A középső gyerekekre pedig még kevesebb figyelem jut, ami nem használ a jó szülő-gyerek kapcsolatnak, bizalomnak, biztonságérzetnek. Pedig a gyerek hálás közönség, a legkisebb szeretet megnyilvánulást is beépíti az önbizalmába.
Véletlenül sem ítélkezem senki fölött, aki magára ismer most, és úgy érzi, hogy borzasztó anya, amiért nem figyel eléggé a gyerekeire. Én is így vagyok, mindennap megküzdök az idővel és az energiáimmal azért, hogy mind a három lányomra jusson figyelem. Mert ugye ott van a napi munka, majd a kötelező kötelezők, a vacsorakészítés, a mosás, a rohanás a postára, a “ne üsd meg a nővéredet” és a “ne vegzáld a kicsit, mert ordítani fog.”
Ebből meg következik, hogy de megüti és vegzálja, így a kicsi ordít, úgyhogy vigasztalni kell, közben a nagy gyerek árulkodik, és ott még nem is tartunk, hogy ellenőrizzem a házi feladatokat, de máris menni kell fürödni.
A folytatásért kattints az Anyám borogass caféblogra!
