Persze a kísértés nagy: a vásárlás közben nyűglődő, utazás közben hisztiző gyereknek a legegyszerűbb odanyomni egy csokit vagy bármi más rágcsát, hogy legyen már végre csend és nyugalom. Ha baleset vagy bánat éri a kicsit, olyankor is sok szülő nyúl az étel után.
Ezzel azonban nagyon rossz irányba kondicionáljuk az agyát. Aki az étel jutalmazásként, vigaszként használja – vagy az édesség megvonását büntetésként –, az maga tanítja arra a gyerekét, hogy az egészen korán, már néhány évesen vigaszt lásson az evésben, derült egy friss kutatásból.
A kísérletben részt vevő gyerekek mindegyike evett, mielőtt elkezdődött a kísérlet, tehát nem voltak éhesek. A kutatók azt figyelték, hogy egy ötperces időszak alatt, amíg a gyerekeknek arra kellett várniuk, hogy egy felnőtt megkeressen egy elveszett kirakódarabot, evéssel vagy játszással foglalkoznak inkább. A három-öt évesek jellemzően nem foglalkoztak igazán az evéssel, de a náluk idősebbek közül már sokan az ételhez nyúltak, amíg várniuk kellett.
Jellemzően azoknak a szülőknek a gyerekeinél jelenik meg ez a viselkedésforma, akik saját bevallásuk szerint gyakorta adtak enni nekik kisebb korukban vigaszként vagy figyelemelterelésként. És ha figyelembe vesszük, hogy a túlsúlyos gyerekek háromnegyede felnőttkorában is kövér lesz, az eggyel több ok, hogy ne kapcsoljuk össze az agyukban az evést a vigasszal és az unaloműzéssel.
Forrás: dailymail.co.uk
