Amíg nem hallottad az ex verzióját is a válásról, ne gyűlölködj

Mondhatnánk azt is, hogy ritka, mint a fehér holló, hogy barátságban váljanak el a párok, anyagi vita, vagy gyerektartás miatti vita, vagy csak úgy általános anyázás nélkül. Nem megy az túl fényesen, hogy mindkét fél elgondolkodjon azon, neki mi része volt abban, hogy tönkrement a házasság. Amikor elmérgesedve sikerül elválni, akkor általában mindketten mosakodnak, felelősséget hárítanak, csak a másik a hibás, “mert ő félrekefélt, mert ő ivott, mert ő nem figyelt rám, mert ő csak a gyerekekkel foglalkozott, mert az ő anyja közénk állt, mert mert mert…”

Van tengernyi megbocsáthatatlan bűne a másik félnek, amit fel lehet hánytorgatni, amiben lehet dagonyázni még hosszú évekig.

Mivel összekötik őket a gyerekek, ezért kénytelenek bizonyos időközönként kapcsolódni, nem lehet csak úgy kilépni, elfelejteni a másikat örökre. Mindig visszatolja az arcát, bosszant, nem fizeti a gyerektartást, akadályozza a láthatást, biztos direkt beteg a gyerek, pedig igazából teljesen egészséges, beszól, kifogásolja az új szerelmet, előjogot formál, takarózik a gyerekekkel. Mennyi mindent el kell még viselni egymástól, pedig elvileg azért váltak el, hogy ne kelljen egymás arcát nézni soha többé. De hát ez egy ilyen játék, ha van közös gyerek, nincs mit tenni, egy életen át ott marad a másik valamilyen formában. Nem szűnik meg létezni, csak átalakul. Ez pedig nehéz folyamat, gyötrelmes, ami közben könnyű út az, hogy szidják a másikat.

Főleg szidják annak, aki új párjukként szegődik. Talán azért, mert ezzel is bizonygatni akarják az új szerelemnek, hogy mennyivel többre tartják őt, mint az exet. Aki persze sárkány volt, nem szexelt, folyton veszekedett, és még azon is kiborult, ha a poharat nem a mosogatóban találta, hanem az asztalon. A friss társ pedig mindent elhisz, miért is ne tenné, ha egyszer szíve választottja azt mondja, az úgy volt, akkor biztos úgy volt, miért mondana mást, mint ahogy történt. Közben egyre több apró történet, összetűzés, konfliktus hangzik el az idő elteltével, hogy hogyan keserítette meg ennek a jó embernek az életét az ex.

Az új szemében az ex szörnyeteggé válik, és igyekszik mindenben épp az ellenkezőjét tenni, mint ő.

Ha az ex azon veszekedett folyton, hogy munka után a pasi elment inni a kollégákkal, akkor az új tartja a száját, és úgy tesz, mintha neki ez rendben lenne. Ha elsóhajtja magát a nő, hogy bezzeg az exférje soha nem volt hajlandó elmosogatni egy kanalat sem, akkor az új minden mosogatnivalóra boldogan ugrik, hogy bebizonyítsa, ő más lesz, még akkor is, ha addig életében nem fogott mosogatószivacsot a kezében.

Pedig óvatosan kell minden információval bánni, amit valaki az exéről mond. Egyrészt, akinek a fő témája a volt férj/feleség gyalázása, azzal vigyázni kell, mert akkor veled is ezt fogja csinálni, ha esetleg, véletlenül, ne adj’ isten szétmennétek. Másrészt pedig, ha túl sokat foglalkozik még mindig az exével – gyerekek ide vagy oda –, és árgus szemekkel lesi, hogy mit csinál a másik, akkor bizony nem jutott még túl rajta teljesen. Amíg gyűlölet van benne, addig még vannak rendezetlen érzelmei az ex felé, ezt pedig egy új szerelem nem viseli túl könnyen. De az új párok mindig hiszékenyek, nem akarják megkérdőjelezni a friss szerelmet, úgyhogy inkább hisznek, megfelelnek, és utálják az exeket, mintha azok velük tettek volna bármi rosszat.

A másik oldal sem viselkedik ésszerűbben, mert az exek meg hajlamosak gyűlölködni az új szerelemre, mintha bármi közük lenne hozzá, hogy kivel áll össze a régi házastárs.

Értem, persze, hogy értem ezt a féltékenységet. Eleve mit képzel az ex, hogy jól meri érezni magát. Mi az, hogy nem döglött bele a szívfájdalomba, amit a válás okozott neki. Hát ennek semmi sem szent, simán odadobja a gyerekeit valami jöttmentnek, akivel épp csak most találkozott, meg egyébként is, miért nem sír utána. Nem mintha újra akarná kezdeni, de így még a lehetőség is elveszett. Innen egyenes út vezet odáig, hogy egymásra fúj új és régi anélkül, hogy valaha látták volna egymást, vagy beszéltek volna egymással két szót. Érthető, emberi, mélyről jövő reakciók, amiket nem tudnak a legtöbben tudatosan kezelni magukban.

Nekem is van ilyen ismerősöm, ahol a férjet és az első feleséget is ismerem, harcolnak egymással, utálják a másikat, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét oldal verzióját hallottam már. Ha csak az egyiknek hinnék, akkor a másik nem állna meg a lábán, az már jó ember nem lenne a szememben. De azért így, hogy beleláttam a feleség és a férj oldalába is, már tudom, hogy mennyire fontosak a részinformációk és árnyalatok, azok a kis huncut rejtett dolgok, amiket kegyesen kihagy mindenki a saját verziójából, ha azok negatív fényt vetnének rá. Nem direkt és rossz szándékból csinálják, csak így jön. Mindenkiből így jön egy ilyen helyzetben. Az ő esetükben két gyerek és egy új feleség is van a képben, nemrég az új szidta nekem a régi feleséget. 

Soha nem találkozott vele, nyilván csak azt hallgatta, amit a pasi mesélt neki.

Ugyanis úgy is elő lehet adni azt a sztorit, hogy pont akkorra kapott az ex repjegyet olcsón, amikor apánál lennének a gyerekek és ezért írt egy levelet, hogy cseréljenek hétvégét, hogy az a rohadék akadályozza a láthatást direkt. Vagy azt is lehet úgy tálalni, hogy mondjuk az iskolai ünnepségre nem szeretné, ha eljönne a volt férje, mert akkor mindig összezavarodik a kisebbik lányuk, ha együtt vannak jelen ilyen eseményeken, hogy biztos telebeszélte anya a gyerek fejét. Pedig nem, nem akar keresztbe tenni a volt feleség, tényleg így jött ki a repülőjegy, és tényleg minden ilyen közös alkalom után álomba sírja magát a gyerek.

Szóval óvatosan a gyűlölködéssel, mert azért nem mindig úgy van az. Ha nincs meg a másik oldal verziója, akkor fenntartásokkal kellene ítélkezni és köveket dobálni. Mert azok nélkül a kis részinformációk nélkül, amit esetleg nem tudsz, lehet, hogy nem lesz helyes az az ítélet, és feleslegesen utálod életed szerelmének exét. Amikor pedig mindenkinek – főleg a gyerekeknek – az lenne a legjobb, ha együttműködő felnőttek lennének ezekben a patchwork családokban. Ha már így összekötötte őket az élet és a múlt, meg kellene tanulni együtt élni a helyzettel. De csak akkor, ha felnőttként és nem hisztis gyerekként szeretnék leélni az életüket.

Olvass többet a válásról:

• 7 ok, amiért a férfiak a válás mellett döntenek
• Válás után: egy édesapa levele a kislányához
• “Mindenki fontosabb volt neki, mint én” – válás utáni vallomások