is kiemelten fontos feladat a SIÓ számára, hogy ezeket az alapértékeket gondozza, hagyományait, kultúráját ápolja.
