Jelenleg az európai gyermektelen nők aránya átlagosan 14 százalék, ám a déli államokban – Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban – ez az arány az 1970-ben született nők között meghaladja a 20 százalékot. Nyugat-Európa országai közül Ausztriában, Németországban és Svájcban a gyermektelen nők aránya 20 százalék körüli. A kelet-európai országokban 8 százalék körül van ez az arányszám.
Európában a 20. század első felében született nők mintegy 17-25 százalékának nem volt gyermeke, mert sok férfi meghalt az első világháborúban, illetve vándorolt el Európából. A második világháború után, az 1940-es években volt a legalacsonyabb a gyermektelenségi mutató, az ekkor születettek élvezhették a fellendülés előnyeit, köztük az alacsony munkanélküliséget és a jóléti rendszer bőkezűségét. Majd különböző személyes és külső tényező miatt nyugaton az 1940-es években, keleten az 1960-as években emelkedni kezdett a gyermektelenség aránya.
“A múlt század második felének számos gazdasági és kulturális folyamata eltántorította a nőket és a férfiakat a gyermekvállalástól. Nagyon kevés nő tervezi az, hogy soha ne legyen gyermeke, többségük a gyermekszülés lehető legkésőbbi elhalasztására vállalkozna” – olvasható a tanulmányban.
A francia kutatók több okot is felsorolnak, ami közrejátszik a gyermektelen nők arányának növekedésében. Szerintük a megbízható fogamzásgátlókon felül a kevesebb, később kötött házasság, a törékeny családok is okozhatják a növekedést, akárcsak a gondozók hiánya, az általános gazdasági bizonytalanság vagy a törékeny munkaerőpiac. Vannak nők, akiket a magas munkanélküliség, a nem megfelelő családpolitika, vagy épp házimunka és a gyermekgondozás nemek közti aránytalan munkamegosztása tart távol a gyerekvállalástól.
