“Mikor érünk már oda?” – életmentő tippek gyerekkel autózáshoz

Igazán szerencsés az a család, aki megengedhet magának egy klassz, nyaralós hetet, és nincs más problémája, mint hogy a kölykök nehezen viselik az autóutat. Mégis érdemes felkészülni erre a problémakörre, hiszen mi sem hiányzik kevésbé a hőn várt szabi első napján, mint egy idegösszeomlás szélén álló, ordítozó szülőpár és néhány agyonsírt szemű kisgyerek a csokival összekent autóban. Összegyűjtöttünk néhány tippet a túléléshez.

Tervezgetés, álmodozás együtt

Ez persze nem a kétévesek ügye, de már egy öt-hat éves nagyon boldog lesz, ha együtt nézegetitek a térképet, és ő is felfedezheti, hogy merre tart az utatok. Nézegessetek brosúrákat, vagy a neten képeket a nagy kaland előtt, így sokkal érthetőbb lesz a cél, amiért azt a végtelennek tűnő utat meg kell tenni.

Sűrű, rövid pihenők utáni újjászületés

Bár ésszerűnek tűnik lenyomni az utat egyhuzamban, a kisgyerekek másfél-két óránál nem tudnak többet ülni egy helyben (tisztelet a kivételnek!). Ha van rá lehetőség, érdemes füves terület mellett megállni. Vigyünk magunkkal egy kis labdát, frizbit, és szakítsuk ki a kicsiket a nyűglődés állapotából. Egy kör szaladgálás és egy pohár üdítő sokat jelenthet mindenkinek. A legkisebbeknek bedobhatunk egy pokrócot, jó idő esetén kinyújtózhatnak ők is néhány plüssjáték társaságában. Érdemes érdeklődni az ismerősöknél is: hol, milyen pihenőhelyek várhatóak az útvonalunkon. Például Horvátországban szinte az összes benzinkút mellett található játszótér, ami igazán gyerekbarát gondolat.

Egy kistáskányi szórakoztatás

Minden gyereknek rakjunk össze egy kis hátizsákot a kedvenc játékaival. Lehet benne színes ceruza papírral, kis képeskönyv, matricás füzet, mágneses játék, fűzögetős játék, kamion sok kisautóval megtöltve, vagy baba babaruhákkal. A lényeg az, hogy sokféle dolog legyen, így mikor a kisded elunja az egyiket, máris előhúzhat valami mást. Ha többen vannak, lehet cserélgetni (vagy veszekedni… de ez már egy másik kedves történet).

Szóbeli játékok sok türelemmel

Ha még győzzük türelemmel, akkor jöhet a barkochba, vagy annak a butított verziója a fiatalabbakkal. Gondolunk valamire, körbeírjuk négy-öt mondattal és a kicsi kitalálja az alapgondolatunkat. De játszhatunk “fekete-fehér-igen-nem” játékot is. Itt a lényeg, hogy az egyik fél nem mondhatja ki a párbeszéd során a négy ominózus szót. Ha mégis megteszi, veszít. Játszhatunk igaz-hamis játékot is, amiben mi, felnőttek mondunk állításokat, majd a gyerek eldönti, hogy melyik igaz. De figyelhetjük a környezetünket is a kisebbekkel. Például számoljuk a fehér autókat, vagy keressük a legmagasabb fákat….

Teljes szórakoztató üzemmódra kapcsolva

Ezt már csak a nagyon elvetemültek csinálják, nyugi! Ujjbábbal mesélhetünk, új mondókát, dalt is taníthatunk, vagy megtaníthatjuk a gyereket kánonban énekelni. Szimplán mesélhetünk vagy meseláncot játszhatunk, azaz a gyerek saját maga fűzi tovább a mesét bizonyos fordulópontokon. De legyünk őszinték, mindezt nem lehet a végtelenségig űzni.

Még több ötlet a Pamlag blogon!