Nekem nem lehet egy kis hugikám? Vagy egy kis öcsikém? Annyira rosszul viselkedem, anya? Mit mondanátok, miközben torkotokat fojtogatná a sírás? Hogy magyarázzam meg egy 6 évesnek, hogy már 3 éve próbálkozunk kistestvérrel megajándékozni? Hogy mondjam el, hogy az elmúlt 3 évben 3 babát vesztettünk el, s hogy az életünk másból sem áll, csak folyamatos körforgásból a próbálkozások s vetélések között?
Nem mondhatom el neki, hisz úgysem értené. De azt sem hagyhatom, hogy azt higgye kicsi szíve, hogy bárminek is ő az oka. Így megsimogatom buksi fejét, majd komolyan a szemébe nézve, a tőlem telhető legérthetőbb magyarázatba fogok:
– Dehogy, kicsikém! Nagyon jó gyerek vagy! Csak tudod anya beteg. S amíg meg nem gyógyulok, sajnos nem lehet kistestvérkéd. De a doktorbácsi s anya mindent elkövet a gyógyulásért, talán hamarosan lesz majd egy hugi vagy egy öcsike. Hanem tudod mi jutott most az eszembe?
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!
Olvass többet a kistestvér érkezéséről:
- Kistestvér érkezik – így készítsd fel rá a gyermeked
- Kistestvér születik
- Mikor szülessen a kistestvér?
