Jól működő kapcsolat… Nem hiszem, hogy létezik mindenki számára bevált recept, szerintem minden párnak magának kell megtalálnia az egyensúlyt benne. Azt a pontot, amikor mindenki boldog. Mindhárom személy. Igen, jól írtam: három. Úgy gondolom, egy kapcsolatban két embernek kell lennie, viszont eközben három személynek kell boldognak lennie. Az első: a “te”. A második: az “én”. A harmadik pedig: a “mi” – a “te” és az “én” együtt. Ha a három közül valamelyik nem boldog, akkor ott bizonyára valami probléma van…
Szabadság – még egy fogalom, amit sokan sokféleképpen értelmezünk… Némelyek szigorúbban, mások pedig teljesen lazán. Mindjárt mondok is rá 1-1 példát.
Petra és Laci kapcsolata látszólag hétköznapi, mindaddig, míg jobban meg nem ismerjük őket. Ahhoz, hogy szeretik egymás, nem fér kétség. Hogy összeillenek-e? Minden szempontból. Hogy mégis miért ők szolgáltatják a bejegyzés egyik példáját? Mert nyitott kapcsolatban élnek. Nyíltan, egymás szeme láttára flörtölnek másokkal, s alkalomadtán közelebb is kerülnek hozzájuk, ám éjjel mégis együtt hajtják álomra a fejüket – hogy ezt csak édes kettesben teszik-e, vagy esetleg többen, arról nincs információm, és igazság szerint nem is igen érdekel. Amit azonban itt látok, az a személyes szabadság igen tág értelmezése. Nem ítélem el, de képtelen vagyok elképzelni, hogy az ember, akit szeretek (és aki elvileg viszontszeret engem), valaki mást öleljen át vagy csókoljon meg. Ha van valakim, szeretek egyetlen lenni számára – és ő is az nekem. Míg flörtölni hajlandó vagyok párhuzamosan több sráccal is (szigorúan csak akkor, ha szingli vagyok éppen), azt nem tudom elképzelni, hogy a párom mellett valaki mással is intim kapcsolatba kerüljek. Egyszerűen úgy érzem, hogy ha két ember szereti egymást, ott nincs helye harmadiknak, negyediknek vagy esetleg ötödiknek.
Fogalmam sincs, hogy a nyitott kapcsolatban élőknél hol kezdődik például a hűtlenség. Vagy náluk ilyen nincs is? És mi van akkor, ha az egyik fél megunja a nagy szabadságot, és monogámiára kezd vágyni? Akkor a másik nem fogja-e azt érezni, hogy hirtelen lekorlátozták? Vagy előre meghatározták a felek, hogy csak egy évig fog tartani? Mi a biztosíték arra, hogy az idő leteltével ugyanúgy fog működni a kapcsolat, mint azelőtt? Rengeteg kérdés – válasz meg egy se… Nem, ez hosszú távon szerintem nem kifizetődő… A teljes cikket a Nyuszogások blogon találod!
