1992. Nagykőrös. Romanek Inka várandóssága 28. hetében hirtelen a szülőszobára kerül. Hiába minden elővigyázatosság, az aránylag kései, 38 évesen beköszöntő anyaság magában hordozza a koraszülés kockázatát. Inka végül egy 1 kiló 10 dekás, 38 centis kislánynak, Adélnak ad életet.
Ada nagyon várt baba volt
“20 évesen hamar férjhez mentem. Hihetetlenül vágytam az anyaságra. Sajnos erre ráment a házasságom. Hosszú ideig egyedül éltem, de nem adtam fel. Fohászkodtam az Istenhez, hogy nekem is legyen saját gyerekem. 38 éves koromban egy új kapcsolat legelső együttlétéből megfogant Adél. Utána eldöntöttük, hogy együtt élünk. Amint megtudtam a terhességet, azonnal rohantam a nőgyógyászhoz. De bárhogy is vigyáztunk, Adél a 28. héten megszületett.”
A Peter Cerny Alapítvány a szülés után azonnal Pestre szállítja az apró koraszülöttet, aki még nem képes önállóan lélegezni. Inka csak hetekkel később tudja meg, hogy Adélnál a születés után beállt a klinikai halál. Az apró kislány életmentő oxigént kap. A mennyiséget azonban túladagolják.
|
A születés körüli oxigénhiányos állapot a klinikai tünetek súlyossága alapján lehet enyhe, középsúlyos és súlyos. Az enyhébb oxigénhiányból fakadó nehézségek közé tartoznak a mozgásfejlődésben mutatkozó elmaradások, az idegrendszeri érzékenység, a tanulási zavar, diszlexia, diszgráfia, valamint esetenként a magatartásproblémák, hiperaktivitás, beszédfejlődési rendellenességek. Súlyosabb esetben azonban visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodás is felléphet. A károsodás mértéke attól függ, milyen érett a magzat, mennyire hosszú ideig tartott az oxigénhiány, illetve milyen fokú oxigénhiányos ártalom jött létre az agyban. Forrás: kisverebek.wordpress.com |
A budapesti Mária utcai klinikán folyamatosan nyugtatják Inkát, hogy minden rendben. A kislány bal szemével van egy kis probléma, jobb szemével azonban látni fog, legfeljebb szemüveges lesz. A zárójelentésben is az áll, Adéllal az égvilágon semmi gond. De Inka érzi, hogy valami nincs rendben. Bugacra, Bajára, Pécsre hordja Adélt. Mindenhol azt mondják, hogy a kislány rendben van. Szegeden azonban Pelle Anita doktornő azonnal felismeri a bajt.
Ha 2-3 héttel korábban érkeznek, akkor ma Adél lát
Kezdetben még van némi remény: az adjunktusnő műtéti beavatkozást javasol. A teljes csoda azonban elmarad. Adélnak csak a fénylátását sikerül megmenteni. Miután biztossá válik, hogy a kislány elveszíti a látását, a védőnő, a barátok, mindenki szétszéled Inka mellől. Édesanyja és nővére tartják benne a lelket. A fiatal anya kétségbe van esve, nem tudja, miként tud majd jó anya lenni. Szokványos anyaságra készült, hétköznapi buktatókkal. “Az érzéseinkért talán nem is vagyunk olyan mértékben felelősek. De a tetteinkért nagyon. Kezdetben én is megrémültem. Rengeteg csonthűtő éjszakám volt. Számon kértem a Jóistent. Bennem is lezajlott egy gyászfolyamat, ahogy ilyenkor minden sorstársamban. Nem Adélt tagadtam, nem az anyaságot. Nem azt kérdőjeleztem meg, képes vagyok-e Adéllal együtt élni. Vágytam az anyaságra, és nagyon-nagyon szeretem őt. Csak fohászkodtam, hogy holnap is, holnapután is jó anyja lehessek Adélnak. De hogyan fogok a legjobb úton haladni? Erre nem jött rögtön válasz.”
Még a Mikulás-ünnepségre sem engedték be a kislányt
Kőrösön nem fogadják az óvodában Adélt. Ki tudja, miért, még a Mikulás-ünnepségre sem engedik be. “Nem tudtam volna elfogadni, hogy Nagykőrösnek egy szerencsétlen vakjaként tekintsenek Adélra. Éreztem, hogy menni kell.” Megszületik a döntés: hogy a kislány családban nőhessen fel, és megfelelő oktatásban részesüljön, fel kell költözni Pestre. Első útjuk egy józsefvárosi gangos házba vezet.
Inka mama, látva mindig jó kedélyű, érdeklődő lányát, ösztönösen mindent leír számára, amit csak a fülével, bőrével érzékelhet. Ahogy telik az idő, a magyarázatok egyre gazdagabbak és színesebbek lesznek. “Anyukám már pici koromtól rengeteget beszélt hozzám. Két, két és fél éves koromban már tudtam a különbséget a pici, az aprócska, a “micúrka”, a mini között.” Inka folyamatosan mesél, énekel, versel. Elmagyaráz Adélnak mindent.
Egyévesen Ada már mondatokban beszél
A kislány azonban, mint minden gyerek, egyre többet és nehezebbet kérdez. Inka, amit csak lehet, megmutat Adélnak. Mindent megtapogatnak, mindent megismernek a kezük és ujjaik segítségével. Ha pedig valami nem elérhető, Inka elkészíti a lányának. Az egyszerűbb formákat kivágja kartonból. Adél pedig, mint más gyerek a mackóját, mindenhová magával hurcolja ezeket az illusztrációkat. És persze ezekkel is alszik. Egy idő után azonban jönnek a bonyolultabb kérdések, amelyekre már nem lehet egy kartondarab segítségével válaszolni.
Inka a vakok festője lesz
A lakás közelében egy van egy művészbolt. Inkának kasírozott vásznat, festéket ajánlanak. A korábbi mezőgazdasági szakember minden előképzettség nélkül kezd alkotni. Vastagon viszi fel a festéket a vászonra. Így lesz belőle a vakok festője. Sokan az ő képei révén “látják” először vagy újra, ami megtapinthatatlan: katedrálisokat, tájakat, felhőket. Vagy a keresztre feszített Jézust.
Romanek InkaArt-díjas festőművész, író. Kitapintható festményeivel első és egyetlen a világon, aki úgy alkotja plasztikussá kemény, karakteres színekkel műveit, hogy azok a vakoknak, látássérülteknek ujjbeggyel, ahogy ő fogalmaz, “lélekkel” láthatóak, érthetőek, élvezhetőek legyenek, de a szemükkel látóknak is élményt jelentsenek. Több száz képet alkotott, szinte mind azonnal elkelt, jelenleg pár tucat mű van csak Lövölde téri lakásában. 2012-ben ünnepelhette a századik kiállítását. |
A család elégedett az új körülményekkel, otthonuk azonban nagyon sötét. Hogy Adél maradék fénylátását megmentsék, a kislánynak rendszeresen edzenie kell a szemét. Újabb költözés jön. Végül a Lövölde térnél sikerül egy világos, tágas otthont találni, jó közlekedéssel a Vakok Óvodájához és Iskolájához. Az ekkor már rendkívül fejlett szókinccsel rendelkező kislány az óvodában hirtelen elkezd visszafejlődni. Egy időre nála gyengébb képességű gyerekek csoportjába sorolják, hogy cserfességével és ritka komplex értelmi képességével mutasson példát. Így azonban Adélnak nincs megfelelő társa, akivel azonos szinten kommunikálhatna.
Inka otthon folyamatosan leköti Adélt. Nem akarja leültetni a sarokba, nem akarja folyton kiszolgálni csak azért, hogy ne legyen láb alatt. Érzi, hogy ettől sérülne az önbecsülése. “Ha mindig siratom a megmásíthatatlant, vagy vádolom a sorsot, vagy netán Adélt, ha mindig búsulok, hogy lett volna ilyen vidám, kacagós?”
Inka megtanulja, ha el is engedi Adél kezét, akkor is mindig követnie kell. El kell hitetnie vele, hogy bármire képes. Próbál nem figyelni a többi aggódó anyukára: “Jaj, vak kislány, és fel meri tenni a csúszdára?” A “vak kislány” azonban nem esik le a csúszdáról.
“Kicsi koromban anya volt a legkedvesebb játékom. Aztán ahogy nőttem, ő lett az élő fehér botom. Most pedig már ő a hangoskönyvem, főiskolai tanulótársam is. Sok státusza van.”
2014. Budapest. Adél végzős a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Kommunikáció és médiatudomány szakán. A három év alatt 45 tantárgyból 43-at ötös, 2-t négyes osztályzattal végez el. Az egyik négyest informatikából kapja. Bocsánatos bűn. Szakmáját egyébként Molnár Dániel rádiós gyerekműsorának hatására választotta. A sportriporterrel haláláig jó barátságot ápolt.
Adél az első látássérült a főiskolán
Diktafonnal rögzíti az előadások anyagát, míg a kötelező- és szakirodalmat Inka mama veszi fel otthon egy másik géppel. Ezer és ezer oldalakat olvas fel, olykor akár hajnalig. Inka hangsúlyozva rögzíti a szövegeket, intonációjával segíti az értelmezést, az idegen szavakat elmagyarázza. Egy-egy tétel akár 2-3 órányi felvétel is lehet. Ezekből a hangoskönyvekből kénytelen Adél egyszeri hallásra kiszűrni a lényeget, legyen szó akár kutatásmódszertanról, akár pszichológiáról, filozófiáról. Inka mama még az angolban is segít, bár nem beszéli a nyelvet. Fonetikusan olvassa fel a nyelvvizsga előkészítő kurzus anyagát. A végeredmény egy középfokú, komplex TELC nyelvvizsga.
“Nem munkának éreztem, hogy Adélnak felolvasok. Egyértelmű volt, hogy segítenem kell, közben határtalanul élveztem is!” Adél könnyedén veszi a főiskolán az akadályokat.
Akkor sem ijed meg, amikor televíziós magazinműsorok órán páros gyakorlati feladatot kapnak. Adél választhat: vagy megfigyelő lesz, és a többiek vizsgafilmjét kritizálja, vagy ír egy jegyzetet, és saját operatőrrel készít ő is egy filmet. És ő soha sem az egyszerűbb utat választja.
Így készül a Fehér Bot Napjához kapcsolódó Bot-rányos című videója. Kötelező, 3 hónapos főiskolai gyakorlatát a Magyar Katolikus Rádiónál tölti, ahol hanganyagokat szerkeszt.
Júliusban elérkezik a diplomavédés ideje. Adél engedélyt kér, hogy powerpoint helyett egy saját készítésű szemléltető eszközt használhasson. Szakdolgozatának címe: Velük, értük vagy helyettük – Miként kapnak lehetőséget a fogyatékossággal élő személyek a politikában, a médiában és a közéletben? Adél kilenc, egymásba csúsztatott dobozt rak ki a bizottság elé. Minden egyes új témánál leemeli a soron következőt. 10 perc helyett fél órát beszél. A záróvizsgáján is igazán frappáns témákat kap: “A” tétele a Filmtechnika története, míg “B” tétele a Montázstechnika, a képvágás szabályai és az ezeket elválasztó trükkök szerepe címet viseli.
“Nem azt éreztem a fél óra alatt, hogy egy vizsga zajlik, hanem ott van pár rendkívül intelligens ember, akiket tényleg érdekel, amit mondok. Akik kaptak valami újat.”
Adél kitűnőre diplomázik, jöhet az úgynevezett “züllés”
Anya és lánya ilyenkor egzotikus teázókban vagy hatalmas fagylaltkelyhek és turmixok társaságában egy cukrászdában neveti könnyesre magát. Adél jelenleg egy év “szabadságon” van. Ez persze csak annyit jelent, hogy épp nem jár főiskolára. Jövő szeptembertől folytatni szeretné eddigi szakát mesterképzésen. Az újabb diplomához pedig újabb nyelvvizsga kell. Ezúttal a francia a cél.
2014. november 19. Budapest. Adél a TDK első fordulójában pályamunkájáért elnyeri a Társadalomtudományi tudományos szekció II. díját (első helyezést nem osztanak ki), valamint a legjobb prezentációért járó rektori különdíjat. Pályázata ezzel továbbjut az Országos Tudományos Diákköri Versenyre.
“Folyamatosan változik, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Szívesen dolgoznék a rádióban, de már nem ragaszkodom annyira a médiához. Fő, hogy változatos legyen a munka, pörögjön. Emberek között lehessek, ismerkedhessek, segíthessek. Adni szeretnék.”
