Jó ideje nem lehetünk különösebben büszkék diákjaink iskolában megszerzett tudására. A nemzetközi PISA felmérésekből kiderül, hogy szövegértésben a legrosszabbak az eredmények. Nem sokkal jobb a helyzet a matematika és a természettudományok területén sem.
Más kritikákat is lehetett hallani. “Boldogtalanok a magyar diákok“”Túl sok a házi feladat a magyar iskolákban“”A gyengébbek még gyengébbek lettek“. Pedig változások akadtak bőven. A pedagógus-életpályamodell, a tankötelezettség leszállítása és az egész napos iskola koncepciójának elfogadása után most egy régi kérdés került újból napirendre: a kormányzat vitát nyit a kilencévfolyamos iskola bevezetéséről. Czunyiné Bertalan Judit, köznevelési államtitkár szerint az új modell jó válasz lenne a köznevelés tartalmi megerősítésére. Ehhez több iskolarendszert megvizsgáltak, valamint kértek véleményt a párizsi székhelyű OECD-től, az egyeztetést pedig folytatják. Pró és kontra érvek.
Europress
4+5 vagy 5+4?
Az általános iskola meghosszabbítását három évvel ezelőtt vetette fel Pokorni Zoltán. Ő lehetséges verziókként a négyéves alsó és az ötéves felső tagozatos modellekről beszélt. Azok, akik az alapvető kompetenciák megerősítése mellett érvelnek, inkább ez utóbbit, vagy a 6+3-as modellt tartanák jobbnak.
Ne siessük el!
“Az, hogy nálunk baj van az oktatással, nyílt titok, hiszen nemhogy javulnának, de romlanak az eredmények – mondta el a NLCafé-nak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. – Egyre többen vannak, akik végzettség nélkül kerülnek ki az utcára. Úgy tűnik, a kormányzathoz is elértek a vészjelek. Végre felismerték, hogy jelentős tananyagcsökkentésre van szükség, és az iskolaszerkezet is átalakításra szorul. A kezdeményezés indokolt. Azt azonban tudnunk kell, hogy a közbeszédben gyakorta felbukkanó kilenc évfolyamos iskola nem több – igaz nem is kevesebb – mint egy lehetőség. Egy olyan esély, mellyel Finnország és Lengyelország sikerrel élt, igaz, Szlovákiában nincs látható javulás.”
Mendrey László szerint az új képzési forma bevezetése az oktatási rendszer teljes átalakítását követeli meg, a tanárképzéstől kezdve a NAT átírásáig, a tankönyvkiadáson keresztül a tantermek számának növeléséig. “Finnországban 40 (!), Lengyelországban pedig 6 évet szántak az előkészítésre, a szakma és a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával, a politika szereplőinek egységes támogatásával. Szlovákiában ezt megspórolták, az “eredmények” az eljárás ostobaságát, és hiábavalóságát bizonyítják” – magyarázza.
A szakember szerint a kilencosztályos képzés nem azonos az általános iskola nyolc évének eggyel történő megtoldásával. “A kilenc évfolyamos alapiskola célja többek között az, hogy a pályaválasztás kényszere minél későbbre tolódjon, és a képzés során az alapkompetenciák kiteljesítése a lehető legteljesebb legyen. Ebből a szempontból nem lényegtelen az a vita, hogy az alsó vagy a felső tagozat négy évét erősítsék-e meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy az írás, számolás és az értő olvasás erősítésére inkább az alsó tagozaton van lehetőség. Jómagam is ezt tartom követendőnek.” Mendrey László azonban óva inti a politika szereplőit attól, hogy céldátumok kijelölésével hozzák lépés és döntéskényszerbe az oktatási kormányzatot. “Egy ilyen léptékű átalakítás kizárólag a benne érdekeltek véleményének lehető legszélesebb körű bevonásával képzelhető csak el.”
1. osztály előtt kellene plusz egy év!
Hasonló véleményen van Anikó is, egy fővárosi általános iskola tanító nénije. “Leginkább akkor lenne értelme a plusz egy évnek, hogy ha bevezetnének egy nulladik osztályt – mondja. – Első osztályba rengeteg gyerek érkezik részképesség zavarokkal. Ezek közül az egyik legjellemzőbb a figyelemzavar, a gyerekekre otthon zúduló hatalmas információáradat miatt. Ha lenne plusz egy évünk, időben fel tudnánk mérni a problémákat, amiket megfelelő szakemberek segítségével korrigálni tudnánk. A jelenlegi rendszerben majdnem egy fél tanévet elveszítünk, ugyanis a tanítók december elejére ismernek meg minden gyereket.” A tanítónő szerint számos egyéb készség, képesség fejlesztésére is szükség lenne az első osztály előtt, például a mozgáskoordináció, a tartós figyelem, a szociális képességek fejlesztésére. “Számos lelkiismeretes óvónő elkezdi a munkát az óvoda utolsó évében, de ennek a helye valójában az iskolában van.”
Lefelé bővítsünk!
“Mi még abban a rendszerben szocializálódtunk, amikor a jelenleginél is több hangsúly volt a lexikális tudáson. Ismerem annak összes hátrányát, ezért kifejezetten örülnék, ha az alsó tagozatot bővítenék egy évvel” – mondja Zsuzsa, akinek nagyobbik lánya hatodik osztályos, kisebbik lánya idén megy óvodába. “Bár a nagylányom tanítója igyekezett elegendő időt szánni az alapvető képességek fejlesztésére, mi szülők végig azt éreztük, hogy semmire sincs elég idő. Nem olvasnak eleget, nem beszélgetnek az olvasottakról eleget, a matematikai problémákra sem elég az óraszám. Mire megbarátkozott a gyerek a törtekkel, már jött is az új tananyag, így – annak ellenére, hogy általában ötösei voltak – nem igazán volt sikerélménye, nem tapasztalta meg, hogy mi mindenre jó a számok világa. Mi azt szerettük volna, ha megszereti magát a tanulást, ha megtanul felső tagozatra önállóan tanulni, és ha sikerélményei lesznek. Bár a környéken levő lehető legdiákcentrikusabb tanítónéni kezébe adtuk, félig-meddig voltunk csak elégedettek az eredményekkel. És azt hiszem, ez nemcsak, vagyis elsősorban nem a tanító hibája.” Zsuzsa azt mondja, elképzelni sem tudja, hogy mennyi időt igényelne az új rendszer bevezetése. Örülne, ha a kisebbik lánya nyerne plusz egy évet, de persze nem azon az áron, hogy az erőltetett menet miatt egy kidolgozatlan iskolarendszer diákja lesz.
A felsőtagozaton is jól jönne plusz egy év!
Nem feltétlenül tartja jónak a változtatást egy Kecskeméthez közeli általános iskola természetismeret tanára. “Itt mi elégedettek vagyunk a jelenlegi rendszerrel. Persze lehet, hogy ha elénk tennének egy konkrét tervezetet, és biztosítanák az összes tárgyi és személyi feltételt, akkor egyetértenénk a változással – mondja Attila. – Nézőpont kérdése minden. Tény, hogy a felmérések alapján nem állunk túl jól. Ebből a szempontból az 5+4 rendszernek lenne értelme, de a felső tagozaton is jól jönne a plusz egy év. A természetismeret tantárggyal is csak úgy boldogulunk, hogy a szabadon felhasználható keretünkből hozzátettünk egy órát, de szerintem a matek, a magyar és az idegennyelv szakos kollégák is azt mondanák, alacsony az óraszám.” Attila hozzáteszi, hogy ő azért is képviselheti ezt a véleményt, mert náluk nem jellemző az elvándorlás nyolc-, illetve hatosztályos gimnáziumokba. Ott, ahol ennek az ellenkezője igaz, a felső tagozat bővítése persze értelmetlen lenne.
Inkább kevesebb tananyagot!
A Nemzeti Pedagóguskar felmérése szerint nem plusz egy általános iskolai évre, hanem a tananyag jelentős csökkentésére lenne szükség. A felmérésben szereplők többsége szerint jelenleg ugyanis nem jut idő az alapkészségek fejlesztésére, gyakorlására, ami pedig fontosabb mindennél.
Ha bővítik az alapozó képzést, elvben a diákok egy évvel később érettségiznek. Hacsak nem nyúlnak majd hozzá a középfokú képzéshez is, és – szintén külföldi mintára – nem szűkítik le annak idejét három évre. Így viszont értelmét vesztené a hat- és nyolcosztályos gimnázium mint oktatási forma.
