Egy erkölcsi dilemma
Mindenkinek joga van szülővé válni, viszont nagy kérdés, hogy alkalmatlanság esetén ezt a jogot el lehet-e venni valakitől. De kinek áll jogában eldönteni, hogy ki az alkalmatlan szülő? Mindannyian hajlamosak vagyunk egy-egy üvöltöző anyuka/apuka vagy egy koszos ruhában lévő gyerek láttán elhamarkodott következtetéseket levonni, viszont a Második esély egy olyan emberről szól, aki nemcsak ítélkezik, hanem önbíráskodóan dönt is mások helyett.
Andreas (a Trónok harcából ismert Nikolaj Coster-Waldau) rendőri minőségében lép be egy drogos pár otthonába, ahol a földön fekve talál rá az elhanyagolt babára. Ez a rémisztő kép mélyen a retinájába ég, és amikor egyik este váratlanul meghal a saját, ugyanolyan korú gyermeke, ördögi ötlete támad. Mivel tudja, hogy labilis idegállapotú felesége belerokkanna a fájdalomba, éjszaka elautózik az önkívületben fekvő párocskához, és ellopja a babájukat, a saját halott gyermekét hagyva ott helyette. Így indul az utóbbi évek egyik legmegrázóbb filmje, ami folyton csontig hatoló erkölcsi dilemmák elé állítja nemcsak a főszereplőjét, hanem a nézőket is.
Kellenek a kapaszkodók
Második esély. Beszédes cím. Akivel tragédia történik ugyanis hajlamos megfogódzkodni az első lehetséges szalmaszálban, és lecsapni az első megoldásféleségre, amitől a bánata enyhülését várja. Mindennél jobban vágyunk egy második esélyre. Andreast is ez vezérli, amikor kicseréli a két kisbabát, sőt még arról is meg van győződve, hogy valami jót tett: két drogos otthonából mentett ki egy gyereket, akire ott biztosan szomorú sors várt. Legalábbis szerinte.
A film pontosan azért működik jól, mert meg tudja mutatni, hogy egyetlen problémát sem lehet egy csettintésre megoldani, és ami eleinte jó ötletnek tűnik, az könnyen rémálommá válhat. Mert egy anyának nagyon nem mindegy, hogy a saját babáját vagy egy másikat kell ringatnia, ahogy egy drogosnak is lehetnek őszinte anyai érzései, és képes lehet a megjavulásra a gyermeke kedvéért. És akkor az olyan hétköznapi helyzetekről még nem is beszéltem, mint amikor a rokonok azt találgatják, hogy a gyerek az apjára vagy az anyjára hasonlít-e inkább.
Thrillerként is megállja a helyét
A dán Susanne Bier nálunk is elég ismert az olyan filmjeinek köszönhetően, mint az Esküvő után vagy az Oscar-díjas Egy jobb világ, és bár a legutóbbi Serena című filmje annyira rossz volt, hogy még Jennifer Lawrence és Bradley Cooper sem tudta megmenteni, most újfent csúcsformában rendez. A hideg skandináv tájak rideg képekben jelennek meg előttünk, és jól ellensúlyozzák a főhős lelkében zúgó érzelmi lavinát. Nikolaj Coster-Waldau egyszerűen tökéletes a főszerepben.
Bár a karaktere folyamatosan erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat művel, képtelenek vagyunk haragudni rá, mert a lelke mélyén igazából jót akar. Tettei ugyan tragédiához vezetnek, de vajon mi nem tettük volna meg ugyanezt a helyében? Kényelmetlen kérdések, és a film nem restell minket szembesíteni velük. Ráadásul a film nemcsak családi drámaként, hanem thrillerként is működik, ugyanis Andreasnak folyamatosan el kell tüntetnie a tette nyomait, ezzel pedig a saját kollégáit és barátait kell átvernie, és mindig egy lépéssel előttük járnia.
Kérdéseket tesz fel
A film cselekménye a fent leírtnál azért jóval összetettebb, és teli van valóban váratlan fordulatokkal, de mivel senki moziélményét nem szeretném tönkretenni, ezeket inkább nem lőném le előre. A Második esély egyik legnagyobb erénye pont az, hogy a fordulatai egyáltalán nem öncélúak, hanem mindig a karakterekből jönnek, és ez leginkább annak köszönhető, hogy az emberek általában sokkal bonyolultabbak annál, mint amilyennek elsőre tűnnek.
A szereplőgárda amúgy is a legjobb skandináv színészekből (Ulrich Thomsen, Maria Bonnevie és Nikolaj Lie Kaas) állt össze, akik minden pillanatukban hitelesek, és általuk nemcsak a felszínt járhatjuk be, hanem az igazi mélységeket is. A Második esély pedig nem ítélkezik, csak bemutat egy erkölcsileg megkérdőjelezhető szituációt, és a figurái sorsán keresztül kérdéseket szegez a nézőjéhez. Én még napokkal a film után is a válaszokat kerestem.
