Angéla: Óriási kincset kaptam az élettől
Egy előadás-sorozaton találkoztunk. Amikor először mellé ültem, olyat éreztem, amit még sohasem. Aztán valahogy mindig egymás mellé keveredtünk. Nem beszéltünk egy szót sem, de mindig “együtt voltunk”. Egyszerre érkeztünk, együtt indultunk haza. Amikor végre szóba elegyedtünk, elmondta, hogy gyereke van. Persze nem célzottan, csak utalt rá valahogy. Én megemlítettem, hogy szívesen találkoznék vele a munkája kapcsán. Adott egy névjegykártyát, amit napokig ott tartottam a pénztárcámban, elő sem vettem. Végül egyik este írtam neki egy közösségi oldalon.
Nem volt elég bátor
Az első szakmai találkozásunk sem váratott magára sokat. A második találkozónkon nagyon szomorúnak láttam. Elmondta, hogy nincsenek jól a feleségével, és csak a kisfia miatt maradtak együtt. A harmadik “szakmai találkozón” jöttünk össze. Hónapokig titkolóztunk. Egy több mint 10 évvel idősebb, családos pasiba szerettem bele 21 évesen. Minden szabadidőnket együtt töltöttük. Többször találkoztam a gyerekével is. Párszor belegondoltam, hogy vajon gonosz ember vagyok-e a kapcsolatom miatt. De nem volt lelkiismeret-furdalásom. Ő egy rossz házasságban élt, állítólag kényszerből. Őrültnek tartottam a feleségét, aki nem becsült meg egy ilyen embert. Bezzeg én mindent megtettem volna érte. A hétvégék nem voltak nehezek, sőt néha nagyobb esély volt arra, hogy találkozzunk, mint hétköznap. De nemcsak hétvégén hiányzott, hanem mindig, ha nem voltunk együtt. Az ünnepek alatt is mindig akadt néhány óránk egymásra.
Lelkiismeret-furdalásom nem volt, mivel a kisfia elfogadott engem. A felesége felé pedig inkább dühöt éreztem. Nemhogy nem sajnáltam, egyenesen haragudtam rá, hogy kínozza azt, akit én szeretek. Hogy velem megtörténhetne-e ilyesmi? Remélem nem. Szerintem akkor kényszerül arra valaki, hogy másnál keressen vigasztalást és boldogságot, ha rossz a kapcsolata. Én valószínűleg nem maradnék benne egy haldokló kapcsolatban.
Aztán egyszer jött egy telefon tőle. Kiderült, hogy a felesége megtalálta a levelezésünket. Annyit mondott, hogy mostantól szüneteltessük a viszonyunkat. Utána nem írt és nem hívott soha többé. Én még próbáltam őt keresni, de nem vette fel a telefont. Nem akartam elhinni, hogy ez velem megtörténik. A kegyetlen valóság szinte az összes érzésemet kiölte belőlem. Én nem szerető voltam, minden álmomat neki szenteltem. Szívesen felneveltem volna a gyerekét is. De nem volt elég bátor. Egy percet sem bántam meg. Óriási kincset kaptam az élettől.
Böbe: Ha csak egy éjszakára, akkor is kell!
Magányos voltam. 9 éve éltem már egyedül és nagyon vágytam egy kapcsoltra. Testileg és lelkileg is. De nem egyszerű párt találni. Aztán egyszer csak képbe került egy barátom, akire addig tényleg csak barátként gondoltam. Ő pont akkor veszett össze az aktuális barátnőjével, akit a felesége mellett tartott. Megkérdeztem, hogy van-e új jelöltje. Erre azt felelte, igen, én vagyok az. Így kezdődött a viszonyunk.
Kihasználtuk egymást
Eleinte semmilyen érzelmem nem volt, csak a testiségről szólt minden. Aztán kötődni kezdtem. Másfél évig kínlódtunk, érzelmileg semmit sem kaptam vissza tőle. Kihasználtuk egymást. A szeretetlenség volt a mozgatója ennek a kapcsolatnak. Az ünnepek alatt is találkoztunk. A felesége nemigen tartotta már számon, hogy hol jár.
Én azt gondolom, egy jól működő házasságba nem lehet belépni egy harmadiknak. Az pedig, hogy egy rosszul működő kapcsolatba toppanok be, szerintem teljesen más már. Elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha én lennék a feleség cipőjében. Ha már válófélben vagyok, akkor is dühített volna, hogy már megvan az utódom. Ha jó kapcsolatomról derült volna ki, hogy van egy harmadik, az biztosan nagyon fájdalmas. Egyszer volt sejtésem, hogy a férjemnek van valakije. Megviselt a gondolat, de bizonyítékot sohasem találtam. Tehetetlennek éreztem magam. Az éremnek két oldala van, tudom.
Nőként mindig a társkeresés hajtott. Sohasem másznék bele egy boldog házasságba. Ha úgy hozta az élet, hogy szerető lettem, valahol mindig arra számítottam, hogy egy idő után egy kiteljesedett kapcsolatban élhetek majd. Először úgy is lett. Az utóbbi nem jött össze.
Eszter: Nem volt itt szerelem…
19 éve vagyok házas, de ez alatt az idő alatt 4 olyan kapcsolatom volt, akik mind házasok voltak. Az első barátom az akkori munkahelyemre jött tárgyalni a főnöknőmmel. Őrült vonzódást éreztem iránta, elsöpörte az otthoni nyugodt, egysíkú kapcsolatomat. Ez a férfi nekem kell – csak ez járt a fejemben. Ösztönös erő hajtott. Pár évig tartott a rendszertelen kapcsolatunk, aztán külföldre költözött a családjával.
A második kapcsolatom nem sokkal ezután kezdődött. Leszólított az utcán egy jóképű nőcsábász az akkor szupernek számító légkondis autójával. Nem volt itt szerelem. Csak a szex. Elkísértem teniszezni, leugrottunk a Balcsira, miközben otthon egy albérletben laktunk a férjemmel, ahol bevásároltam, főztem, mostam, takarítottam. A biztos hátteret mégsem rúgtam fel a bizonytalan izgalmas életért. Vele nem beszéltem utána, de az egyik közösségi oldalon ismerősöm. Követem az életét, mert kíváncsi vagyok, mi lett vele azóta.
Meglátni és megkívánni
A harmadik kapcsolatom előtt sokáig eszembe sem jutott a kilengés, csak a gyerekek voltak fontosak. A férjemmel a kapcsolatom unalmassá vált az évek során. Én voltam az asszony, aki főzött, mosott, gyereket nevelt. Aztán egyszer csak jött egy új munkatársam, aki megnevetett, segített a mindennapi életemben. Aztán udvarolni kezdett. Addigra az életem részévé is vált, jobban, mint a férjem. A szeretőm a szakmájában elismert ember volt. Egyenrangúnak éreztem magam mellette. A viszony végül barátságból barátsággá szelídült vissza.
A jelenlegi kapcsolatom is ösztönösen kezdődött pár éve. Meglátni és megkívánni – ezt éreztem. A férjem hamar rájött a viszonyunkra. Balhé lett, én elköltöztem. Mostanra a férjem megnyugodott, rájött, hogy mi nem tudunk már együtt élni. A párom kitartott mellettem, szerelmes belém, és én is imádom, mert 100 százalékban NŐnek tart, a tenyerén hordoz.
Ő az enyém, és kész!
A feleségeket mind ismertem, legalább egyszer beszéltem is velük, de barátkozni nem akartam. Mert az ember nem veszi el a barátnője férjét. De soha nem akartam senkit elszakítani a családjától, még együtt élni sem akartam egyikkel sem. Mert akkor elveszett volna a varázs, és jöttek volna a szürke hétköznapok. Alapvetően monogámnak tartom magam az éppen aktuális partneremmel. Vagyis nem nézhet másra, mert ő az enyém, és kész. A feleség ebbe úgy fér bele, hogy egyszerűen nem veszek tudomást a létezéséről. A nyaralás, amikor a feleségével van, viszont nagyon nehéz időszak. Ha visszajön, soha nem kérdezem, hogy érezte magát, nem nézek fényképeket. Az az ő másik élete, kezelje, ahogy akarja.
Van családom, én velük töltöm az ünnepeket. Úgy, mint mások, sütök, főzök, készülök, aztán összegyűlünk mindannyian. A jelenlegi párommal pedig az ünnepek alatt is chateltünk, skype-oltunk, telefonáltunk.
Mi lenne, ha fordulna a kocka? Volt már rá példa. Egyszer a férjem úgy gondolta, hogy megmutatja nekem, és összejött egy nővel. Azt mondta, megtalálta élete nagy szerelmét. Én meg hagytam, hadd próbálkozzon. A férjemet én nagyon is jól ismerem. Naponta hívott, hogy elmesélje a “szenvedéseit”, én pedig megértő módon mindig végighallgattam. Közben jókat derültem rajta, hogy kínlódik. A vége az lett, hogy kirakta a csajt. Ezt előre tudtam, bölcsen álltam a témához.
Kapcsolódó cikkek:
- Szeretőt tart a férjem: “Behálózta az a kis perszóna!”
- Gyereket várok a házas szeretőmtől
- “Jóban vagyok a szeretőm feleségével“
- Négy kisgyerekes anya, akik szeretővé váltak
