Végül több mint 700 kilométerrel arrébb kötött ki. Mivel nem tudta megmondani a címét és a nyilvántartások sem voltak elég pontosak ahhoz, hogy a neve alapján megtalálják a családját, a helyi hatóságok vették a gondozásukba.
“Mindig is meg akartam találni a családomat. Erről álmodoztam, de túl fiatal voltam, és fogalmam sem volt, hol keressem őket – mesélte a ma már 43 éves asszony. – Az életemre kellett koncentrálnom, de soha nem adtam fel, hogy egy nap apa és anya értem jönnek.”
Anya és lánya
A család a rendőrséggel is kerestette az elveszett kislányt, és maguk is próbálták megtalálni, ám nem jártak sikerrel. “Nem tudtam, mit gondoljak, mi történt vele, de a szívem mélyén sosem felejtettem el a kislányomat, és minden éjjel elmondtam érte egy imát” – mondta az édesanyja, Ju Yeh.
Együtt a család
Végül Ai-Wu lánya volt az, aki egy eltűnt személyeket kereső weboldalon, mintegy egyéves kutatómunkával rábukkant a rokonaira. “El sem tudtam hinni, amikor kaptam egy telefonhívást, és a vonal végén valaki arról érdeklődött, hogy volt-e valaha egy lányom, aki elveszett” – idézte fel a megindító pillanatokat Ju Yeh.
A család végre újra együtt van, a szülők és a lányuk, illetve a gyerekek, unokák immár együtt igyekeznek bepótolni, amit csak lehet.
