Olyan sokszor írtunk már arról, hogy milyen ostobaságok kerülnek be az irodalomkönyvekbe. Hogy a tanárok különféle kiskapukat keresnek csak azért, hogy valami értelmes dologgal töltsék meg a gyerekek fejét. Hogy külön könyvet vásároltatnak a szülőkkel, vagy a korábbiakat fénymásolják le, mert a mostaniak használhatatlanok.
Mielőtt mindenki azonnal véleményt formálna a legújabb botrányról, ami Varró Dani egyik verse körül korbácsol indulatokat, érdemes végiggondolni, mire is való egy irodalom tankönyv. Persze, biztosan vannak olyanok, akik pontosan tudják, milyen verset akarnak olvastatni a gyerekükkel, és melyik költő az, akinek a versét soha, semmi szín alatt ne vegye kezébe a kölök. Már ha egyáltalán érték az olvasás.
Én a magam részéről szeretem hagyni, hogy egy könyvtárban vagy a könyvesboltban maga válogasson, és furcsa módon nem vesz le olyanokat a polcról, amitől kiverne a víz, ami a horror/szex/őrületes igénytelenség kategóriába esik. Ha valamit nem ért, megkérdezi, és ha nem tetszik neki, abbahagyja. Nyilván, próbálom terelni én is, megmutatom, nekem mi tetszik, de alapvetően bízom benne. Szeretem, ha gondolkodik, és attól, hogy gyerek, még az irónia-érzéke is meglepően jól működik.
Lehet, hogy Varró Dani ominózus verse, a “Hat jó játék a kisbabáknak” rossz vers, lehet kritizálni, vagy elemezni, de felháborodni azon, hogy Varró Dani TÉNYLEG arra biztatja a gyerekeket, hogy nyúlkáljanak a konnektorba, egészen őrületes butaság. Ez a vers a kisgyerekek szemszögéből írja le a világot, hogy fedezi fel a környezetét, nem arra próbálja rávenni az amúgy ötödikes, azaz tíz év körüli gyerekeket, hogy homokozó lapáttal üssék az apjukat. Ha megbízunk a pedagógusokban annyira, hogy erkölcstan vagy matematika címszó alatt sikerül elmagyarázniuk dolgokat, miért pont Varró Danit ne tudnák? A verset egyébként itt olvashatjátok.
A botrány arról szól amúgy, hogy valaki felfedezte, ez a vers szerepel az ötödikes gyereke irodalomkönyvében, feltette a Facebookra, ami után özönleni kezdtek azok a hozzászólások, hogy Varró Dani nemcsak szörnyű költő, de felelőtlen apa is. Van, akinek azzal is baja van, hogy a konektort egy n-nel írja, de ő nem biztos, hogy sok verset olvasott. Most pedig boldog-boldogtalan arról beszél, milyen is ez a vers, mi is az üzenete, káros-e a gyerekekre. Olyannyira, hogy a költő felesége is megnyilvánult a Facebookon, figyelem: ironikusan.
Hogy az irónia milyen nehezen megy egyeseknek, arra már a Lackfi János Véletlen című verse körüli mizéria is nagyon jó példa volt. Akkor a köznevek becézését kifigurázó verset értelmezték úgy a felháborodott kommentelők, hogy az erre a nyelvhasználatra kívánja tanítani a fiatalokat. Maradhatunk továbbra is kizárólag Petőfinél és Janus Pannoniusnál, mert a kortárs irodalom tele van szennyel, de lehet, inkább gondolkodni kellene megtanítani a gyereket, és hagyni, hogy eldöntse, tetszik-e neki valami, vagy sem.
