Család

Gyereket várok a szeretőmtől

Olvasói levél: gyereket várok a szeretőmtől, akinek családja van, szép felesége, kamasz lányai....

Ilyenkor mindenki pocskondiázni szokta a másikat, de én most mégsem teszem. Nem gyűlölöm, azt hiszem, tényleg nem gyűlölöm a férfit, aki “ezt tette velem”, ráadásul ketten tettük, de persze fogalmam sincs, mi lesz, elfog a rettenet, ha arra gondolok, hogy egyedül kell az egészet végigcsinálnom, hiszen már most olyan védtelennek érzem magam, émelygek és fáradt vagyok, nehezen végzem a munkámat, folyton aludnék, leginkább pedig odabújnék valakihez, aki átölel, de ő ritkán van itt, és érzem, hogy nem tudja, mit kezdjen a helyzettel. 

Az az igazság, hogy még azt sem mondhatom, hogy megbántam ezt a viszonyt. Hogy lehet egy szerelmet megbánni?

Pánikbeteg voltam, amikor találkoztunk, lassan közeledtünk egymáshoz, és a szerelmünk sok tekintetben meggyógyított. Erősebb lettem, magabiztosabb, elmúlt a betegségem, nem csak miatta persze, sok mindent megtettem azért, hogy sikerüljön, hogy kijöjjek belőle. Ő pont olyan gyengéden támogatott, ahogy szükségem volt rá. 

Gyereket várok a szeretőmtől

Persze hogy nehéz volt elfogadni, hogy gyakorlatilag egy éjszakát sem tölt itt, ritkán tudunk elmenni valahova együtt, hosszabb időre pedig semmiképpen sem, és tudtam, hogy otthon várja a felesége meg a tinédzser lányai. De főleg eleinte, annyit kaptam tőle, hogy elmondani sem tudom!

Sosem kértem, hogy váljon el, és ő sosem ígérte, hogy megteszi. Biztos van bennem valami furcsa, hogy nem is követeltem tőle, hiszen harminchárom éves vagyok, lehetne már családom. De magam sem tudtam, akarok-e családot egyáltalán. Így egészítettük ki egymást, ő a feleséggel, én egyedül… Folytatás az Anyám borogass blogon!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top