Az őskáosz vége: két tuti módszer a testvérféltékenység legyőzésére

Nálunk 8 és 10 év a korkülönbség a legkisebb és a nagy lányok között, amire azt gondoltam volna régebben, hogy ilyen különbségnél biztos nincs már féltékenység. Inkább a macskámra tippeltem, hogy féltékeny lesz, nem a 10 éves lányomra. Ám az élet, mint már oly sokszor, rácáfolt az elképzeléseimre, és egy héttel azután, hogy hazahoztuk a kicsit, kitört itthon az őskáosz.

Nem úgy reagálnak, mint egy kis tipegő nagy tesó, aki tör-zúz-hisztizik, hanem csendes ellenállásba fogtak, és határozottan visszautasítóak lettem velem szemben. Gyakori lett az ajtócsapkodás, duzzogás, elvonulás, néha pedig felhangzik egy “hagyjál békén, ne szólj hozzám”  is. A kicsi lányt mindeközben szemmel láthatóan nagyon szeretik, eszük ágában sincs bántani, sőt babusgatják. Úgyhogy legalább ennek a kis prücsöknek jó dolga van a nővéreivel.

“Már én is anyuka vagyok!”

A testvérféltékenység azonban valós kérdés továbbra is, bár sokat javult a helyzet, amióta két trükköt bevetettem náluk. Az egyik praktika, ami a 8 éves lányomnál bevált, és azóta sokkal kevesebbet vágja rám az ajtót, hogy kapott egy újszülött méretű babát. Hozzá még a kicsi babaruhái közül párat, pelenkát, törülközőt – ezeket mind az új jövevény adta neki –, és velem együtt gondozhatja a saját babáját. Ketten állunk a pelenkázónál délutánonként, megfürdetjük este az ő babáját is, és büszkén hozza, amikor átöltözteti. Ez azzal jár, hogy kicsit több pelenka fogy, mert a kicsiét használja ő is, és néha sikerül teljesen romba döntenie a kis tesó ruhásszekrényét, de annyi baj legyen, ha neki ez megnyugvás.

Nekünk az ikeás nagy plüssbaba jött be, mivel nem akartam, hogy gügyögjön, pisiljen, sírjon itt még egy játékbaba is. De jó ötletnek bizonyult, mivel így még kendőben is tudja hordozni könnyedén. Így megyünk sétálni is: én a hugit, ő pedig a saját babáját hozza a kendőjében. A módszert persze nem én találtam ki, hanem pszichológusok, és ajánlják a sokkal kisebb korkülönbségekhez is. A kétéves kis tipegő ugyanúgy elkezd majd anyaszerepet felvenni a saját babájával, és ezzel hatékonyan csillapítható a féltékenysége.

A bevonás módszere

A 10 éves lányomnál más praktikát kellett bevetnem, mert bár neki is lett babája, ő két napig gondozta, azóta pedig a baba a fotelben pihen, őt nem sikerült ezzel a megoldással lenyűgözni. Nála a bevonás módszere működik elég jól, amit Jo Frost, a Szuperdada ajánl már egészen kis korkülönbségnél is a testvérféltékenységre. Végtelenül egyszerű és hasznos is, mert annyi az egész, hogy bevonom a gyereket az én tevékenységembe. Mivel az én tevékenységem sokszor a házimunka, ezért áldásos, ha egy segítő kezet kapok, és még jót is teszek vele neki. Igen, ez pont az a helyzet, amikor mondhatom végre, hogy a “saját érdekedben kell elmosogatnod, érted teszem, hogy neked jobb legyen”.

Még a 10 évesemre szerencsére igaz, ami a kicsi gyerekekre is, hogy nem untatja a takarítás, teregetés, mosogatás, sőt ha velem együtt csinálhatja, akkor nagy öröm neki. Illetve ettől ő lett a NAGY lány itthon, akire már lehet számítani, akire rá lehet bízni akár még egy szemétlevitelt is. Ahogy nézem, valóban növelte az önbizalmát, hogy kapott ilyen ház körüli feladatokat, és közös programnak sem utolsó.

A nélkülözhetetlen nagytesó

A legújabb, hogy elkezdtünk együtt főzni, aminél ragaszkodik hozzá, hogy mindent ő csináljon, minden fázist, én csak maximum a receptet mondhatom, és néha fűszerezhetek. Rendkívül büszke lett arra, hogy neki egy muffin megsütése már nem nagy rejtély, és hogy lenyűgözheti az iskolában a barátait, hogy saját készítésű pogácsát visz magával tízóraira. A bevonás nemcsak a házimunkára vonatkozik természetesen, annyi a lényege, hogy olyan dolgokat csináljunk együtt a nagyobbakkal, amiket a kicsi biztos nem tud még, amitől ők különlegesnek, hasznosnak és nélkülözhetetlennek érezhetik magukat.

Ezekben a vérzivataros, féltékenykedős időkben rájöttem, hogy ez az egész élethelyzet jó arra is, hogy megtanulják, milyen gondoskodni másokról. Ahogy látom, ezt minden gyerek örömmel megteszi, jó érzés nekik, hogy tudnak nekünk segíteni, azt érzik tőle, hogy szerves részei a család egységének. Nem kell tehát kímélni őket azért, mert kistestvér született, pont az ellenkezőjével érhetjük el azt, hogy lecsillapodjanak, és elfogadják, hogy a család menthetetlenül bővült egy újabb taggal.