Néha optimista vagyok, s úgy érzem, úgy látom, igen. Igen, az emberek tudnak és főképp akarnak segíteni. Nem, itt nem csak pénzre gondolok. Segítség néha egy-egy gesztus, egy jó szó, kis figyelmesség is. Erre jó példa az, hogy épp a közelmúltban fogtak össze bloggertársaim az egyik bloggerért, s segítettek minden felszólítás, kérés nélkül, önzetlenül. (Érte fogtak össze a bloggerek, történetét te is elolvashatod.) Vannak napok, mikor pesszimista vagyok, s azt gondolom, az emberekben egy csepp jóság, jóindulat sincs, azt érzem, hogy mindenki kiégett, és csak saját magával foglalkozik.
Aztán jön egy összefogás, egy szeretethullám, s egy csapásra visszatér a hitem. Nemes cselekedetekről, szép történetekről hoztam nektek néhány megható szösszenetet, hogy ti is lássátok, él még a jóság a Földön, a világunkban. Vannak még hősök, vannak még hőstettek, szép mesék, jó befejezések.
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!
Olvass még a hősökről:
- A papám egy hős!
- Csodás nappal ünnepelték a hős kutyust
- Ha van hely a világon, ahol mindenki hős, az Kárpátalja
