Rengeteg cikk és szakértői könyv foglalkozik azzal, hogy mi történik egy gyerekkel válás esetén, és hogyan képes feldolgozni mindazt, ami ilyenkor történik körülötte. Akad viszont egy másik, sok szempontból rokon téma is, ami nem igazán kerül reflektorfénybe. Mi történik az olyan gyerekbarátságokkal, amik a szülők miatt mennek szét? Mi lesz azzal a sráccal, aki többé nem mehet át a szomszéd fiúhoz játszani, mert a szüleik összevesztek egy parkolóhely miatt? Vagy azzal a kislánnyal, aki többé nem lóghat együtt a legjobb barátnőjével, mert a szüleik összekaptak a közös üzleten?
Barátok voltak, amíg a szüleik hagyták
Jake és Tony egy temetés után találkoznak először, miután meghal Jake nagypapája. A két srác rögtön megtalálja a közös hangot, és miután Jake beköltözik a szüleivel abba a lakásba, ahol korábban a nagypapa lakott, semmi sem állhat a barátságuk útjába, ugyanis Tony is ugyanabban a házban lakik az anyukájával, ráadásul pont abban a ruhaüzletet is magába foglaló lakásban, amit a fiú anyja Jake nagyapjától bérelt már hosszú évek óta. Az összhang nem is lehetne nagyobb a fiúk között, ráadásul Tony édesanyja is sokat segít Jake családjának az odaköltözésükkor. Az idillt az borítja fel, amikor kiderül, hogy a bérelt üzletért és lakásért Tony anyukája rendkívül alacsony, jóval a piaci ár alatti összeget fizetett éveken keresztül, és Jake szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy továbbra is ilyen alacsony áron adják bérbe a helyiségeket.
A kidobás szélére kerülő nő hamar érzelmi zsarolásba lendül a főbérlőivel szemben, aminek része az is, hogy a fiát eltiltja a barátkozástól. A két srác azonban összefog, hogy megpróbálják megoldani azt a problémát, amit a szüleiknek nem sikerül. Erről szól a Little Men (Kisemberek) című amerikai film, ami idén számos fesztiválon (Sundance, Berlin, Karlovy Vary) aratott sikert pusztán azért, mert érzékenyen fest le egy olyan családi problémát, ami sokunkkal megesett már élete során, mégsem szoktunk beszélni róla.
Egy barát elvesztése is lehet gyászélmény
Bibók Bea család- és párkapcsolati tanácsadó szerint a probléma gyökere már eleve ott keresendő, hogy a két fiúnak nem igazán vannak barátai, így csak azokra a gyerekekre támaszkodhatnak, akik a szüleik világán keresztül kerülnek a közelükbe.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülők úgy neveljék a gyerekeiket, hogy azok önállóan is képesek legyenek barátságokat kialakítani.
“Legyen egy olyan szociális készségük, hogy ha egyedül kerülnek valahová, akkor is képesek legyenek ismerkedni a kortársaikkal. Ha a gyereknek csak olyan barátai vannak, akiket a szülő verbuvál, akkor a szülők összeveszéséből adódóan ezekkel a barátokkal ritkulhatnak, vagy meg is szűnhetnek a találkozások, és akkor ezt a gyerek nagy veszteségként éli meg. Ha emellett még vannak barátai máshonnan is, könnyebben vészelheti át a dolgot. Egy egész kicsi gyerek esetében még úgyis az történik, amit a szülők szeretnének, de a nagyobbak esetén attól, hogy a szülők összevesznek, fontos lenne, hogy a szülők azért megadják a lehetőséget, hogy találkozzanak. Ha megoldható, akkor kezeljék úgy a dolgot, hogy a felnőtt kapcsolatok megromlása ne érintse a gyerekek barátságát.”
A barátság nem statikus állapot
Egy ilyen helyzetben az őszinteség a legfontosabb. Nem szabad ködösíteni, hanem a gyereknek látnia kell, mi is történt. A szakértő szerint ugyan nem kell a legapróbb részletekbe is belemenni, de el kell neki magyarázni, hogy például a barátja szüleivel olyan véleménykülönbségeink vannak, amik megakadályozzák, hogy a jövőben jóban legyünk velük. “A gyereknek látnia kell, hogy az élet nem habostorta, és az emberek kapcsolatai változnak.
A barátság nem statikus állapot, hanem folyamat, aminek vannak különböző állomásai.
Eddig jól megvoltunk, most van egy olyan gond köztünk, ami miatt nem találkozunk, de ez a ti barátságotokat ne befolyásolja.”
Persze hiábavalóak az erőfeszítéseink azért, hogy a gyermekünk minél gördülékenyebben vészelje át a dolgot, ha a másik gyerek szülei ebben nem partnerek. Ha a másik fél nem így gondolkodik, és eltiltja a gyerekét a mi gyerekünktől, akkor az a mi gyerekünknek nagyon nagy csalódás lesz.
Ilyenkor a gyerek szinte gyászélményt él át, mert egy hiánnyal kell megküzdenie.
“Volt egy jó barátja, akivel jól tudott együtt játszani, mindent meg tudtak beszélni, és most egyik pillanatról a másikra eltűnt az életéből. Ez a gyerek számára szinte olyan, mintha a másik meghalt volna” – magyarázza Bibók. Ha távol élnek, akkor nem látják egymást ezután, de ha mondjuk egy utcában élnek, akkor ez végtelenül nehéz a gyerek számára.
A szülőkkel vagy a szülők ellen?
Előfordul, hogy a gyerekek a természetes nyitottságukban mégis mindent megtesznek azért – ahogy az említett filmben is –, hogy továbbra is fenntartsák ezt a kapcsolatot, de ilyenkor a szülőkkel kell konfrontálódniuk, és ez sem könnyű a gyerekek számára. Maguk a gyerekek egy ilyen helyzetben csak akkor szoktak összeveszni, ha nem elég autonómok, és túlságosan a szülői minták alapján cselekszenek. Ilyenkor sok múlik a szülők kommunikációján. Ha a szülők egyfolytában szidják a másik gyerek szüleit, akkor könnyebben alakul ki a disszonancia érzése a gyerekükben is, ami az egyik legnehezebben kezelhető emberi érzés.
