Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

“Hidegzuhanyként ért, mikor belenéztem az ellenőrzőjébe” – mit tegyek, ha hazudik a gyerek?

"A lányomék több dolgozatot is írtak egy héten az iskolában, és amikor szóba került, hogy neki milyen lett, csak a vállát rántva legyintett: persze hogy ötös." Nem volt igaz, és igen, van olyan, hogy hazudik a gyerek. A szakértőnk ad néhány tanácsot, mit lehet ilyenkor tenni, és mi az, amit semmiképpen ne.

“Lucának nem ez volt az első hazugsága, de eddig, azt hiszem, ezzel okozta a legnagyobb csalódást, illetve megdöbbenést mindannyiunk számára – meséli Judit, a háromgyerekes anyuka. Luca, a középső gyereke ötödikes, egyébként jó tanuló kislány. – A lányomék több dolgozatot is írtak egy héten az iskolában, és amikor szóba került, hogy neki milyen lett, csak a vállát rántva legyintett: persze, hogy ötös. Nem is kérdezősködtünk tovább, annyira természetesen viselkedett, és sosem került nagy erőfeszítésébe ötösre írni a dolgozatokat, ezért simán elhittük neki.

Azt még év elején kikötöttük, hogy ha nem elég jók az eredményei, nem fogjuk elengedni az imádott táncóráira. Mivel az iskolában a tanárok minden jegyet aláírnak, nem nagyon tudnak kamuzni a gyerekek, fel sem merült a szülőkben, hogy a lányuk hazudik. 

“A hét vége felé a barátnőm, akinek a fia egy osztályba jár a lányommal, azt kérdezte, láttam-e a héten Luca ellenőrzőjét. Én nemet mondtam, tényleg nem írtam még alá, általában hetente szoktam. A barátnőm a fiától tudta, hogy Lucának elég rosszul sikerültek a dogái.” Amíg a lánya elment edzésre, Judit belekukkantott az ellenőrzőjébe. 

“Német egyes, matematika hármas. Majd leszédültem a székről. Simán beadta nekem, hogy minden dolgozata ötös lett.”

Judit nem akarta, hogy kiderüljön, tud a turpisságról, ezért este mindhárom gyerekétől elkérte az ellenőrzőt. “Nem tudom, hogy leleményességnek fogjam-e fel, vagy szimplán butaságnak, de Luca még ekkor is megpróbálta menteni a menthetőt. Felrohant a szobájába a táskájához, és kisvártatva hozta is az ellenőrzőjét. Nem hittem a szememnek, amikor a némethez lapoztam. Kiradírozta az eredeti, tollal beírt jegyet, és átírta ötösre. Ugyanígy a hármasát is matekból. Persze látszott a radír nyoma, ha nem tudtam volna a dologról, akkor is észreveszem, hogy nem stimmel. Szólni sem tudtam a döbbenettől. Még szerencse, hogy a férjem is otthon volt, ő mindig higgadtabban kezeli a kényes helyzeteket. Most is ő volt, aki maga mellé ültette és hosszasan elbeszélgetett vele.”

Abban maradtak, hogy Lucának oda kell állnia a tanárok elé, elmondani, amit tett, elnézést kérni, és beíratni a valós jegyet. A jazzbalettről is le kellett mondania erre a tanévre.  “Talán ez utóbbi jelentette a nagyobb büntetést Lucának. A tanárok nagyon megértően kezelték az ügyet, tulajdonképpen még azt is megígérték, hogy lesz lehetősége javításra. Ráadásul új ellenőrzőt is kapott, hogy ne éktelenkedjen ott egész évben a radírozás nyoma. Tiszta lappal indulhatott. Remélem, a biztatást ő is értékelni tudja, és nem fogja többet eljátszani a bizalmunkat.”

Judit elmesélte, hogy Lucának nem ez volt az első hazugsága a jegyeivel kapcsolatban. Hogy matekból félévkor négyes lett, az is csak akkor derült ki, amikor anyukája megnézte az ellenőrzőben az értesítőjét. “Az volt a döbbenetes, hogy addig a pillanatig, míg saját szememmel nem láttam a félévi bizonyítványát, azt állította, hogy színötös lett. Nagyon örültem, mert eddig mindig becsúszott egy-egy négyes. Boldogan nyitottam ki a füzetet, aztán jött a hideg zuhany. És persze az nem szomorított volna el így, ha most is van egy-két négyes. De így! És még akkor is szépíteni próbált, amikor kiderült a füllentés. Hogy ő úgy tudta, hogy megkapta, meg hogy ötösre állt, nem tehet róla.”

“A gyerekek ebben az életkorban akkor hazudnak, ha félnek. És persze általában az iskolai jegyekkel kapcsolatban teszik ezt.”

“A szülők szigorú elvárásokat támasztanak velük szemben, amelyeknek ők nagyon meg akarnak felelni – magyarázza Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő. – És tévedés, ha azt gondoljuk, hogy csak akkor nehezedik rájuk ez az erős nyomás, amikor a szüleik hangoztatják az elvárásaikat.

A gyerekek egészen kicsi jelekből olvasnak, apró gesztusokból is megérzik a szülő belső elvárásait. Az ötödik osztály ráadásul nagyobb váltást jelent az eddig a tanító nénijük szárnyai alatt cseperedő kisiskolás gyerekeknek. Jobban magukra vannak hagyva, miközben egyre több a tantárgy, nagyobb a követelmény, szinte minden tárgyat más tanár tanít. Ebben a megváltozott közegben kell a gyereknek megőriznie az eddig kialakított imázsát, mert úgy gondolja, otthon akkor tartják jónak. Luca azt érezhette, hogy még a hazugság is jobb annál, mint ha kiderül, hogy rossz jegyet kapott, és oda a becsülete a szülei szemében.”

Mit tegyünk szülőként?

  • A szakember szerint türelmesnek kell lenni a gyerekekkel, hiszen idő kell ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új tanárokhoz, szigorúbb követelményekhez. “Nagyon fontos azt hangsúlyozni szülőként, hogy hibázni márpedig lehet, senki sem teljesít mindig tökéletesen, de ettől függetlenül még tiszteljük egymást.”
  • Érdemes például néha érzékeltetni, hogy mi, felnőttek sem teljesítünk mindig szuperül. Ha például elrontottuk a levest vagy odaégettük a rántást, felhívhatjuk rá a gyerekek figyelmét, hogy lássák, nekünk sem sikerül mindig olyan jól. És hogy ezt fel is vállaljuk. Ha hangot adunk a hibáinknak, a gyerekek is érezni fogják, hogy lehet tévedni. De ehhez nekünk kell a légkört megteremteni.
  • Szülőként el kell gondolkodnunk azon, hogy a gyerekünk mért nem tudta elmondani nekünk, hogy rossz jegyet kapott. Vajon ennyire kemények vagyunk? Az is nagyon fontos, hogy miután lezártnak tekintjük az ügyet, már ne lehessen felhánytorgatni, és erre figyelmeztetni kell a testvéreket is. Az újrakezdéshez, a fokozott megterheléshez a gyereknek bizalomra van szüksége, abból tud erőt meríteni.

Az iskola helyesen járt el azzal, hogy esélyt adott az újrakezdésre az új ellenőrzővel. Ez a bizalom gesztusa volt a gyerek felé, aki azt érezhette, hogy megbocsátották a hibáját – véli dr. Pécsi Rita. – Hiszen a gyerekek számára nagyon fontos, hogy a tekintélyszemélyeknek, a tanárainak és a szüleinek ő kicsoda.”

Mit ne tegyünk szülőként?

  • “Azzal sem értek egyet, hogy egy-két rossz jegy miatt egy egész tanévre megvonják a gyerektől a szeretett tevékenységét” – mondja a szakember, aki szerint a büntetést csak akkor szabad előrevetíteni, ha a gyerek sorozatosan a képességeitől elmaradva teljesít, látványosan nem csinál semmit a javítás érdekében.
  • “Ha már akkor fenyegetik, amikor még semmi rosszat nem tett, azzal csak rossz döntésekbe kergetik. Ha pedig az egész tanévre eltiltják a tízéves gyereket a hobbijától, az túl hosszú idő, nincs arányban a hibával. Mindig az életkorhoz mérten kell gondolni a büntetésre.”
  • “Az edzéstől való eltiltást azért sem tartom jó ötletnek, mert úgysem fogja a gyerek ezt az időt tanulásra fordítani. A táncóra olyan pszichés energiával látja el a gyereket, amely ellensúlyozza az iskolai teljesítménykényszert. Az idegrendszer és a strapabíró, erős személyiség egészséges fejlődéséhez szükség van a hobbira, amelyben komoly sikereket érhet el, olyanokat, amilyenek másoknak nincsenek. Ez nagyon fontos az egészséges énképnek.”
  • “Az pedig nagy baj, ha a gyerek szemében úgy tűnik, hogy a szülőnek csak az iskolai teljesítmény számít” – teszi hozzá a pedagógus, aki szerint sok családban túl van misztifikálva az oktatás, és a szülő-gyerek kapcsolat sem szól másról, mint arról, hogy megbeszélik, mi volt az iskolában.
  • A túlzott elvárásainkkal a gyereket nem tudatos védekezési mechanizmusokba hajszoljuk bele: félni fog, és inkább szépíteni próbál, mint Luca. Vagy azt az utat választja, hogy nem foglalkozik a tanulással, mondván, úgysem lehet a szüleinek megfelelni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top