Egyre gyakrabban nem értem az embereket, szülőket, felnőtteket, hogy miért bánnak úgy a gyerekekkel, ahogy. Vegyük a fenti két eseményt: az egyik esetben egy anya és egy apa elméjére borult homály, a másikban pedig egy iskolaigazgatóéra. A szülők helyzetébe beleképzelve magam, tudom, hogy mennyire bosszantó tud lenni egy gyerek, amikor nem hallgat ránk. Bennem is felmenne a pumpa, ha a saját kölköm idegeneket dobálna kővel, és én is büntetésbe raknám ezért, mert ez nem egy rendes, becsületes emberhez méltó viselkedés. De otthagyni az erdő közepén? Soha.
Igaz, hogy a szülők és a tanárok feladata az, hogy neveljék a gyerekeket, de azért ne menjen már el az eszük, és ne nyúljanak olyan eszközökhöz, amelyek simán kimerítik a kínzás fogalmát.
Mit tesz az egy gyerek lelkivilágával, ha a medvékkel teli erdőben magára hagyják? Mennyire retteghet az a kicsi gyerek, ha még egyáltalán él? Mennyi időre hagyták egyedül, ha utána nem találták meg? Nincs olyan létező pillanat, amikor egy épeszű embernek ez a megoldás, ez a büntetés jó ötletnek tűnhet. Annál a szülőnél, aki így akarja fegyelmezni a gyerekét, valami nagyon nincs rendben.
Vagy az iskolaigazgató miért gondolta, hogy pont ezzel a büntetéssel eléri a célját? Épp azt megismételni, ami ellen fegyelmezni akarom a gyereket, elég furcsa nevelési módszer. Igen, ez a két 13 éves fiú borzalmas dolgot tett, amikor autista társuk fejére zsákot húztak. Nemes egyszerűséggel megkínozták a társukat, ami rettenetes és egyben ijesztő is, hogy ilyenre képesek. Nem akarok a mai fiatalokkal jönni, de kétségtelen, hogy az ő bántalmazós eszköztáruk tényleg sokkal szélesebb már, mint az én gyerekkoromban volt az ilyen kissé szadista gyerekeknek. De akkor is, még csak gyerekek. Nem tudom felfogni, hogy juthat egy tanár eszébe, hogy letérdepeltesse őket és zsákot húzzon a fejükre, mintha kivégzésre várnának. Vagyis felfogom, persze, az volt a lényeg, hogy ha megcsípnek, csípj vissza, de azért ez annál súlyosabb tett és szimbólum, mint amit egy tanár megengedhet magának. Ezzel semmivel sem jobb, mint azok a gyerekek, akik így kínozták az autista gyereket.
Egyáltalán: milyen világban élünk? Sorra jönnek az ilyenekhez hasonló hírek.
Most elveszett a kisfiú az erdőben, mert a szülei idióták és nem gondolkodnak, úgy fegyelmezik. Előtte meghalt egy gyerek, mert az apja kegyetlenül lelakatolta a hűtőt és hagyta, hogy éhen haljon a sok étel mellett. A saját gyereke. Még régebben, más szülők nem vitték orvoshoz a babájukat, nem adtak neki enni, amibe másfél évesen belehalt. Kétségbeejtő, mi folyik körülöttünk.
Ilyenkor az jut eszembe, hogy kár, hogy a szaporodást nem kötik legalább egy nevelési szakkönyv elolvasásához. Vagy hogy középiskolában lehetne kötelező olvasmány egy jól megírt gyerekekről, fegyelmezésről, szülőségről szóló könyv. Talán abból ragadna valami az ilyen elmeroggyantakra, akik szaporodnak bele a világba, aztán kinyírják a saját gyerekeiket, mert képtelenek felfogni ésszel, hogy mit jelent azt, hogy felelősek egy másik ember életéért. Annyira elborult az agyuk, hogy szó szerint a medvék közé vetik őket fegyelmezésből és félreértelmezett szigorúságból nem adnak enni a szerencsétleneknek.
Nem értem és kiborít, hogy miért nem ébred fel ezekben az emberekben a minimális szülői ösztön, érzelem.
Hogy ezek szerint nem kötődnek a gyerekeikhez, akik aztán a világon semmiről nem tehetnek. Mi bajuk van ezeknek? Milyen lelki roncsokat hagynak maguk után, feltéve hogy egyáltalán túlélik a gyerekek a gyerekkorukat? Hogy tudnak elszámolni ezek a szülők a saját lelkiismeretükkel? Kővel dobálta a gyerek az idegeneket… Hol van ez azzal egy szinten, hogy magára hagyom az erdő mélyén?
De ahogy nézem, a végzettség sem segít, hiszen itt az iskolaigazgató példája, ő is olyan fegyelmezéshez nyúlt, ami elfogadhatatlan, vérlázító és hajmeresztő, pedig még diplomája is van róla, hogy ért a gyerekneveléshez. Nem tudom, mi segítene ezen a jelenségen. Még az államot, pénztelenséget, nyomort, akármit sem lehet hibáztatni érte, csak és kizárólag a szülőkön, nevelőkön, pedagógusokon múlik. Az ő emberségükön, ami úgy tűnik, nincs. Végtelenül kétségbeejtő.
Olvass többet a gyereknevelésről:
- Kell-e büntetni a gyereket?
- “Nincs fegyelmezetlen gyerek, csak tehetetlen felnőtt”
- Mennyire kell szigorúnak lenni a gyerekkel?
