Bár Mónikának csak két napja jelent meg a levele nyilvánosan, máris sok segítséget ajánlottak neki. Még semmi sem biztos, de legalább van reménye… Ha bárki tud megfelelő lakhatást a kis családnak, ideális esetben a kutyussal együtt, vagy állandó munkahelyet az édesanyának, esetleg mindkettőt, akkor írjon a cikk végén található email címre. Minden felajánlásnak örülnek.
“2016 áprilisában vesztettem el az albérletemet, amit már nem tudtam fizetni Budafokon, ahol a 60 ezer forintos albérletemből egyik napról a másikra lett 120+rezsis lakhatás. Onnantól egyik albérletből a másikba mentem 10 éves kislányommal, aki Budafokon járt iskolába, illetve egy kistestű mentett kutyával, aki az évek alatt családtag lett.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Leköltöztem vidékre, ahol olyan albérletet találtam, ami – mint később kiderült – vizes és penészes volt, ráadásul áram és meleg víz sem volt. Az ottani iskolában a kislányom kikészült, nem fogadták be, teljesen bezárt az addig nyílt csacsogó gyermek. Október végén találtam ismét Budapesten kiadó szobát, ahova tudtunk menni. Az ismételt költözés megint elszívta a megmaradt anyagi forrásainkat, de a gyermekemet visszavették a régi iskolájába, ahol végre kezdett megnyugodni, újra megnyílni. A főbérlővel folyamatos konfliktusaink voltak: én etettem, takarítottam utána, de nem mutatott számlákat semmiről és az egyik pillanatban három hét után elkért 55 ezer forintot, majd rá két napra 58 ezret, majd rá egy hétre 70 ezret. Amikor már nem bírtam fizetni, gyakorlatilag kitett minket az utcára. Egy ismerősöm fogadott be karácsony előtt egy héttel.
A sok stressz nagyon megviselt mind engem, mind a gyermekemet. A kutyusunk ide nem jöhetett, így egy ismerősömnél van elhelyezve, és ez a szakítás is megviselte a 10 éves gyermekemet. Holnap, 2017. január 23-án ki kell költöznünk, de fogalmam sincs hova menjünk. Rokkantnyugdíjasként nem ülhetek, nem állhatok, nem mehetek, nem végezhetek monoton munkát, nem hajolhatok, nem emelhetek, nem görnyedhetek és nem érintkezhetek vegyi anyagokkal, mégis egy fitneszteremben takarítok 1600 nm-t, és próbálok talpra állni, amit jelenleg egyedül, segítség nélkül nem tudok.
Fotó: Vörös Anna
Sem a gyámhivataltól, sem a gyermekjóléti szolgálattól nem merek segítséget kérni. Ismerve a rendszert, a segítség náluk a gyermekem kiemelése lenne, amibe belehalnék, és az amúgy is lelkileg instabil gyermeket teljesen kikészítené. Az okos, kitűnő tanuló gyermekből egy roncsot csinálna a rendszer.
Nagyon kérem a segítségüket!”
Ha segítenél Mónikának és lányának, írj emailt ide és megadjuk az elérhetőségét és bankszámlaszámát: avarosmindenkie@gmail.com
Forrás: http://avarosmindenkie.blog.hu/
