Első állomásunk Bodmér, hatalmas kert. Több helyszínen megy a játék: a fára épült házikóban a nagyobbak susmusolnak, a fűben néhány kisebb kapura rúg, a terasz mellett egy takarón a legkisebb a csocsómeccset nézi. Az egyik édesanya a paprikát aprítja a lecsóba, a másik pedig az egyéves kisfiától, Lőritől igyekszik megmenteni egy kis tacskót. “Az oviból ismerjük egymást, ahová a gyerekeink járnak – magyarázza Csilla, háromgyermekes anyuka. – Mindannyian otthon vagyunk egész nyáron a gyerekekkel, egy-két hét nyaralást leszámítva otthon próbáljuk lefoglalni őket. Nem egyszerű. Meg azért akadnak elintéznivalók, amikor jó lenne valahová lepasszolni őket. Eleinte ketten fogtunk össze, egy-egy délutánra beadtuk egymáshoz az ovisokat, aztán arra gondoltunk, hogy az ismerős anyukák közül többen élnek hasonló helyzetben, így kibővült a kör. Beosztottuk a napokat, mikor kinél vannak a gyerekek. Több gyerek együtt mindig sokkal jobban elvan, és szerencsére mindannyian kertes házban lakunk, így a hely sem jelent akadályt. Elindult a mini vándortábor” – mosolyog Csilla, aztán felülteti a kis Lőrit a játék traktorra.
fotók: Molnár Enikő
“A legnagyobb gyerekem úszótáborban van, ő most nincs itt. A hatéves Szávának viszont nagyon jó, hogy vele egykorú gyerekekkel játszhat. Akár itt is hagyhatnám a két kicsit, ahogy a többiek teszik, de Lőri még szopizik, így inkább itt maradok velük és segítek foglalkozni a gyerekekkel. Ez így is kikapcsolódás, nekik és nekem is, ha otthon maradnánk, úgysem állnám meg, hogy ne fogjak bele valamibe a ház körül. Akkor meg csak nyúznának, hogy velük foglalkozzak. Haladni sem tudnék, ez idegesítene, amiből meg az lenne, hogy rájuk sem tudnék odafigyelni úgy, ahogy szeretnék.”
Másnap tovább vándorol a tábor. Vértesboglár állomáson járunk, Bettiéknél. Van medence, homokozó, mászóka, hinta. A lányok a tornagyűrűn tekeregnek. Az oviskorúakkal szinte semmi teendő, a nagyobbak eligazítják a kisebbeket. Néha pedig a nagylány, Bogi terelgeti a piciket. Ő már a főzésbe is besegít az anyukájának. “Tizenhárom éves lesz, de egész jól eljátszik a kicsikkel – mondja a másik, szintén háromgyerekes anyuka, Betti, akinek a középső csemetéje most egész héten táborban van. – A fiamnak, Levinek nagyon jó program, hogy az ovis társaival őrjönghet, otthon előbb-utóbb úgyis csak a tévé előtt kötne ki szegény. És így, hogy az egyik lányom elment táborba, a két másik gyerek sem érzi úgy, hogy nekik nem csinálunk programot. Bogival pedig simán szemmel tudjuk tartani a kicsiket – közben Betti felteszi az ebédet: lecsó és halrudacska közül lehet választani. – Gondolni kell a válogatósabbakra is, de sosem bonyolítjuk túl a főzést, a kicsik úgysem értékelnék, úgy kell idekönyörögni őket az asztal köré. Rágcsálnivalóval meg mindig ellátjuk egymást, ami persze el is fogy az utolsó morzsáig.”
“Az én gyerekeim nagyon anyásak, ráadásul nem is ismerték korábban a többieket – veszi át a szót a csákvári anyuka, Ági, két kisfiú és egy kislány anyukája. – Kicsit izgultam, hogyan találják fel magukat idegen helyen. Aztán eljöttünk ismerkedni, és nagyon hamar beilleszkedtek a csapatba. Ráadásul nekik kifejezetten jót tesz, ha nem vagyok velük, olyankor nincs kinek hisztizni. És mindenhol más-más élményben van részük a gyerekeknek, este alig győznek mesélni. Az egyik helyen medence van, kiscica, máshol fára épített kisház, és egy rakat traktor, amikbe a kicsik mindig bekéredzkednek, ha az apuka is otthon van. Csilla pedig óvónő, ő mindig kitalál valamilyen kézművesprogramot, és mivel Kerekítő foglalkozásokat is vezet, szívesen énekel és mondókázik is a kicsikkel. Azt hiszem, egészen tartalmas napjaik vannak még így is, hogy nem egy fizetős helyre mennek.”
“Olyan ez, mint egy családi napközi – folytatja Ági. – Arra is jó, hogy a kis Kristóf, aki szeptemberben kezdi majd az ovit, kicsit szokja a közösségi életet. Igaz, hogy a gyerekeim hárman vannak testvérek, de teljesen más idegen gyerekekkel, nem a megszokott, otthoni környezetben tölteni az időt. És azt is megtanulja, hogy más anyukák, más felnőttek nem úgy szólnak, másképp nevelnek, mint a saját szülei. Így biztosan könnyebb lesz alkalmazkodni majd az óvónőkhöz is.”
“A minitábor ráadásul nemcsak azért hasznos, mert megoldjuk a gyerekfelügyeletet, sokszor mi is jól szórakozunk. Betti sminkelni tanít, Ági pedig aerobikedző, nem hagyja, hogy ellustuljunk – mondja Csilla. – De az a néhány óra csajos beszélgetés is nagyon jól tud esni. Ezért ha épp nincs más dolgunk, mi, anyukák is a gyerkőcökkel táborozunk.”