“Az első évben felmerült, hogy abbahagyom, de valami mindig megerősített, és maradtam”

Bicsák Éva nevelőanya házához közeledem a kecskeméti SOS Gyermekfaluban. A ház előtt másfél évesnek kinéző szöszke kislány motorozik, 17 éves szőke nagykamasz lány kísérgeti. Mivel előtte beszélgettem egy kamaszkorú anyával, először azt hiszem, övé a kislány. Később kiderül, csak SOS-testvérek, és a kicsi nem is másfél éves. A házban bent nagy a sürgés-forgás, fő az aznapi ebéd.

Évánál most hat gyerek nevelkedik, mindegyikükről tud jót mondani

A 18 éves Mikinek például 4,43-as volt a bizonyítványa, igazgatói dicséretet kapott az évzárón a tanulmányi munkájáért. Ő most a Közszolgálati Egyetem rendészeti karára készül. A Miki után következő gyerek a házban a 17 éves Hilda, aki zöldségtermesztőnek tanult. Négy éve él itt, matematikából és nyelvtanból felmentése van, mert olyan lemaradásai voltak, amelyeket már nem tudott behozni. Segítőkész, sokat foglalkozik a kisebb gyerekekkel a házban, ő motorozott a kicsivel.

A 16 éves Iza cukrász szeretett volna lenni, de nem vették fel, ezért mezőgazdasági szakközépiskolába jár, ami végül annyira megtetszett neki, hogy nagyon jól tanul, néhány tárgyból dicséretes ötös. A tízéves Panni ötéves koráig az utcán élt, nehéz korrigálni a lemaradásait. De vannak sikerei: tanulási nehézséggel indult első osztályban, amit másodikban elvettek tőle, annyit fejlődött. Gyönyörűen furulyázik, zenében nagyon tehetséges, és jó testnevelésből. A hétéves Sanyi gyönyörűen rajzol, példás a magatartása, szorgalma. “Jövő évben beíratom grafikára a művészeti iskolába, hátha nagy festő lesz belőle” – jegyzi meg Éva.

A legkisebb gyerek a házban a kismotoron látott Janka, meglepve hallom, hogy valójában három és fél éves. “Magzati alkoholszindróma” – magyarázza a nevelőszülő. A pici lány mindössze 80 centi és tíz kiló. Látványosan kancsít, két első foga megromlott a cumisüvegtől, nem lehet leszoktatni. Nemrég kiderült, hogy nem hall, azért nem kezdett még beszélni.

A göndör szöszke baba közben vidáman bukfencezik az ölünkben, nevet, időnként egy-egy nagyobb gyerek veszi át. “Nem könnyű, de nem szellemi fogyatékos, teljesen ép elméjű, csak nem akar beszélni. Visszük logopédushoz, most kap majd hallókészüléket. Kap korai fejlesztést, igyekszünk behozni a lemaradásait. Teljes értékű ember lesz” – bizakodik Éva. Gyakran Hilda, a 17 éves nagylány viszi el a foglalkozásokra. Bicsák Éva büszkén meséli, hogy a pici lány pár hónapja elkezdte az óvodát, ahova beilleszkedett, és nagyon szereti.

Bicsák Éva

A következő gyerek pedig már úton van: Janka anyja megint terhes, a hamarosan születő kisbaba is ide fog kerülni. Az anya továbbra is iszik a terhesség alatt. Ilyenkor felmerül a kérdés, haragszik-e a nevelőanya a vér szerinti szülőre.

Haragszom kicsit, hogy ilyen életet él és mellette gyereket szül, és szüli a következőt, de nem tudok tenni ellene. Nekem az a feladatom, hogy aki ide kerül, azt hozzam olyan szintre, hogy teljes életet tudjon élni.

“Szeretném, ha még sok ilyen töpörtyűt fel tudnék nevelni”

Bicsák Éva 18 éve nevelőszülő Kecskeméten. Előtte a vasútnál dolgozott irodában. “A barátnőm a kezdetektől nevelőszülő volt itt, meglátogattam, és nagyon megtetszett a környezet, ahogy éltek, a gyerekek.” A vasúton először átkérte magát Pécstől Kecskemétre, és szabadidejében félállásban segítősködött két-három évig, utána lett főállású nevelőszülő. “Nagyon szeretem a munkám, nem is akarok elmenni, csak nyugdíjba. Szeretném, ha még sok ilyen töpörtyűt fel tudnék nevelni.”

Az eleje persze nehezen indult. 24 éves kora óta egyedül élt, csak magáról kellett gondoskodnia. Az SOS-ben hirtelen kapott hat testvért, másfél évestől tizenhárom évesig. “Egy év kellett, hogy belerázódjak. Az első évben felmerült néha, hogy abbahagyom, de valaki vagy valami mindig megerősített, és maradtam. Jól tettem, utána már jobban ment.”

A jövés-menés állandó. Hamarosan érkezik a hetedik baba. “Nehogy elszokjak a kisbabáktól, pedig 47 éves vagyok, már nem olyan könnyű a csecsemőkkel.” A három és fél éves Patrikot nemrég örökbe adták. Nehéz volt elválni a féléves kora óta nevelt gyerektől, nemcsak Évát, de a többi gyereket is megviselte. Egyelőre a kisfiú is érzékenyebb – derül ki az új család telefonhívásaiból, könnyebben sírva fakad, még neki is nehéz az első időszak. Évát az elválásban megnyugtatja, hogy jó helyre került a gyerek.

Kevésbé megnyugtató történetek is akadnak. Nemrég egy kisfiú visszakerült a vér szerinti családjába, ami nem bizonyult jó döntésnek, elkallódott később.

Hetven palacsinta ebédre

Amíg beszélgetünk, szinte magától fő meg az ebéd: a konyhában nagyobb gyerekek és segítők sürögnek, végül óriási fazékban ízletes krumplileves kerül az asztalra, utána hetven palacsinta túróval, csokiöntettel. Körbeüljük az asztalt, páran csak a konyhában férnek el, jót eszünk, egy ketrecben Sanyi teknőse figyel az étkező sarkából.

Éva közben sorolja tovább a neveltjei sikereit. Egy nagyfiú, Pisti, már kikerült tőle, de sűrűn hazajár, ő profi labdarúgó. A következő pár év sorsdöntő lesz neki a fociban, akkor derül ki, hogy ebből fog-e megélni. Aztán főiskolára készül. Ötéves kora óta focizik. Pisti testvére cukrásznak tanult, elkerült Szegedre az ifjúsági házba, ott fejezte be az iskolát pék-cukrászként, két szakmát szerzett, most a párjával együtt él, eljegyezték egymást. A nővérüknek is van párja, két gyerekük, házat vettek, nagyon szépen élnek. Ezek sikertörténetek. Éva eddig húsz gyereket nevelt a házban.

“Nekem ez az otthonom”

Pihenés ennyi gyerek mellett? “Imádok vásárolni, nekem az a kikapcsolódás.” Éjszaka kialussza magát, az elég, mert nincs különösebb probléma a gyerekekkel. “Volt már olyan időszak, amikor problémásabb gyerekeim voltak, akadt, aki drogozott, ivott. Akkor jobban kellett a pihenés, és gyakrabban eljártam. A mostaniak tök jó gyerekek, lehet velük együtt pihenni.”

A szabadnapjait is általában az SOS Gyermekfaluban tölti: “nekem ez az otthonom”. Ha hazamegy a testvéréhez Baranyába, valamelyik picit akkor is viszi magával. Egy gyerek mégse hat – akkor lazít. Nyaralni együtt szokott a gyerekekkel, kempingezni szoktak a Balatonon. A focista Pisti is velük tart. Tavaly segítő is kísérte őket a két pelenkás pici miatt, idén már elboldogult velük egyedül is.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

• Végigcsináltuk az örökbe adást, de közben belehaltunk
• Anyu, ha hozzád mer érni apám, kihívom a rendőrséget
• “Amikor meglátták a sebeimet, megsimogattak. Akkor múlt el az én szégyenem”
• “Meg kell tanulnom egyedül megszervezni a dolgokat, ahogy kinn is kellene”