Az izlandiak eleve máshogy állnak az anyasághoz, mint mi, itt, Európában. Míg itthon stresszfaktor az, ha gyereked születik, veszélybe kerül a megélhetésed, a karriered, és amúgy is az egész szülőséget valami furcsa versenyszellem lengi körül, addig Izlandon az anyává válás megkönnyíti az életet.
Az izlandi szülők mindenre kiterjedő szociális támogatást kapnak, amiben benne van 9 hónap fizetett szabadság, amit feloszthatnak egymás között a szülők, ráadásul az óvodai ellátás is magas színvonalú és olcsó.
Ehhez még hozzájön az is, hogy olyan családi rendszerben élnek általában, amiben a családtagok közel laknak egymáshoz, hogy támogatni tudják a másikat, így természetesen a friss szülők sincsenek magukra hagyva. Az idegentől való félelem ismeretlen számukra, 8 éves korukra a gyerekek már egyedül járnak iskolába, játszótérre, barátokkal játszani. A legtöbb izlandi anyuka dolgozó nő, ám ott nincsenek ilyen anyaháborúk, mint nálunk, nem foglalkoznak a másikkal állandóan, megadják egymásnak a tiszteletet. A gyerek nevelése magánügy, amibe egyszerűen nem szólnak bele. Nem látják el kéretlen tanácsokkal az anyukákat és nem rendeznek maguk között ki-a-legjobb-anya-a-világon versenyt.
Izlandon az anyukák nem hajszolják agyon magukat, nincs bennük az a bizonyítási vágy, hogy minden területen, minden szerepkörben tökéletesnek kellene lenniük.
Párkapcsolataikban is szabadabbak és stresszmentesek: a világon a legtöbb házasságon kívüli baba születik itt, csak azért nem kötik le magukat egymás mellett, mert jön a gyerek. Ezért van az is, hogy Izlandon nem szégyen, ha valaki egyedülálló anya, sőt még csak nem is sajnálja őket senki érte, kivételes helyzetben vannak inkább.
Ezt a megkülönböztetett egyedülálló anyaságot ábrázolta fotósorozatán Annie Ling fotós, aki hat nőt fotózott úgy, hogy ott lakott velük az otthonukban, és folyamatosan jelen volt a gyerekek és az anya életében. Így egy kifejezetten bensőséges, hiteles képet tud mutatni az Independent Mothers című fotósorozatban arról, hogyan élnek Izlandon az egyedülálló anyukák. A hat nő között voltak tanárok, művészek és egyetemisták is, kettő közülük öt gyermeket szült három különböző apától, egyikük pedig két autista gyermeket nevel.
Őket nem ítéli el a környezetük, egyszerűen elfogadják és tiszteletben tartják a döntéseiket, és inkább segítenek nekik, ahol csak tudnak.
Ahogy a képeken is látható, náluk sincs kolbászból a kerítés, és egyedülállónak lenni gyerekekkel nem a legkönnyebb élet, amit csak kívánhat magának egy nő, még akkor sem, ha a társadalom ilyen elfogadó és támogató. Mégis, talán ilyen háttérrel nekik nem okoz akkora fejtörést egy terhesség, és nem vergődnek egy rossz párkapcsolat csapdájában a gyerekekre és anyagiakra hivatkozva évekig, mint a világ sok más országában.
A fotósorozat többi képét az Anyám borogass blogon tudod megnézni!
