Olyan szépen elterveztem. Meg persze szerencsém is volt: a legjobb barátnőmmel egyszerre lettem terhes. Már azt is biztosra vettük, hogy a még meg nem született gyerekeink milyen óvodába meg iskolába járnak majd, hogy mennyit fognak majd együtt lógni kamaszként. Amikor a ma már iskolás lányom megszületett, egész napokat töltöttünk együtt: míg az apukák dolgoztak, mi otthon voltunk, játszótereztünk, a lányaink még az eszüket sem tudták, máris “jó barátnők” voltak. És ez így is volt rendjén.
Nem arról volt szó, hogy meg akartam volna szabni, kivel barátkozzon, de az elején ez annyira kézenfekvő volt. Az óvodában – most már látom – még egyszerűbb volt terelgetni: akinek a szüleivel szimpatizáltunk, azokkal kezdtünk összejárni, így a gyerekek is közelebb kerültek egymáshoz, másnap pedig már szívesebben játszottak egymással az oviban is. Aztán a ballagáson tavaly nagyobb gyerekek szülei figyelmeztettek, hogy na, mostantól csúszik majd ki a lányod a kezedből! Nem pontosan értettem, mire gondolnak.
Hát arra, hogy innentől villámgyorsan nő majd fel – kaptam a választ. Most, hogy a lányom befejezi az első osztályt, már tökéletesen értem, miről beszéltek. Igen, egyre fontosabb és meghatározóbb a suli, és ezzel együtt a barátok is. És be kell valljam, teljesen mindegy, hogy szerintem Rozi szuperhelyes kislány, vagy Soma belevaló kisfiú, ha a lányomnak Kinga a nagy barátja. Kinga, aki már elsőben úgy váltogatja a “legjobb” barátait, mint más a zokniját. Kinga, akin az első perctől látszott, hogy legkésőbb jövőre már a klikkesedésfelelős lesz.
Kinga, akinek a bébiszitterét az osztályfőnök jobban ismeri, mint a szüleit, és akinek az anyja szobrot akar magának csináltatni – és ezt el is mondja mindenkinek –, mondván, ő a munka hőse. És Kinga, aki olyan agyafúrt módon szívatja a gyerekeket, hogy a felnőtteknek is felfordul a gyomruk. Ez a kislány mindenkit cikiz, aki nem ismeri Hannah Montanát, és nincs legalább egy ilyen mintás cucca. Mi Kinga titka? Keresem magamban is a hibát, de sosem voltak ilyen barátaim, sosem volt a legfőbb érték nálunk a pénz.
Azon túl, hogy Somával és Rozival sokat járunk össze, mit tudok tenni, hogy Kinga eggyel kijjebb kerüljön? Az én lányom – egyelőre – bent van nála a pikszisben. Sokat beszélgetünk Kingáról is, és a szülei nélkül már többször volt nálunk délután, nem akarom és nem is fogom elzárni tőle, de borsódzik a hátam. Mégis miben bízom? Először is abban, hogy jön a nyár, és szeptembertől lehet tiszta lappal kezdeni. Aztán abban is, hogy beérik a nevelés, és a lányom rájön arra, hogy van, akiktől jobb két lépés távolságot tartani. Meg persze abban is, hogy Rozi és Soma tényleg nagyon jó fejek, és ez a lila köd lassan felszáll a lányom körül, és ő is látja ezt majd.
De addig is… Eddig sikerült megúsznom, hogy Kinga szüleivel össze kelljen járni. Ha a lányom nyúz, írok az anyukájának, hogy elhozhatom-e a gyerekeket együtt délután. Ez még mindig bevált, Kinga szülei ugyanis szemmel láthatóan leginkább arra törekszenek, hogy a gyerekük nélkül legyenek, nem arra, hogy a lányuk barátnőjének szüleit is megismerjék. És bár ez elsőre furcsának tűnhet, tulajdonképpen semmi baj nincs ezzel: a barátait tényleg mindenki maga válogatja meg.
