Az első randi mindig a gyomrot szétfeszítő pillangókról, az ideges poénkodásról szól, próbálunk odafigyelni minden mozdulatunkra, úgy eszünk és iszunk, mintha minden lehulló morzsa nukleáris katasztrófát okozhatna, miközben igyekszünk egyszerre okosak, szellemesek és vonzóak lenni – ez pedig, mondani sem kell, elég ritkán sikerül.
Vagy sokaknál még rosszabb a helyzet: vannak, akikben annyira erős a szorongás, hogy leblokkolnak, és végül szinte megszólalni sem tudnak, aztán csak otthon jönnek rá, mennyi mindent mondhattak volna a randin.
De mit csináljunk, hogy ezek ne fordulhassanak elő?
Először is: ne a legrosszabbra készüljünk… vagy legalább ne arra koncentráljunk. A szorongó emberek gyakran elképzelik az összes lehetséges forgatókönyvet, amivel megalázhatják magukat egy randihelyzetben, de ez értelemszerűen nem valami jó módszer. Ezek a gondolatok még több stresszhormont termelnek, blokkolnak minket és negatívan befolyásolják kedélyállapotunkat is.
Próbáljunk inkább kiüríteni az elménket, lélegezzünk mélyeket, és töltsük fel magunkat pozitív gondolatokkal!
Az is nagyon fontos, hogy – esetleg néhány kudarc után – ne kerüljük az ilyen helyzeteket. A félelemmel való szembenézés legjobb módja, ha kitesszük magunkat a rettegett helyzetnek: menjünk el randizni, tanuljunk bele, jöjjünk rá, hogy semmi tragikus nem történhet.
Koncentráljunk arra is, hogy a randi közben ne elemezzük a fejünkben a beszélgetést, ne pörgessük vissza a mondatokat azt találgatva, hogy vajon elég viccesek vagy elég értelmesek voltunk-e? Ez csak fokozza a szorongás érzését, ami így hamar elhatalmasodhat rajtunk és blokkolhat minket. Ugyanígy, ha valami nyomaszt, mondjuk ki. Így nem fogjuk magunkban őrölni ezeket a mérgező gondolatokat.
