Jó ideig vártunk a gyermekáldásra. Aztán végül tök természetesen összejött az első gyerekünk. Én mégis végigjártam a kétségbeesés számos stációját. Például amikor március idusán a terhesség összes létező jelét tapasztaltam magamon, majd a Nemzeti dal közben kiderült, hogy ez csak PMS volt. Vagy amikor a horvátországi nyaralásunkon kifaggattam a pincért a legnépszerűbb utónevekről, hiszen biztosan éreztem: a dubrovniki strandon tutira megfogant a kis lurkó. Az is maradandó élmény, amikor a 15 éves osztálytalálkozóról sírva távoztam, mert nem bírtam tovább nézegetni a kisgyerekesek albumait. Utána pedig a novemberi hidegre fittyet hányva kuporogtam egy padon a Városligetben, és csokival tompítottam a fájdalmamat.
Vigyázok rád, te drága gyerek!
Három hét múlva, amikor hajnalban a pozitív tesztet tartottam vadul reszkető kezemben a WC-deszkán egyensúlyozva, már csak egyetlen gondolat zakatolt az agyamban: nagyon, de nagyon fogok vigyázni rád, egyetlen édes gyerekem! Születésed után még a széltől is óvlak majd. És soha, de soha nem hagylak egyedül az autóban. Pláne nem hathetesen, kánikulában, egy bevásárlóközpont parkolójában.
Tudom, tudom egy szem gyerekhez, az ő kis napirendjéhez könnyű alkalmazkodni. Egyszerűbb úgy intézni, hogy az alvást az ágyban abszolválja a kisded és ne az autóban. Az igazi logisztikai manőverek nálunk is csak a második gyereknél kezdődtek, ekkor adtuk fel például a “csendben kell lenni, mert alszik a kicsi” lózungot is. Számtalanszor kellett a kisebbiket felébresztenem a legédesebb álmából, mert rohanni kellett a nagyobbért a bölcsibe vagy az oviba. Ilyenkor mindig a fülébe súgtam: nehéz a második gyerekek élete! Nem egy ismerősöm kérdőre is vont miatta: miért nem hagyod otthon a kicsit egyedül, nyugodtan az ágyában? Ugyan, mi történhet vele az alatt a 20 perc alatt?
Hogy mi történhet a gyerekkel, amíg én távol vagyok? Például:
- Felébredhet, és kétségbeesetten elkezdhet sírni, mert nem érti, hogy hol késik az anyja, aki máskor a legkisebb nyekkenésre is berohan hozzá.
- Betörő járhat a házban… a horrorisztikus részleteket ki-ki képzelje el maga.
- Tűz üthet ki, például egy rövidzárlat nyomán… itt szintén nem ecsetelném a lehetséges tragikus következményeket.
- Közbejöhet akármi az úton, ami miatt csak nagy sokára érek haza (baleset, dugó stb).
És akkor még csak a lezárt házról és az alapesetben biztonságos kiságyról beszélünk. Fel nem foghatom ép ésszel, hogy képes valaki egy parkoló autóban hagyni a kisgyerekét, ahol a legkülönbözőbb veszélyek leselkednek rá. Kezdve a felforrósodó autóban szinte biztosan bekövetkező hőgutától egészen azokig a szemfüles gyerekrablókig, akik éppen a könnyelmű szülők gyerekeire vadásznak.
Tapasztalatból tudom: lényegesen könnyebb felöltöztetni a nagy tesót úgy, hogy a kicsi közben nem csimpaszkodik rajtunk. Összehasonlíthatatlanul gördülékenyebb az ügyintézés, élvezetesebb a shopping, nyugisabb a kávézás, ha nem nyűgösködik a karunkban egy álmából felzavart csecsemő. De ki mondta, hogy a gyereknevelés könnyű?
