Domos Sziklai-Bengyel Nóra második gyermeke. Emma, Domos nővére hároméves volt, mikor a kisöccse megszületett. Egészen sokáig úgy tűnt, hogy a kisfiú is egészséges, szépen fejlődik, de Nóra aggódni kezdett, amikor kétévesen még nem beszélt. Domos mozgása a kortársaihoz képest elmaradott volt, ezért az anyukája már nyolc hónaposan fejlesztésre hordta, és azt remélte, hogy a járással egy időben beszélni kezd majd a kisfia. Amikor ez mégsem történt meg, Nóra elvitte őt egy specialistához.
Amikor a tesztek után a szakemberek azt a választ adták, hogy a szociális és társas kapcsolatok nem úgy működnek a kicsinél, ahogy kéne, akkor az édesanya kérdezett rá arra, hogy autizmusra gyanakodnak-e. Erre az a válasz érkezett, hogy megfordult a fejükben ez is…
“Az egy nagyon nehéz pillanat volt, ott álltunk a férjemmel, és nem tudtuk, hogy mit gondoljunk. Rengeteget olvastam az autizmusról, és arra jutottam, hogy ugyan nincs még stabil diagnózis, de azonnal kezdjük el a korai fejlesztést, abból nem lehet baj. Bölcsibe írattuk, mert a közösség nagyon jót tehet egy ilyen kisgyerekkel, és egyre jobban láttam a többi gyerek között, hogy ő más. Elkezdtem tréningekre járni, rengeteget olvastam, kutattam az autizmusról és megkerestük a legjobb szakembereket. Szerencsénk van, hiszen Budapesten vannak specialisták, vidéken sokkal rosszabb a helyzet. És közben mindvégig reménykedtem, hogy végül kiderül, hogy mégsem érintett az autizmusban Domos.
Háromévesen vizsgálták meg újra célirányosan, mi akkor már egy éve folyamatosan hordtuk fejlesztésre. Akkor derült ki végérvényesen, hogy autista, enyhén ugyan, de az. Időközben hozzánk került Risza, az óriás uszkár, aki Domos személyi segítőkutyája lett. Kevesen tudják, hogy vannak autista segítő kutyák, de nekem szerencsém volt, mert a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület, ahol önkéntesként dolgozom, ilyen kutyák képzésével is foglalkozik.
Risza érkezése nagyon sokat jelentett Domos fejlődésében. Imádja az állatokat, és az akkor még mindig alig beszélő kisfiam azonnal kimondta a kutya nevének első szótagját. Örömmámor volt.
Elképesztő, mi mindent jelent Risza a kisfiamnak. A kutyával való játék rávette őt a beszédre. Mondok egy példát: jutalomfalatot csak úgy vehet el Domos kezéből a kutya, ha a fiam azt mondja: TIÉD. Ekkor én jelet adok a kutyának, hogy elveheti a falatot. A kutyával való játék velem együtt működik, én jelzek a kutyának, de csak a kisfiam vezényszava után. Egy másik játék, hogy Domos elővesz egy ládát, beletesz egy plüssjátékot, majd a kutyának azt mondja: HOZD. És Risza akkor odahozza a játékot. A kutyával való közös játék során így fejlődik a beszéd is, és a pozitív élmények segítik, hogy Domos együttműködő legyen.”
Nóra, Domos és Risza (Fotó: Tamási Gábor)
Az autizmus spektrum állapot három területen jelent nehézséget. A társas kapcsolatokban, a kölcsönös kommunikációban, illetve nehezített a rugalmas gondolkodás és viselkedésszervezés. Tehát nemcsak a barátságok és társadalmi elvárások, szabályok megértése okozhat gondot, hanem a beszéd használata is, valamint a megszokottól eltérő események feldolgozása.
“Nálunk az évszakváltások is nehézséget okoznak, ha ősszel ráhullik egy csomó falevél a kocsimra, akkor addig nem indulhatunk oviba, amíg az összeset le nem szedem. Domos a kocsinkon lévő falevelektől kiakad. Ilyenkor sír, kiabál és nagyon nehéz megnyugtatni. Vagy például a fűtési szezon elején észrevette, hogy füstöl a kémény. Ettől pánikba esett, mert eddig nem látta, hogy füstölne, és számára a füst tüzet jelent, nem is tudtam megnyugtatni, be kellett mennünk a házba. Szerencsére már el tudja mondani, hogy mi a baja, vannak olyan autisták, akik egész életükben nem beszélnek, és sosem derül ki, hogy mit gondolnak, vagy mitől félnek.
A beszédfejlődésében Risza volt a legnagyobb segítőnk, már az első héten kimondta az addig nem beszélő gyerekem a póráz, hám és egyéb olyan szavakat, ami a kutyával volt kapcsolatos.
És persze az is nagyon fontos, hogy mindennap fejlesztésre járunk. Emmának is jót tesz a kutya, neki abban segít, hogy büszke lehessen a kistestvérére. Boldog, hogy nekünk van egy segítő kutyánk, ettől ő is különlegesnek érzi magát. A két gyereknek is egyre jobb a kapcsolata, néha már játszanak is együtt. Szégyellem anyaként, de előfordul, hogy nem értem, amit Domos mond, Emma viszont mindig érti, így ő segít nekem” – meséli Nóra.
A kisfiú most négyéves, heti három napot jár óvodába. Az édesanya szerencsére rugalmas munkaidőben dolgozik, csak így teheti meg, hogy mindennap fejlesztésre viszi Domost. Ránézésre a kisfiú pont ugyanolyan, mint egy másik négyéves gyermek, csak az tűnhet fel egy idegennek, hogy kerüli a szemkontaktust, és visszahúzódó.
“Az óvodában nincs probléma, mert Domos nem játszik ugyan a többiekkel, de eltűri azt, hogy egészen közel hozzá, mellette legyenek a többiek. Ügyesen meg tudja osztani már a játékait a többi gyermekkel, és az óvoda napirendjét és szabályait is betartja” – mondja Nóra.
Fotó: Tamási Gábor
Hogy pontosan miben segít az autistasegítő kutya, az mindig személyre szabott, és mindig az adott igényre kell kiképezni a kutyát. Az már régóta köztudott, hogy az állatok jelenléte jót tesz a gyerekeknek, biztonságot és örömet ad, játszótársra találnak benne. Tehát önmagában már a léte is segít, segíti a szociális kapcsolatok kialakulását. Nagyon fontos nekünk, hogy bevonzza a kisgyerekeket, vagyis boldogan odajönnek hozzánk, és ezzel egy társas interakció kezdődik.
A kisfiamnak pedig fontos, hogy a társadalom pozitívan reagál rá, az esetleg furcsa viselkedése nem nemtetszést vált ki, hanem a kutya hatására inkább pozitív gesztusok jönnek.
Azt szeretném, ha Domos normális iskolába járhatna, viszont Risza is menne vele, kísérné és segítené őt. Mivel megvan a személyi segítő vizsgája, így ő bárhova bemehet, mindenhová kötelesek beengedni. Egyébként a kutya fizikai segítségnyújtásra is képes, ezért is van: jelzi, ha a gyerek bajba kerül, olyan, mint egy állandó figyelő szem.Sok autista nagyon rosszul alszik, szerecsére ez Domosra nem jellemző.
A segítő kutyák kiképezhetők arra, hogy bejelezzék ha a gyermek veszélybe kerül, például felmászik egy asztalra, vagy magasabb bútorra, vagy éjszaka, ha felébred a gyermek azt jelezni tudja a kutya a szülőnek.
Külföldön nagytestű kutyák, mondjuk labradorok ki vannak képezve arra is, hogy, ha a gyerek hirtelen el akarna szaladni a szülőktől az utcán, akkor azonnal leül és ezt megakadályozza. Ez persze úgy működik, hogy a gyerek egy speciális hám segítségével hozzá van kötve a kutyához. Sajnos ezt Magyarországon nem lehet alkalmazni, mert olyan sok a kóbor kutya, hogy ez nálunk nem működne. A segítő kutyák kiképezhetők arra is, hogy ha a gyermek elszaladna a szülőktől, akkor megállítsa azzal, hogy az útját állja. Egy autista segítő kutya képzése akár folyamatos is lehet, hiszen az igények a gyermek növekedésével együtt változnak. Risza jelenleg nyomkövetést tanul, hogy ha mondjuk egy bevásárlóközpontban Domos eltűnne, akkor a kutya képes legyen őt megkeresni.
Szerencsénk van, mert a kisfiam jól fejleszthető és ügyesen veszi az akadályokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek, vagy nehezebb időszakok az életünkben. Ilyenkor a kutya nekem is óriási segítség, ő engem is megnyugtat. Így nekem is könnyebb türelmesnek maradnom Domossal még egy nehéz helyzetben is.
Fotó: Tamási Gábor
Magyarországon és világszerte rengeteg olyan ember él, akiről nem tudják, hogy autista. Sokan közülük beilleszkednek a társadalomba, és teljes életet élnek, maximum annyit vesz észre a környezetük, hogy furák néha. Domosnak szerencséje van: korán felfedezték a szülei a bajt, és azonnal intenzív terápiába kezdtek. Így neki komoly esélye van arra, hogy egyedül is boldogul majd felnőttként.
Az autisták jelentős százaléka epilepsziás is. A segítő kutya a rohamot megérzi, és előre jelezni tudja, ezzel nagyon megkönnyíti a gazdája dolgát. Ha vezet, le tudja állítani a kocsit, otthon le tud feküdni még a roham előtt, nehogy elessen. Ha éppen egy lépcső tetején áll, akkor biztonságos helyre tud húzódni, szóval elkerülhetők így a veszélyes helyzetek. A kutyák csodálatos lények, nagyon sok mindenre képesek.
Mivel az epilepszia gyakran csak kamaszkorban jön elő, így még Domossal is előfordulhat, de én remélem, hogy ebben is szerencsénk lesz. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a játszótérről is csak Risza kedvéért indul haza, én nem tudnám egyedül kicsalni homokozóból. De, ha azt mondom, hogy ő ugrathatja be Riszát az autóba, akkor boldogan jön.
A játszótéren nem mindig egyszerű a kutyával, ugyanis az emberek nem ismerik a személyi segítő kutyákat, csak a vakvezető kutyákat és időnként egyáltalán nem örülnek annak, hogy Risza is ott van. Mindig hosszasan kell magyaráznom, hogy ki ő és miért kell ott lennie.
A terápiás egyéni fejlesztésben is Risza a társam, ugyanis mi mindennap játszunk olyan speciális fejlesztő játékokat, amit csak a kutya segítségével tudunk megcsinálni. Ehhez kell a gyógypedagógus tudása, hogy mit csináljunk, kell hozzá Risza, Domos, és kellek én mint kutyafelvezető. Én értek ehhez, hiszen az egyesületben is ezt csinálom önkéntesként, megvan a szakképzettségem hozzá. Éppen ezért nekem könnyebb, ha egy másik szülő ugyanezt szeretné csinálni, akkor ehhez előbb meg kell tanulnia bánni a kiképzett kutyával. Ehhez kell egyfajta affinitás.”
Az autizmussal élők egyes részképességei lehetnek az átlagosnál kiemelkedőbbek. Például Domos szinte bármit megjegyez, függetlenül attól, hogy milyen hosszú szövegről van szó, mondjuk egy kétszer hallott mesét már kívülről fúj, vagy egy verset. Nóra nagyon bizakodik, hogy az iskola sem okoz majd neki nehézséget, bár az még kicsit odébb van. Az édesanya azt mondja, hogy kétségbeesni nem szabad, és arra nincs is idő. A fejlesztéseket folytatni kell, mert az a cél, hogy Domosból olyan felnőtt váljon, aki képes lesz majd az önálló életvitelre.
Itt olvashatsz még többet az autizmusról:
- Autista kisöccséről írt csodálatos fogalmazást egy magyar kisfiú
- Az autizmus 5 korai jele, amit nem árt, ha ismernek a szülők
- Sikertörténet: autista fiatalok készítik a mennyei csokikat
