Soha nem volt hajlandó vigyázni a gyerekekre
Maga mellé – egy utcányira a házától – költöztetett bennünket azzal a felkiáltással, hogy így legalább sokszor lehet együtt a család, és gyakran láthat bennünket. Aztán megszülettek a gyerekek, ő pedig soha, de tényleg soha nem volt hajlandó vigyázni rájuk. Mindig volt valami kifogása arra, hogy épp miért nem tud vigyázni az egy szem fiacskája csemetéire, én pedig, ha a szomszédasszonyom nem ért rá, kénytelen voltam drága pénzen baby-sittert fogadni, pedig igazán nem álltunk jól anyagilag. Aztán persze mindenkinek az unokái fotóival dicsekedett, akikért amúgy két fűszálat nem tett keresztbe.
Azt beszélte, hogy meg akarom mérgezni
Sosem voltunk jóban, de amikor már nagyon öreg és beteg volt, és én főztem rá, elkezdte mindenkinek azt beszélni a faluban, hogy azért gyengélkedik, mert én lassanként megmérgezem őt. Állítólag kinéztem magamnak a házát… Tudtam, hogy akkortájt már nem volt teljesen ép szellemileg, de mivel sok ember hitt neki, rengeteg kellemetlen pillanatot és beszélgetést okozott nekem ezzel.
Hogy tudnál ilyen kis mellekkel szoptatni egy gyereket?
Nagy családi vacsora az apósom születésnapja alkalmából, szóba kerül a gyerekvállalás a férjem húga révén, aztán ránk terelődik a szó, mivel tudva lévő, hogy egy ideje már mi is próbálkozunk. Derült égből villámcsapásként hangzik el a mondat anyósom szájából úgy, hogy mindenki (úgy 15-en voltunk) hallja: Hogy tudnál ilyen kis mellekkel szoptatni egy gyereket?
Pénzt adott az unokájának, hogy árulkodjon neki
Anyósom igazi pletykafészek, ezt jó néhány alkalommal megtapasztaltam, amikor olyan dolgokat hallottam vissza, amiről csak ő tudhatott. Egy idő után ezért megbeszéltem a férjemmel, hogy a kapcsolatunkról csak a legfontosabb, legszükségesebb információkat osztjuk meg vele, mivel nem szerettük volna, ha a fél város a mi életünkön csámcsog. Annyira nehezen viselte az elzárt információcsapokat, hogy megegyezett a hétéves unokájával, hogy pénzt és különféle ajándékokat ad neki cserébe azért, ha elmond neki mindent, amit itthon hallott. A fiunk meg egyik este, amikor megjegyeztem neki, hogy már megint ajándékot kapott a nagyitól, elkotyogta, hogy azért kapta, mert a nagyi nagyon örült, amikor elmesélte, hogy tegnap este min kaptunk össze…
Széttrollkodta a családi ebédet
Nagyjából évente egyszer fordult elő, hogy nagy családi ebéd volt nálunk, ahol az én rokonaim voltak többségben – miénk a nagyobb família –, és készültem is mindennel, amivel ilyenkor kell. Az első ilyen vendégség után kitalálta, hogy a drága apósom – aki ilyenkor faarccal ült csendben – az érzékeny gyomra miatt nem bírja a főztömet, ezért levesből, főételből és desszertből is csomagolt, de persze azt nem illik, hogy csak a férjének adjon belőle, ezért hozott mindenből mindenkinek. Elvárta, hogy a vendégek az ő főztjét is végigkóstolják, és szinte versenyt csinált abból, melyikünk ételét dicsérik meg jobban. Amikor egy alkalommal – tudván, hogy úgyis hoz majd magával mindent – egyszerűen nem készültem desszerttel, hiába volt nála egy dobostorta és két tálcányi krémes, azért beszólt, hogy milyen háziasszony vagyok, mert nem sütök semmi édeset a vendégeimnek…
Apu nem részeg, csak fáradt
Tíz év házasság után a férjem erősen inni kezdett, és egy idő után nem volt olyan este, hogy ne tök részegen esett volna haza. Én próbáltam meggyőzni, hogy hagyja abba, és menjen elvonóra, de az anyja oldaláról egyfolytában ellenállásba ütköztem. Egyik este épp nálunk volt, amikor Csabi hazaért, és a kislányom megjegyezte, hogy “Apa megint részeg.” Ez már nem volt titok a családban, mivel már vagy két éve tartott, és minden este szembesültünk vele, de ott ülve nem a fiára szólt rá, hanem azt mondta az unokájának, hogy az apja nem részeg, csak fáradt, és ilyenkor békén kell hagyni, hadd pihenjen. Engem pedig azzal oktatott ki, hogy egy férfinak joga van szórakozni egy kicsit egy fárasztó munkanap után, és ebbe én ne szóljak bele.
Féltette tőlem a receptjeit
Az anyósom pokolian jól főz, és a férjem többször megjegyezte otthon, hogy szívesen enne ezt vagy azt, amit az anyukája annyira jól csinál. Mivel úgy kétszáz kilométer választ el tőle minket, nem ehette az édesanyja főztjét túl gyakran. Mentő ötletként az ugrott be, hogy megkérem az anyósom, adja oda nekem Laci kedvenceinek receptjeit. Amikor egy náluk töltött hétvégén odamentem hozzá főzés közben a kéréssel, rávágta, hogy nem ad nekem semmilyen receptet, mert ha én főzöm meg a kisfia kedvenceit, akkor a Lacikája kevesebbet akar majd hazajárni hozzá. Nem a miénk a legjobb anyós-meny kapcsolat a családban, de azért ez…
Visszakövetelt minden pénzt
Anyósommal eleinte jó viszonyunk volt, sőt talán mondhatom, hogy kifejezetten kedvelt, de miután megszülettek a gyerekek, ő pedig folyton durván beleszólt a nevelésükbe, a kapcsolatunk finoman szólva is megromlott. Amikor csak lehetett, igyekeztem elkerülni a találkozást, de néha ez nem ment, és ilyenkor szinte mindig veszekedtünk. Ez egyszer odáig fajult, hogy a kertjében üvöltözve azt mondta, hogy adjak vissza neki minden pénzt, amivel eleinte a házasságunk indulását segítette, amiből lakást vásároltunk és amit főképp nem is ő, hanem az azóta elhunyt férje nászajándékba adott. Hogy még kegyetlenebb legyen, konkrétan a felét követelte, mert a fiának szánt résszel – mintha ez elválasztható volna – semmi baja nincsen. Kiszámolta a pontos összeget, és minden egyes találkozásunkkor talált alkalmat, hogy a fejemhez vágja.
Ő adott neki lakást a légyottjaihoz
A férjemtől azért váltam el, mert megtudtam, hogy többször megcsalt. Azt viszont már csak a válás után tudtam meg, hogy ehhez az anyósom biztosította neki az egyik helyszínt, aki annyira gyűlölt engem, hogy a fiának odaadta a kis kerti vendégháza kulcsait, hogy oda hordhassa fel a nőit.
Magasról tesz a nevelési elveinkre
Kornéllal próbálunk szigorú szülei lenni a lányunknak, de ebben az anyósom a sorozatos kéréseink ellenére nem partner, sőt. Mi szándékosan távol tartjuk a csokitól a gyereket, hogy az amúgy is közel hiperaktív természetét ne pörgesse tovább cukorral, ő bezzeg úgy tömi vele, hogy rossz nézni. Ugyanez a helyzet a kólával is. Ha nála hagyjuk, az unoka bármit megnézhet a tévében, és nem létezik olyan, hogy túl sok tévézés. Megbeszéltük, hogy nyolcéves koráig nem kap tőlünk okostelefont, erre anyósom hatéves korában vett neki egyet. A gyerek szemében meg mi vagyunk a rossz arcok, ő meg a szupernagyi…
Nektek is van hasonló történetetek? Vagy épp ellenkezőleg – a ti anyósotok igazi tündér? Írjátok meg kommentben!
