A 29 éves, kínai Xu Qing nem dolgozik, mégpedig azért, mert unalmasnak találja a munkát. Ehelyett inkább a szülei házában maradt, akik mindig is eltartották, kiszolgálták. Miután otthagyta az egyetemet, az apja ugyan szerzett neki munkát, a fiú azonban három hónap után otthagyta azt, mert túl monotonnak találta.
Az elkényeztetett fiú naphosszat az interneten lógott, aludt vagy evett. Az interneten ismerte meg azt a szintén munkanélküli lányt is, aki egy hónap után hozzájuk is költözött. Qing onnantól kezdve elvárta, hogy a szülei a lányt is ugyanúgy ellássák, mint őt, főzzenek, mossanak rá, takarítsanak utána, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Az idős szülők ezen a ponton azonban besokalltak és ultimátumot adtak a fiuknak: keressen munkát, vagy költözzön el a barátnőjével.
Mivel erre sem a fiú, sem pedig a barátnő nem lépett, a szülők a bírósághoz fordultak. A bíróság pedig a szülőknek adott igazat: kimondták, hogy a szülőknek nem kell gondoskodniuk felnőtt fiukról. A tárgyalás óta azonban már több, mint 60 nap eltelt, Qing és a barátnője pedig még mindig a szülői házban élnek és nem dolgoznak. A szülők ezért ismét a bíróságtól kértek segítséget, azt akarják elérni, hogy a hatóságok lakoltassák ki a fiatalokat, ha másképp nem megy.
Érthető, hogy a szülők kétségbe vannak esve, azonban a kialakult helyzet bizony az ő hibájuk is. Még ha szeretetből tették, akkor is egyértelmű, hogy súlyosan elkényeztették a fiukat. Már sokkal, de sokkal hamarabb be kellett volna keményíteniük, például akkor, amikor a monotóniára hivatkozva kilépett a munkahelyéről. Nem kellett volna elé tenni az ételt, kimosni a ruháit, akár az internetet is ki lehetett volna köttetni, hátha észreveszi magát. Akkor talán nem fajultak volna idáig a dolgok.
