Tavaly több mint 130 ezer ember kapott az otthonában ellátást, ami a 64 év feletti idősek tíz százalékát teszi ki a KSH adatai szerint. Tény, azokra azidős emberekre, akik eddig is kaptak gondozást, az új rendelet nem vonatkozik.
11 pont helyett 20
Eddig az önkormányzat köteles volt minden rászorulónak biztosítani a házi segítségnyújtást. Attól függően, hogy ki mennyi segítséget igényelt az öltözködésben, gyógyszeradagolásban, mozgásában, bevásárlásban, vagy étkezésben, az önkormányzat napi egy-négy óra között állapította meg ennek időtartamát. Önkormányzatonként változott, hogy hozzá kellett-e járulni a térítési díjhoz és ha igen, akkor mennyivel. Mindez pontokhoz volt kötve, nos, ezen szigorított némileg az új rendelet, mivel az eddigi 11 pont helyett, mostantól 21 pontot kell “összegyűjteni.”
Minderről az index számolt be részletesen. Szerintük ezentúl az, aki egyedül él, a bevásárlásait nem tudja megoldani, aki mozgásában korlátozott, valamint a gyógyszerszedésnél is igényli az ellenőrzést, az új rendszer értelmében már nem jogosult napi egy óra házi segítségnyújtásra sem.
Pedig a dolognak van tétje, hiszen a cél az, hogy az egyedül élő idős emberek minél tovább a saját otthonukban maradhassanak.
Van abban finoman szólva valami nyugtalanító így péntek délután, hogy egy salátatörvénybe csempészett rendeletből kiderül, hogy az állam egyre jobban magára hagy mindenkit idős korára. Hiszen nem olyan rég történt, hogy se szó se beszéd, elvették a magánnyugdíj megtakarításainkat, ami részben megoldhatta volna ezt a kérdést! Közben egyfolytában azt halljuk, hogy szüljünk minél több gyereket, fizessünk be minden adót, ja és lehetőleg ne menjünk külföldre. Az utóbbi intelemnek miért is engedelmeskednénk? Azért, hogy aztán (hacsak nem áll mellettünk száz százalékig a családunk) az egészségügyi és a szociális ellátás egyre hanyatlóbb tendenciái miatt nekünk magunknak kelljen a “rászorultságunkat” idős korunkban megoldanunk?
| “A módosítás célja a legrászorultabb idősek ellátáshoz való hozzájutásának segítése a jogosultsági feltételek módosításával, ezáltal a célzottság növelése a közpénzek jobb felhasználása érdekében” – olvasható a minisztérium közleményében. “A változásból jól látható, hogy az állami szerepvállalás azokra az esetekre koncentrál, amelyekben a család, a helyi közösség nem tud részt vállalni és külső, szakszerű segítségre van szükség, hogy az idős embert önálló életvitelében támogassa.” |
“Oldja meg a család!”
Üzeni ezzel a tollvonásával az állam. Nincs is azzal semmi baj, hogy az ember, ha teheti, gondoskodik az idős szüleiről. Ha teheti. És ha nem kell éjt nappallá téve dolgoznia, mellesleg a távolság sem lehetetleníti el a napi szintű kapcsolattartást. Ha még itthon él egyáltalán az ember, és nem költözött közben külföldre egy jobb élet reményében. Amiért lehet mindig szapulni az érintetteket, de van az a fokú reménytelenség, amikor ez nem kérdés. Szóval, hogyan és miből is oldjuk meg?
