Többször megrettentem közben, és majdnem tárcsáztam, hogy férfi segítséget kérjek, de egy szintén egyedülálló anya barátnőm képe ugrott be ilyenkor mindig, hogy ő bezzeg még csapot is tud szerelni, nehogy már elvérezzek egy ilyen piszlicsáré kondigépen. Három órámba került, leizzadtam ötször, felhólyagosodott a tenyerem, mert olyan erővel húztam a csavarokat, hogy majd kirepült a kezemből a csavarhúzó, de megcsináltam. És utána mérhetetlenül büszke voltam magamra, és tényleg szuperhős lettem pár percre a saját szememben.
Nem kell ehhez egyedülálló anyának lenni, tudom, hogy más anyukák is hozzám hasonlóan fantasztikus teljesítményre képesek.
Csak az egyedülálló anyának kicsit másfajta problémakörrel kell megküzdenie. Kicsit talán szerteágazóbb a teendők listája, hiszen nincs ott mellettünk egy állandó segítség, akit le lehet szalajtani tejért vagy pelenkáért, ha elfogyott. Az egész napunk egy nagy logisztikai kihívás, hogy minden beleférjen, hogy váratlan helyzeteket azonnal jól megoldjunk. Olyan szituációkat például, mint amikor a gyerek elesik a kismotorral, és szétnyílik az álla, amivel rohanni kell az ügyeletre, de nincs kire bízni a másik kettőt. Ilyenkor fogjuk magunkat, felpakoljuk az egész pereputtyot – épp csak a macskát hagyjuk otthon –, és száguldunk BKV-n a kórházba.
Úgy érzem néha, hogy egy bohózatban élek, ahol mindenki csetlik-botlik, de a végén senki sem sérül meg, mert anya mindig megmenti a helyzetet. Minden áldott napra jut valami, amitől a fülem kettéáll, mert három gyerek mellett nem lehet unatkozni, nem lehet hátradőlni, még akkor sem, ha a legnagyobb önállóságra tanítom a gyerekeket. Más anyukák nevében nem beszélhetek, de az biztos, hogy nekem mindennap meg kell küzdenem legalább egy lehetetlennel. Amire azt mondtam volna még férjes asszonyként, hogy ezt képtelenség megoldani, azzal most hezitálás és kérdés nélkül muszáj megküzdenem. Ezért vagyok szuperhős a saját szememben, de közben az egyedülálló anyaságomból rengeteget tanultam.
Az egyedülálló anyaság sokkal nehezebb, mint gondoltam
A válásom előtt is ismertem persze egyedülálló anyukákat, és tudtam, hogy nem könnyű a helyzetük, de csak később éreztem át teljes mértékben. Az egyedülálló anya két ember munkáját végzi, minden a mi vállunkon van, döntések, orvoshoz szaladgálás, különórák, pénzkeresés, számlák fizetése, takarítás, főzés, vásárlás, beteg gyerek ápolása, házi feladat… és persze neveljük a gyerekeket, lehetőleg úgy, hogy ne sérüljön a kis lelkük attól, hogy egyedülálló anyjuk van. Gondolj bele egy percre, mennyire elképesztően kimerítő ez mentálisan és fizikailag.
Már nem akarok irányítani
Pedig eléggé irányításmániás voltam, ha nem az történt, amit én kigondoltam, akkor összedőlt a világ. Ma már nagyon könnyen megvonom a vállam a legvadabb helyzetekben is. A múlt hónapban elromlott egyszerre a mosógépem és a mosogatógépem, ami felér egy kisebb armageddonnal három gyerek mellett, de csak legyintettem, telefonáltam párat, leültem meginni egy kávét, és átgondolni, milyen lehetőségeim vannak. Ebből lett az, hogy egy ideig egy közel lakó barátnőmnél mostam, ez van, ezt kell szeretni. Már nem omlok össze ilyen apróságokon, nem akarom mindenáron az irányításom alá vonni az eseményeket.
Könnyebb egyedülálló anyának lenni, mint benne maradni egy rossz kapcsolatban
Ez talán közhelynek hangzik, pedig ha körülnézünk a környezetünkben, akkor rengeteg példát látunk arra, hogy hogyan teszik tönkre magukat sokan egy rossz kapcsolatban, csak mert félnek egyedül folytatni az útjukat. Gyerekekkel ez hatványozottan nehéz kérdés, tipródtam rajta én is sokáig, hiszen az önbizalmam nem volt épp a topon, mégis azt kell mondanom minden nehézség ellenére, hogy sokkal könnyebb így az élet, mint ha vergődnék egy rossz házasságban. Iszonyatosan sok energia elmegy arra, hogy fenntartsunk valahogy egy haldokló kapcsolatot, ezt az energiát sokkal hasznosabban is be lehet fektetni.
A barátok sokkal többet jelentenek
Általában magányos emberként képzelik el az egyedülálló anyukákat, de nekem máshogy alakult az életem, épp ellenkezőleg: sosem volt még ennyi barát körülöttem. Sokkal jobban értékelem is őket, mint amikor még házas voltam, megtanultam elfogadni a szeretetüket, segítségüket és úgy általában, ők lettek a tágabb családom, amiért nem győzök elég hálás lenni.
Az emberek szeretnek ítélkezni az egyedülálló anyukák fölött
Sokan sokféle ítéletet mondanak felettünk, de ez nem csoda, az emberek általában ítélkeznek, ha kell, ha nem. Hozzátartozik az emberi természethez. Az egyedülálló anyaság még mindig valahol a fő bűnök között van, lenézéssel találkozunk úton-útfélen, mintha nem lennénk teljes értékű emberek attól, hogy nincs férjünk. Pedig a férjezettség nem teljesítmény, csak egy állapot. Nem jobb vagy rosszabb ember tőle bárki, ahogy az sem igaz, hogy minden egyedülálló anyukától félteni kellene a férjeket, mert biztos el akarjuk csábítani őket. Nem, nem akarjuk más férjét, általában örülünk neki, hogy már nincs sajátunk.
A sok ítélkezés miatt egy ideig bosszankodunk, de szerencsére vannak sokkal pozitívabb élmények az életünkben, amikre figyelhetünk helyettük. Olyanok, mint az elliptikus tréner összeszerelése és a gyerekeink életben tartása, amiktől a nap végén azért egy kicsit vállon veregetjük magunkat, és képzeletben magunkra öltjük a szuperhősköpenyt.
