Megdöbbentő kérdést tett fel a lányom

Hétfőn ügyeletes voltam az irodában, már lassacskán hazafelé indultam volna, mikor jött a Facebookon egy üzenetem. A lányom legjobb barátnője – aki tőlünk 5, a szánkódombtól 6 percnyire lakik – írt rám, hogy legyek már szíves lefotózni a dombot és átküldeni neki a képet a Facebookon, mert mennének csúszkálni a tesójával, csak nem tudják, hogy érdemes-e elindulniuk. Visszaírtam, hogy nem vagyok otthon, így problémás lesz a fotózkodás. Miközben pötyögtem a betűket azon agyaltam, hogy mennyire elkényelmesedett már ez a világ a kütyüknek köszönhetően. 

Hazaérve aztán elmeséltem a lánykámnak a sztorit, aki nem értette, hogy anyának most tulajdonképpen miért is olyan nagyon fura ez az amúgy teljesen természetes kérés. (Zárójelben jegyzem meg, hogy nekem ez még mindig nem természetes.) Felvetette, hogy áruljam el neki,  mi anno gyerekként hogyan kommunikáltunk a többiekkel?

Íme a válaszom:

A mi gyerekkorunkban nem voltak még mobiltelefonok. Ha játszani akartunk, vagy meg szerettünk volna kérdezni valamit a barátnőnktől, akkor bizony elsétáltunk hozzá, vagy akkor tettük fel a kérdést, ha legközelebb találkoztunk. Az első mobiltelefonomat akkor kaptam, amikor kiröppentem a szülői házból. Apukám nekem adta a Nokia 5110-es sárga telefonját, és én totál boldog voltam, hogy végre nekem is van mobilom.

A mi gyerekkorunkban nem voltak számítógépek, nem ismertük az internet szót és a Facebook alapítója is még egy nadrágban járt az apukájával. Videojátéka is csak a legmenőbbeknek volt, de mi ilyen szempontból nem tartoztunk közéjük. Super Mario és Sonic is csak akkor haverkodhatott velünk, ha a barátoknál engedélyt kaptunk egy kis Nintendózásra. A játéksorrendet a közelharcban való szereplés sikeressége döntötte el.

Volt ellenben kvarcjátékunk és Brick Game Tetrisünk és azon versenyeztünk, hogy ki tudja a számlálót hamarabb átfordítani. Emlékszem arra, hogy milyen idegesítő volt, ha éppen játék közben merült ki az elem, pláne, ha tartalék pedig nem volt belőle készleten. Arról nem beszélve, hogy a tanulás függvénye volt az elem. Ha nem voltak jók a hazahozott jegyek, akkor nem került belőle egy sem a játékba.

A válasz folytatását a Turbóanyu blogon találod!