Francesca Sanna The Journey (Az utazás) című könyve valójában több különböző élet, út egyvelege, amiket az író egy olasz menekülttáborban gyűjtött össze. Sanna először két kislány megrázó történetén keresztül szembesült a menekültek veszélyekkel és bizonytalansággal teli sorsával, majd később tudatosan gyűjtötte ezeket a történeteket, hogy megírhassa belőle a gyerekeknek szánt mesekönyvet.
A The Journey legnagyobb érdeme – témája mellett –, hogy tényleg gyönyörűen van megrajzolva: ízlésesen halmozott, vidám színekkel, szerethető figurákkal, illeszkedve a kortárs vizuális trendekbe. Ez pedig azért is olyan fontos, mert igazán népszerű csak így lehet, a népszerűségnek pedig ebben az esetben nagyobb a tétje, mint a szerző egyéni boldogásga.
A történet ugyanis képes valamit nagyon pontosan átadni emberi sorsokról, anélkül, hogy patetikus hangvétellel dobálózna a “migráns” és “menekült” címkékkel, anélkül, hogy egy szót is ejtene a napról napra embertelenebb közel-keleti helyzetről. A The Journey ennél valami sokkal univerzálisabbról szól – egy olyan helyzetről, amiben egy édesanya és két gyermeke kénytelen maga mögött hagyni korábbi életét, rettegve a bizonytalanságtól, de mégis bizakodóan tekintve a jövő felé.
Sanna könyve nagyon emberi, nagyon átélhető, és nagyon jól megmutatja a menekültválság “primitív” vagy inkább érzelmi velejét. Pont azt, amitől átérezhetővé válnak azok az emberi sorsok, amik a híradásokban számok mögött vesznek a homályba. És épp ezért lenne szükség arra, hogy minden gyerek halljon ilyen történeteket.
